A tavasz utolsó felvonása

Szinte fel sem tűnt és egyszerűen elszállt. Nemrég még a friss hóban hemperegtünk és most máris azon kapjuk magunkat, hogy lassan bekopogtat a nyár. Az idei tavasz változékony volt, későn jött a meleg, de intenzíven, aztán hirtelen csapott át hidegbe, onnan melegbe, majd esősbe. Futhatott mindenki és védhette magát amivel csak tudta. Most, némi jó idő után borongós a helyzet, nem árt, ha az embernél melegebb ruha is megbújik a táskában, reméljük azonban az utolsó tavaszi hónap még tartogat számunkra tavaszias, napfényes időt is.
A mostani számot örömmel forgattam a kezemben, mielőtt leültem volna megírni ezt a kis szösszenetet így az elejére. Most érzem igazán, hogy a banda remek lett, most érzem igazán, hogy olyan emberekkel vagyok együtt, akik a szívüket is beleteszik az újságba. Ha már szívről van szó, érdemes alaposan elolvasni a szárnyaló csillagokat, melyben nem csak a Levita ház, de talán az egész kastély legnagyobb szívével készítettek interjút, aki kedvességével és bájosságával egy pillanat alatt mindenkit levesz a lábáról.
Csajos perceknek mondható a barkácssarok mostani cikke, ahol az egyszerű hálótokat, némi összefogással  a szobatársakkal és kreativitással feldobhatjátok és igazi trendi hellyé varázsolhatjátok. Az első lépéseket innen elleshetitek, a többi a ti kreativitásotok tárgya, az biztos, hogy én ma délelőtt már tudom, hogy mi lesz a programom! A nagy barkácsolás közben azonban ne feledkezzetek meg az újjászervezett DÖK első rendezvényéről se, mely egészen a középkorig repít vissza minket, és persze a legjobb az egészben, hogy hölgyválasz lesz, így mindenki készítse elő jelenlegi kedvesét, vagy puhatolja ki aktuális vágyai tárgyától, hogy ellátogat-e a rendezvényre, esetleg legyetek spontánok, és ha éppen belefuttok egy szimpatikusabb figurába, feltétlenül szólítsátok le, hiszen ezen az estén ti irányítotok majd.
Elgondolkodhatunk azon, hogy milyen, ha egyszerre több ember is az igazi, ha még fiatalok vagyunk dönteni, ha meg szeretnénk ismerni a világot. Jóska levelét átolvasva határozottan az volt a véleményem, hogy nekem valami kimaradt az életből – na nem mintha bánnám a jelenlegi helyzetemet-, ha hasonló problémátok van, érdemes elolvasni, hogy mit tanácsol erre Dr. Who, a mi rejtélyes lélekbúvárunk. Ha azonban pletykára vágytok, akkor a mi kis pletykásunk most is elhozta nektek az aktuális infókat. Köszönjük a banyának, hogy ilyen sok információval ellát bennünket. Vigyázzatok, hogy mit mondotok ki előtte!
Nem árt, ha tudjátok, hogy a hónap vége felé van az Ezer Lámpás Éjszakája nevet viselő rendezvény, mely az eltűnt gyermekekről szól. Hogy hogyan is kezdődött ez az egész? Egy apró részletet megismerhettek belőle a gondolatjel egyik cikkében, míg a másikban azt, hogy mit is bánunk meg, halálunk előtt. Plusz információbővítés, a sárkánykutatás egy újabb fejezete, megfejelve azzal, hogy muglik vitték véghez a dolgot. Kikapcsolódásként pedig kötelező  a rejtvényfejtés, a vers elolvasása valamint a havi horoszkóp megfogadása! A laphoz most ajándék mágikus auraszín látó napszemüveget adunk, hogy mindenki tudja, milyen színű emberrel is van dolga.

Kellemes tavaszvéget kívánok:

Újra sínen a DÖK!

Boronkai Hajnalka Emília a DÖK megmentője, aki felkereste az iskolaigazgatót a kéréssel: ugyan nem lehetne-e a DÖKöt feltámasztani, hogy az iskola újra eseményekben, programokban gazdag lehessen?

