2012/03/15
1848. Március 15.
Az egész már kora reggel elkezdődött. Reggel hat és nyolc között a Petőfi és felesége által bérelt ház első emeletén Jókai Mórral, Vasvári Pállal és Bulyovszky Gyulával tanácskoznak későbbi eseményekről. Egy proklamációt szerkesztve, mely a 12 pontot is tartalmazza.
1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlést Pesten.
4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti õrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlõség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tõlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.
A küövetkező helyszín a Pilvax kávéház volt, ahol Jókai felolvasta a proklamációt, Petőfi pedig elszavalta a Nemzeti dalt, melyet két nappal korábban írt. Az eső szakadt, de ez nem hátráltatta őket, a körülbelül tizenöt fő az orvosi egyetem elé vonult, ahol ismét szavaltak és felolvastak. A medikusok közül jó néhányan csatlakoztak hozzájuk, és az egyetem utcáján végigvonuló közel négyszáz fős tömeghez folyamatosan csatlakoztak az emberek. Az Egyetem téren összegyűlt tömeg miatt a jogászok és politechnikusok berekesztették óráikat, Petőfi szavalt, Jókai pedig felolvasott.
A tömeg nagyjából fél tizenkettő körül érkezett a Landerer nyomda elé, ekkora már a tömeg ötezer fő körülire növekedett. Landerer hangosan ellenállt, csendesen instrukciókat adott, majd a főnöki irodába záratta magát. Míg a nyomtatás folyt, az esőben várakozó tömegből alkalmi szónokok emelkedtek ki, tovább buzdítva a népet.
Az első példányokról felolvasnak, míg a többit a nép közé szórják. Dél körül a vezérszónokok feloszletják a tömeget, és három órára a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésre hívják őket. Az időpontra a tömeg kétszerese érkezett. Vasvári és Irinyi szónokolt, azonban Petőfi itt nem szaval, csak egy kisebb beszédet monott. Elhatározzák továbbá, hogy kiszabadítják Táncsics Mihályt a börtönből, és hatfős bizottságot választanak, akik Pest Város Tanácsával tárgyalnak majd. Klauzál Gábor és Nyáry Pál is csatlakoznak a tömeghez, akik a városházához indultak, hogy lecsillapítsák a kedélyeket és átvegyék a mozgalom irányítását. A “Márciusi ifjak” átengedik a hatalmat a mérsékelt liberálisoknak, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.
A városházán a politikusok és a fiatalok bizottsága a 12 pontról vitatkozott, melyet végül is elfogadta. Ebben nagy szerepet játszott, hogy megrémítette őket a bent tartózkodó háromszáz fő, valamint a kint tartózkodó közel tizenötezer ember jelenléte. A megmozdulás annyira jól sikerült, hogy csatlakoztak a követelésekhez és a forradalom választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket. Az egyik nyomtatott pédányt lepecsételték és aláírták, fél öt körül pedig megválasztották a 13 tagú Rendre Ügyelő Választmányt. Ezek után az egész épületet Petőfiék rendelkezésére bocsátották.
A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átvonultak a budai várba, ás a helytartótanács elé terjesztették a 12 pontot, valamint ismertették az eddigi helyzetet. A tanács alelnöke fél hat körül mindenbe beleegyezett.
Délután hat órakör kiszabadult börtönéből Táncsics, akit feleségével együtt a nép húzptt hintón a “A Nádorhoz” címzett fogadóhoz, a Váci utcába, ahol ingyen szállást kaptak a tulajdonostól. Este hét órakor a nép által már előzetesen kívánt előadást, a Bánk bánt félbeszakította a színházba beözönlő nép. Elénekelték a Himnuszt és a Szózatot valamint számos egyéb dalt is. A Nemzeti dal elszavalása után más verseket is előadtak. Ezzel egy időben, fél tizenegyig a Rendre Ügyelő Választmány ülésezett és két határozatot is hoztak, melyek másnak az egész városban láthatóak lettek.
A régi nem normális boszorkány égetés Bagolykőn
Mindenki azt hiszi, hogy a boszorkány égetések és üldözések csak a 13. században voltak gyakoriak, azonban ez súlyos tévedésnek minősül. Az 1900-as években is még ragyogóan keresték ezeket a különleges képességekkel megáldott embereket, és egyes esetekben rájuk is találtak, kissé kezdetleges módszerekkel. Az egyik ilyen “vizsgálat” az volt, hogy beledobták a boszorkánysággal gyanúsított személyt a folyóba. Ha az fennmaradt a felszínen, akkor boszorkány volt. Olyan ‘mérésekkel’ is igazolták még őket, hogy ha megegyezett a súlya egy fáéval, akkor is ennek minősült. De valójában még azokat is elkapták, akik rossz szemmel nézték a máglyára küldéseket.
