2012/05/15
Bencze Imre: Édes, Ékes Apanyelvünk
ámde “tó”-ból “tavat” lesz, nem pediglen “tót”.
Egyes számban “kő” a kő, többes számban “kövek”,
nőnek “nők” a többese, helytelen a “növek”.
Többesben a tő nem “tők”, szabatosan “tövek”,
amint hogy a cső nem “csők”, magyar földön “csövek”.
Anyós kérdé: van két vőm, ezek talán “vövek”?
Azt se’ tudom, mi a “cö”? Egyes számú cövek?
Csók – ha adják – százával jő, ez benne a jó;
hogyha netán egy puszit kapsz, annak neve “csó”?Bablevesed lehet sós, némely vinkó savas,
nem lehet az utca hós, magyarul csak havas.Miskolcon ám Debrecenben, Győrött, Pécsett, Szegeden;
amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen.Agysebész, ki agyat műt otthon ír egy művet.
Tűt használ a műtéthez, nem pediglen tűvet.
Munka után füvet nyír, véletlen se fűvet.Vágy fűti a műtősnőt. A műtőt a fűtő.
Nyáron nyír a tüzelő, télen nyárral fűt ő.
Több szélhámost lefüleltek, erre sokan felfüleltek,
kik a népet felültették… mindnyájukat leültették.
Foglár fogán fog-lyuk van, nosza, tömni fogjuk!
Eközben a fogházból megszökhet a foglyuk.
Elröppenhet foglyuk is, hacsak meg nem fogjuk.
Főmérnöknek fáj a feje – vagy talán a fője?
Öt perc múlva jő a neje, s elájul a nője.
Százados a bakák iránt szeretetet tettetett,
reggelenként kávéjukba rút szereket tetetett.
Helyes-kedves helység Bonyhád, hol a konyhád helyiség.
Nemekből vagy igenekből született a nemiség?
Mekkában egy kába ürge Kába Kőbe lövet,
országának nevében a követ követ követ.
Morcos úr a hivatalnok, beszél hideg ‘s ridegen,
néha játszik nem sajátján, csak idegen idegen.
Szeginé a terítőjét, szavát részeg Szegi szegi,
asszonyának előbb kedvét, majd pedig a nyakát szegi.
Elvált asszony nyögve nyeli a keserű pirulát:
mit válasszon? A Fiatot, fiát vagy a fiúját?
Ingyen strandra lányok mentek, előítélettől mentek,
estefelé arra mentek, én már fuldoklókat mentek.
Eldöntöttem: megnősülök. Fogadok két feleséget.
Megtanultam: két fél alkot és garantál egészséget.
Harminc nyarat megértem,
mint a dinnye megértem,
anyósomat megértem…
én a pénzem megértem.
Hibamentes mentő vagyok.
Szőke Tisza partján mentem:
díszmagyarom vízbe esett,
díszes mentém menten mentem.
Szövőgyárban kelmét szőnek: fent is lent meg lent is lent.
Kikent kifent késköszörűs lent is fent meg fent is fent.
Ha a kocka újfent fordul fent a lent és lent is fent.
Hajmáskéren pultok körül körözött egy körözött,
hajma lapult kosarában meg egy tasak kőrözött.
Fölvágós a középhátvéd, három csatárt fölvágott,
hát belőle vajon mi lesz: fasírt-é vagy fölvágott?
Díjbirkózó győzött tussal,
nevét írják vörös tussal,
lezuhanyzott meleg tussal,
prímás várja forró tussal.
Határidőt szabott Áron: árut venne szabott áron.
Átvág Áron hat határon, kitartásod meghat, Áron.
Felment, fölment, tejfel, tejföl; ne is folytasd, barátom:
első lett az ángyom lánya a fölemás korláton.
Földmérő küzd öllel, árral;
árhivatal szökő árral,
ármentő a szökőárral,
suszter inas bökőárral.
Magyarország olyan ország hol a nemes nemtelen,
lábasodnak nincsen lába, aki szemes: szemtelen.
A csinos néha csintalan, szarvatlan a szarvas,
magos lehet magtalan, s farkatlan a farkas.
Daru száll a darujára, s lesz a darus darvas.
Rágcsáló a mérget eszi, engem esz a méreg.
Gerinces, vagy rovar netán a toportyánféreg?
Egyesben a vakondokok “vakond” avagy “vakondok”.
Hasonlóképp helyes lesz a “kanon” meg a “kanonok”?