Az igazgató beleegyezett a dologba azzal a feltétellel, hogy Hajni nyakába varrhatja az elnökség feladatát. Huzakodva ugyan, de a lány elvállalta ezt a szerepet, s így most ő fáradozik a DÖK-tagok összetartásán és a rendezvényszervezésen.

Egy év után tehát újra itt a DÖK, így a DÖK jelenti rovatot is leporolhatjuk.
No meg a diáksereg is leporolhatja báli ruháját, hiszen érkezik is az első szuper program az egyelőre még csekély létszámú, de aktív diákönkormányzati közösségtől:

Hajni nagyon komolyan veszi a munkáját, igyekszik felelősséggel vezetni a kis csapatot, és pozitívan tekint a jövőbe: azt mondja, jól dolgoznak együtt, az idő előrehaladtával egyre könnyebbnek tűnik a közös munka, és kezdenek összekovácsolódni.
Szóval nem kell aggódnunk a DÖK miatt, újra felfelé szárnyal a csillaga!

A dökösök szívesen látják az új tagokat. Ahogy láttam a kifüggesztett taglistát, a navinések emberhátrányban vannak: minden ház egyenlő részben képviselteti magát, kivéve a sárgákat, akik két emberrel lemaradtak.
Kedves navinés! Fogd a barátodat vagy barátnődet, és jelentkezz, hogy a szépérzékem kedvére tegyél!
Vagy ha ez az ok nem indított meg eléggé, jelentkezzetek azért, hogy egy barátságos, kreatív csapat tagjai lehessetek, új ismerősökre tegyetek szert, és első kézből tudhassátok meg a legfrissebb információkat a Bagolykőn zajló izgalmas bulikról!

A Levita Holdhercegnője

Sok embert csodálok az iskolában. Sok felettem járót, akik olyan dolgokat csináltak és csinálnak, amiket én soha nem tudnék. Így nagyon örülök, hogy engem ért a megtiszteltetés, hogy interjút készítsek a tavalyi Év Diákjával, a tavalyi Leglevitásabb levitással és az idei év Leghírhedtebb Levitásával. Vagyis nem mással, mint Laurena Aqamarine-nal.
A lányt jelenéről, múltjáról és a jövőjéről kérdeztem.

Futva érkezem a Bogolyfalván lévő Kis Tavacska nevezetű helyhez. Nem felejtettem el a programom, mindössze össze kellett szednem a kellékeimet. Ahogy a padok közelébe érek, meglátom azt, akit keresek.
– Szia Lau – mosolygok kedvesen a barátnőmre – Bocsánat a késésért, de akkor kezdjünk is neki. Tehát, mint a legtöbben tudjuk te vagy a legtevékenyebb levitás. Tagja vagy az Edictum szerkesztőségének, beléptél az újonnan megalakult DÖK-be és egészen tavalyig tagja voltál a házad kviddicscsapatának is. Mondd, hogy csinálod, hogy ennyi helyen jelen vagy az iskolai életben?

– Szia, semmi baj, nem vártam sokat – nyugtat meg mosolyogva – Hát, az elején nehezen ment, de hát ugye kezdeti nehézségek mindenhol vannak. Nem kellet sok idő, egyszer csak egyre jobban kezdtem belejönni mindenbe, utána megszoktam a dolgokat és ment. Persze rengeteg segítségem kaptam, melyek nélkül most biztosan nem lennék itt, sok mindenkinek lehetek hálás érte.  Valamint úgy gondolom, hogyha valamit szeretünk és szívesen csináljuk, akkor az úgy megy, és ezek közül én mindegyiket nagyon szeretem csinálni, szívesen segítek bárhol, ahol szükség van valamire.

– Értem – bólintok – És ha szabad megkérdeznem, kik voltak azok az emberek, akik olyan sokat segítettek neked? Persze, ha nem akarod őket megnevezni nem muszáj, én azt is megértem – mondom neki, és egy kicsit közelebb hajolok hozzá, hogy jobban halhassam.

– Igazából tényleg sokan voltak azok, akiket bár meg tudnék nevezni, mégsem szeretnék, nem azért mert túl sok lenne, hanem… – Lau itt elgondolkodik egy pillanatra– .. nem tudom, szinte tényleg minden ismerősöm, és félek hogy kihagynék valakit, az pedig nem lenne túl kedves velük szemben. Remélem azért egyszer alkalmam lesz rá, hogy viszonozhassam nekik azt a sok mindent. 