Egy nevét eltitkolni akaró falusi lakostól hallottunk egy történetet:
- Valamikor az 1930-as években történhetett egy eset, ami akkor nagy botrányt keltett. Az egyik főtéren nyilvános kivégzést akartak végrehajtani. Egy kedves, fiatal menyasszony a párjával együtt kimentek a pékségükből a nagy tömeg miatt. Ahogy előttük is végighurcolták azt a boszorkánysággal vádolt nőt, a fiatal kisasszony nem bírta, és az egyik őrnek nekivetette magát, hogy hogy lehet így bánni valakivel. Nem járt utánuk ezeknek a dolgoknak, ezért is nem tudta, hogy mi a következménye a tettének. Az akkori egyik magasabb beosztású pap pedig igen nagyon üldöztette a boszorkákat, és 2 pillanat alatt a kis menyecskét is azzal vádolták. Az a pap rendkívül élvezte a kivégzéseket, örült ha más emberek arcán láthatta a kínt és a fájdalmat. Mikor két nappal később ez a jóformán még leányzó került a perzseléshez, a vőlegényét ott előtte ölték meg, a lánynak pedig kivágták a nép előtt a nyelvét, mint akkoriban minden ‘boszorkánynak’. Elég morbid dolog volt, de akkoriban ebben hittek az emberek és nem kegyelmeztek senkinek sem, akiről azt hitték, hogy boszorkány. Ekkoriban csak a hit számított nem pedig a józan ész. Ahogy felkötötték szerencsétlent a máglyára, alig bírta kimondani, amit akart. De nagy nehezen sikerült neki. Szerencsétlen lány már a füsttől fuldoklott. Igaz, milyen kegyetlenek voltak akkoriban? Azt mondta a papnak, hogy minden olyan emberért megfizet, akik nem voltak azok, amiknek mondta őket. Az az úr pedig csak megmosolyogta a lányka kijelentését, majd azonnal eltűnt a nyelve a szájából, mintha kimetszették volna és fél órányi szenvedés után megfulladt. Abban a pillanatban nem akartak abban a falucskában, vagy városban, már nem is emlékszem, de ott hirtelen nem számított, hogy élnek-e köztük boszorkányok, vagy sem. -megrázott minket a történet ezért is egy két perces csenddel emlékeztünk meg azokra akik ekkoriban, erre a sorsra jutottak. Egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen kegyetlenek voltak akkoriban az emberek.
Az “élménybeszámolót” egy kedves öregasszonytól hallottuk, akire szintén ráfogták, hogy boszorkány és be is börtönözték őt, de megmenekült. Nevet nem szeretnénk említeni, mert megkért rá minket és mi ezt tiszteletben is tartottunk. Annyit viszont elárulhatunk, hogy a faluban él és virul, most már.
2012/01/15
Bogolyfalva története
Történelmi áttekintés:
1247-ből maradt fenn az első írásos emlék a városról, de többen is a honfoglalás körüli időkre teszik a falu alapításának idejét. Elnevezését a faluban található boglyokról kapta, akik már az első lakosok idején is a környéken éltek. Manapság is szép számmal megtalálhatóak a falu bármely pontján.
A török időkben rengeteg török varázsló költözött a faluba, az üzletek virágzásnak indultak, Bogolyfalva híre az egész országban ismert lett varázsló körökben. A törökök után a település magánkézbe került, ám a birtokosai (a Kövesdy család) nem törekedtek a falu virágzásának fenntartására, így sokan elköltöztek, és alig tíz év alatt a település teljesen elnéptelenedett. A minisztérium ezt nem nézte jó szemmel, de nemes családdal szemben sokat nem tudott tenni, így a bonyodalmakat elkerülve felvásárolta a település maradványait, és szegényebb varázslóknak és boszorkányoknak adományozta a földeket és eszközöket, hogy művelni is tudják azokat. A lakatlan időkben az épületek állapota romlott, de az ide költözők együttes erővel mindent megjavítottak. Úgy vélték, ez egy második esély, melyet minden tekintetben szeretnének megragadni.
Öt éven belül már több üzlet is működött a faluban. Kezdetben csere alapon, egy közös helyen cserélték el a megtermelt javakat, később a pénz is elkezdett szerepet játszani. Az 1800-as évek elején kezdett igazán feléledni a falu, a férjhez adott és megnősült, családjuktól elköltözött fiatalok hazalátogatásaival, új családjuk elhozásával. Ekkor sok új üzletág beindult. Az elsők között volt a ma is sikeres vállalkozás, a Czukorvarázs cukrászda, melyet a kezdetekben, az 1808-as évben alapítottak.
Innentől a falu lakossága nagyjából stabilizálódott, és kezdte visszanyerni régi fényét. A mostani állapot a török idők első évtizedeire mutat vissza, de azzal, hogy az 1990-es évek végén a minisztériumi kirendeltség Bogolyfalván rendezkedett be, a hely biztonságosabb lett, és lassan elindult a fejlődés újabb lépcsője felé.
Látnivalók:
- A falu főterén álló kút írásos emlékek szerint a földből emelkedett ki és kezdetben csak jósok tekinthettek bele, azonban a vízhez hozzáérni a kút peremén található írás szerint szigorúan tilos. Egyszer egy kisfiú, nem ismerve a rúnákat, melyek erre figyelmeztetnek egy követ dobott a kútba és a varázstalan tárgy hatására a víz is elvesztette mágikus erejét.
- Bogolyfalván a Macskabagoly utcza egyes szám alatt található a falu legrégebbi háza. Az ott élő család – állítása szerint – a honfoglaló őseinkkel érkezett ide, és ez volt az első letelepedési helyük. Családfájuk Árpád koráig visszavezethető, és a minisztériumban található levéltárban köthetőek is ehhez a településhez.
- Bogolyfalva cukrászdájában készítik egyedül a lángnyelv kompozíciót, mely ízében és látványosságában is különleges. A süteményt és az italokat, melyek alkotják, már rengetegen megpróbálták lemásolni, de eddig senkinek sem sikerült. A titkot pedig mindig csak egy ember őrzi, aki halálos ágyán mondja el az utódjának a receptet.