Nemileg vagy némileg? – gyakori a gikszer.
“Kedves ege-segedre” – köszönt a svéd mixer.
Arab diák magolja: tevéd, tévéd, téved;
merjél mérni mértékkel, mertek, merték, mértek.
Pisti így szól: kimosta anyukám a kádat!
Viszonzásul kimossa anyukád a kámat?
Óvodások ragoznak: enyém, enyéd, enyé;
nem tudják, hogy helyesen: tiém, tiéd, tié.
A magyar nyelv – azt hiszem, meggyőztelek Barátom -
külön-leges-legszebb nyelv kerek e nagy világon!
2012/04/15
Húsvéti verscsokor
Juhász Magda: Húsvéti mesécske
Meseerdő szélén játszanak az őzek,
a tavaszi szélben vígan kergetőznek.
Az ibolya virág szirmait kitárja,
régóta vágyódik meleg napsugárra.
Minden állat vigad, örül a tavasznak,
de nyomuk sincs sehol a fürge nyulaknak.
A mackó így dörmög:- Vajon hol késhetnek?
Szarka szól a fáról:- Húsvétra készülnek.
Festik a sok tojást, szorgosan dolgoznak,
tudom, hogy húsvétkor majd nekünk is hoznak.
Összenéz két csibész, farkas és a róka,
nagyon figyelnek már a fecsegő szóra.
Súgta a farkasnak a ravaszdi róka:
- Legyünk mi a nyulak, az lesz majd a móka.
A farkas csak bámult, de egy nagy fa alatt,
elmondta a róka, hogy mit ért ez alatt.
Fenn a fa tetején a harkály is hallja,
miként szövetkezik a két gonosz bajra.
Szaladt a mackóhoz, segítségét kérte,
és azt, amit hallott, rendre elmesélte.
Hogy a két ravaszdi azt tervezi éppen,
elrabolják majd a tojásokat szépen.
Azután felveszik a nyúl álruhákat,
és az őztanyánál ejtenek gidákat.
Háborog a mackó:- Ők lesznek a nyulak?!
Na, majd résen leszünk, jöjjenek az urak!
Most az őzikékhez és nyulakhoz szaladj,
de ne tudjon erről semmit a két ravasz.
El is jött a húsvét, s két hatalmas zsákban
ott volt a sok tojás, egy nyúl ajtajában.
A két gonosz gyorsan a hátára vette,
nyúl álruhát öltve indultak sietve.
De a zsák nehéz volt, le-leültek nyögve,
izzadt homlokukat gyakran törölgetve.
Remegett a lábuk, inuk majd megszakadt,
lihegve fújtattak a nagy zsákok alatt.
Az őztanya előtt terhüket letették,
és az őzikéket nyomban hívni kezdték:
- Nézzétek gidácskák, ebben a két zsákban
sok, sok piros tojás vár a kis gidákra.
Ezzel a zsákokat máris bontogatták,
és a tartalmukat ki is borították.
De amint meglátták, méregbe gurultak,
mivel a zsákokban, csak nagy kövek voltak.
Összeugrott rögtön a két kapzsi ezen,
kopogott a sok kő kézen, lábon, fejen.
Egymást hajigálta farkas és a róka,
kacagtak a nyulak, őzek egy bokorban.
Gonoszokat végül a mackó elkapta,
vélük a barlangját kitakaríttatta.
Most is ott söpörnek és sikálnak egyre,
nincs már az őzhúsra egyiknek se kedve.
Egy száradni kénytelen virág,
mely’t nem talál senki meg;
Túl nagy a mező, s mégis
magányában tűnik tova.
Kis virágja szirmonként
hull alá, s önmagát
örökkön örökké
locsolja.
Tiszai P. Imre: Krasznaja Moszkva
tizenévesen a locsoló-hétfőn veled,
piros ruhácskában, masnival hajadban,
ültél egy hokedlin a konyhátokban,
arcodon illendő szégyenlős mosoly,
hajadra locsoltam a Krasznaja Moszkvát
s meglepett, hogy kaptam érte egy puszit,
a kút-káván várt rád egy vödör víz is,
de már megbabonázott csillogó szemed
és mosolyod, édes gödröcskékkel arcodon
a “fürdetést” megúsztad,
szép álom ez ma már, álomléptű ifjúság,
hiába járom életem útját sok-sok éve,
bennem él, néha még orromba csapja
a tavaszi szél a Krasznaja Moszkva illatát.