– Visszatérve az előbbi kviddicsre, miért hagytad ott a csapatot, elvégre remek őrző voltál?- nézek rákérdőn, mert ezt amúgy is régen meg akartam tőle kérdezni. – És tervezed, ha nem is idén, de jövőre, hogy visszatérsz a csapatba?

– Oh, azért nem kell túlozni, egyáltalán nem voltam remek. Azért hagytam ott, mert úgy éreztem, kell egy kis szünet nekem a kviddiccsel kapcsolatban, és most úgy érzem, ez tényleg jó döntés volt. Emiatt picivel több időm jut más dolgokra, de persze azért valamennyire hiányzik, mert imádtam őrző lenni, gondolkodom is rajta, hogyha már idén biztosan nem, de jövőre esetleg lehet, hogy visszatérek majd a csapatba. 

– Most negyedikes vagy, ha jól tudom – mondom, de nem kérdezem, mert tényleg jól tudom, hogy Lau negyedikes – Már tudod mit tervezel jövőre, vagy is inkább utána? Itt maradsz a mestertanonci éveidre is, vagy esetleg teljesen más terveid vannak az iskola után?

– Igen, most negyedikes vagyok, fura is kicsit belegondolni, hogy ilyen gyorsan elmentek az évek. .Jövőre meg már végzős leszek. Utána meg… – gondolkozik el egy pillanatra – Nos, így konkrét elképzelésem még nincsen, mi szeretnék pontosan lenni. De az biztos, igen, hogy maradnék mestertanonckodni. Viszont mindenképpen valami olyat szeretnék majd kitanulni, amivel a varázsvilág jó oldalát segíthetem, teszem fel pl. nem tervezek átállni a “sötét oldalra” vagy valami nagy mugli városba költözni, ahol mugli életmódot folytassak tovább. 

– Oh, szóval körünkben maradsz, az ötödév után is. Ennek őszintén örülök, és nem hiszem, hogy egyedül lennék. – kacsintok rá- Azt már tudod, hogy milyen szakot választasz, vagy az még bizonytalan? 

– De kedves vagy – mosolyog vissza rám – Én is örülök, hogy itt maradhatok utána majd még egy ideig. Hát, a szakkal kapcsolatban még nem nagyon jutottam döntésre, de őszintén megvallva még nem is nagyon gondolkodtam el rajta, meg nem néztem át a lehetőségeket. Pedig most, ahogyan így említed, nem ártana elkezdeni, hogy ne az utolsó pillanatra hagyjam a választást.  Azokból általában ugye sosem sül ki semmi jó.

–  Igen ez így van – bólintok megértően. – Valahol azt halottam, hogy a gyerekkori legjobb barátnőd, Nina, meghalt egy autó balesetben. Mondd, igaz ez? –  kérdezem visszafojtott hangon.

– Öhm, ezt hol hallottad? – érdeklődik meglepetten.

– Igazából nem szívesen mondom el az illető nevét, ha nem gond – mondom nyakamat behúzva, elvégre egy jó riporter nem adja ki a forrásait.Látszik; kissé csodálkozva hallgatja a válaszomat, de azért válaszol a kérdésemre.

– Értelek. Nos, igen, igaz, a legjobb barátnőm egy Nina nevezetű mugli lány volt, akivel együtt nőttem fel és tavaly egy szörnyű autóbalesetben vesztette életét szüleivel együtt. Igen fájdalmas emlék ez számomra – törli meg szemeit, de látszik, hogy nem akarja elsírni magát, elvégre egy interjú közepén vagyunk. – De mivel hiszek a varázslatban tudom, hogy Nina mindig velem volt, és mindig velem is lesz. Örökre ő marad a legjobb barátnőm.

– Sajnálom, nem lehetett és lehet könnyű –teszem a kezem Lau kezére, miközben egy zsebkendőt is adok neki.- De kanyarodjunk egy kicsit vidámabb témára. Mondd, hogy állsz a fiúkkal? Van valaki a láthatáron?