2012/03/15
Petőfi Sándor: Nemzeti Dal
Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak ősapáink,
Kik szabadon éltek-haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Sehonnai bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Fényesebb a láncnál a kard,
Jobban ékesíti a kart,
És mi mégis láncot hordtunk!
Ide veled, régi kardunk!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
Hol sírjaink domborulnak,
Unokáink leborulnak,
És áldó imádság mellett
Mondják el szent neveinket.
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!
(Pest, 1848. március 13.)
2012/02/15
Szívhez szóló versek
Tudjuk, hogy nincs is szebb, mint érzelmeinket versbe foglalni. Így tettek azok a mugli költők is, akikkel ebben a számban fogunk foglalkozni. De ezúttal lesz egy közös dolog mindegyik műben: mindegyik jóval rövidebb lesz a szerelmes versek zöménél. Hisz ugyebár nem muszáj mindent túlbonyolítani, elég négy sort is költeni, hogy kedvesünket boldoggá és büszkévé tegyük. Íme a versek:
Mikor téged látlak, mindig azt gondolom;
nem vagyok én ébren, csak szépet álmodom.
És hogy el ne röpülj, itt ne hagyj engemet,
azért fogom mindig gyönge kis kezedet.
Áldott csodáknak
Tükre a szemed,
Mert engem nézett.
Te vagy bölcse,
Mesterasszonya
Az ölelésnek.
Áldott ezerszer
Az asszonyságod,
Mert engem nézett,
Mert engem látott.
S mert nagyon szeretsz:
Nagyon szeretlek
S mert engem szeretsz:
Te vagy az Asszony,
Te vagy a legszebb!
Csokonai Vitéz Mihály: Tartózkodó kérelem
A hatalmas szerelemnek
Megemésztő tüze bánt.
Te lehetsz írja sebemnek,
Gyönyörű kis tulipánt!
Szemeid szép ragyogása
Eleven hajnali tűz,
Ajakid harmatozása
Sok ezer gondot elűz.
Teljesítsd angyali szókkal,
Szeretőd amire kért:
Ezer ambrózia csókkal
Fizetek válaszodért.
József Attila: Tedd a kezed
Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.
Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.
Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
2012/01/15
Január lekocog a lépcsőn
Január lekocog a lépcsőn,
hóval teríti a vedlett falakat,
itt-ott kibukkan kutyafej, gyerekorr,
ahol a kabátja elszakadt.
Vigyázva lépkedek a hóesésben,
meg-megcsúszó sarokkal a Dunáig,
fehér lett üstököm, s a hátamon
habzó angyalszárny világít.
Lábammal írom most a verset,
e séta lesz most a költemény,
bár összevissza ritmusban lépeget,
de azért van benne zene és remény,
hogy lábtörés nélkül elérek a célig,
s mint vérbeli utazó, nem nézek hátra,
válluk vonogatva elmaradnak a fák,
sarkcsillagként pislog egy félszemű lámpa.
Kisandítok a hó alól, a tél alól,
sirály sípol, beérkező vonat dudál,
kemény sarokkal hersegve csúszkál
s a jégbe monogramokat vés február.
//Csukás István//
2011/12/24
Idézetek a karácsonyról
“Nől a dér, álom jár,
hó kering az ág közt.
Karácsonynak ünnepe
lépeget a fák közt.
Én is, ládd én is, ládd,
hóban lépegetnék,
ha a jeges táj fölött
karácsony lehetnék.
Hó fölött, ég alatt
nagy könyvből dalolnék
fehér ingben, mezítláb,
ha karácsony volnék.
Viasz-szín, kén-sárga
mennybolt alatt járnék,
körülvenne kék-eres
halvány téli árnyék.
Kis ágat öntöznék
fönn a messze Holdban.
Fagyott cinkék helyébe
lefeküdnék holtan.
Csak sírnék, csak rínék,
ha karácsony volnék,
vagy legalább utolsó
fia-lánya volnék.”(Weöres Sándor)
“Van a csoda… Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek… Ez a karácsony csodája.”(Csitáry-Hock Tamás)
“A bent didergő éjszakát
sejlő fényremény fűti át
szív öröme feldereng
benső béke csöndje cseng
nyugalom derűje száll
s angyalok ideje jár.”(Ara Rauch)
2011/12/04
Weöres Sándor: Valse triste
Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hűvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt, vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
Kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég, vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.