– Köszönöm – veszi el a felajánlott zsebkendőt, majd kedvesen rám mosolyog.- A fiúkkal? Fuhh, hát nem igazán. Nem nagyon talál rám a szerelem, de őszintén mondva én sem keresem. Úgy gondolom, hogy jönni fog majd akkor, ha jönnie kell, semmit sem szabad erőltetni. 

– Igen, teljesen igazad van ebben –  bólintok együttérzően – Mint az elején említettem; annyi mindent csinálsz. Őszintén, nem gondoltál arra, hogy prefektus is legyél? – kérdezem, miközben egy követ hajítok a tóba.

– Hogy prefektus? – gondolkodik el a kérdésen – Igazából már többször is megfordult a fejemben, sőt, egyik régi álmom, hogy egyszer prefektus lehessek majd a Levitában. Most nálunk megvan mind a négy személy, akiknél szerintem alkalmasabbak nem is lehetnének mások a feladatra, szóval egyáltalán nem bánkódom, hogy én nem tartozok közéjük. Bár már nemsokára majd végzek, úgy gondolom, ami késik, az nem múlik.

– Szerintem remek prefektus lennél – mondom neki őszintén, majd elkezdem csomagolni a dolgaimat. – Köszönöm az őszinte válaszaidat, ennyi lett volna, és sok sikert a további terveidhez, meg az idei tanévedhez! – mosolygok Laura, miközben felállok a padról.

Dobd fel a szobád!

Barkácssarok… hmmm… sok minden beletartozhat ebbe a témába, de én arra jutottam, hogy a mostani cikkbe leginkább az újság nőnemű olvasóinak fogok segíteni pár ötlettel. Szeretnék olyan tippeket adni, amivel egyszerűen készíthetnek ékszerek tárolására alkalmas dolgokat. Vannak egyszerűbbek és vannak bonyolultabbak, de remélem mindenki talál magának megfelelőt/tetszőt. Személyes megjegyzésként még hozzátenném, hogy fiúk is elkészíthetik őket… barátnőik biztos nagyon örülnének egy ilyen ajándéknak!

Akkor kezdeném az egyik legegyszerűbbel: „Hozzávalók”: vállfa, szalag, díszítőeszközök.  Minden bizonnyal mindenkinek van otthon vállfája, ez lehet műanyag, fa, bármi. Erre feltekerünk színes szalagokat, amiket erősen rögzítünk, hogy ne jöjjön le. Hogy még szebb legyen esetleg díszíthetjük különböző „kacatokkal”, pl.: virágboltban megvehető pillangó vagy virág. Ha esetleg valami ünnep közeledik akkor ezeket lecserélhetjük karácsonyfadíszre, mikulásra, nyúlra stb. Ha ezzel megvagyunk akkor nincs más vissza, mint hogy erre felakasszuk a nyakláncokat, és kész is vagyunk. Ha viszont egyszerűbben meg szeretnénk oldani, akkor veszünk egy díszesebb vállfát, aztán azt már nem kell díszítgetni. Praktikus mert igen kevés helyet foglal el. Én ezt már megcsináltam, és nagyon jól mutat!

A következő tipp is eléggé egyszerű, és talán még olcsóbb is, mint az előző. Amire szükségünk van hozzá: régi festménykeretek (különböző méretben), erős zsinór/madzag, festék, szög. Első lépés, hogy a használt festménykereteket lefestjük a nekünk tetsző színre. Miután ez megszáradt, fogjuk a szögeket és óvatosan beleverjük (belülre), hogy erre fel tudjuk majd kötni a madzagot. Miután a szögek a helyükön vannak, megfogjuk a zsinórt és jó erősen rákötjük a szögre úgy, hogy feszüljön. Miután ezzel megvagyunk már nincs más dolgunk, mint mindezt felakasztani a falra, majd teleaggatni az ékszerekkel. Ha a madzag nem jó, akkor használhatunk drótot is!

A harmadik ötletnél több lehetőség is van. Kellékek: vagy ismét festménykeret vagy egy régi kis méretű ablakszárny (üvegek nélkül), valami szép textília, szög vagy tűzőgép, festék. A keretet lefestjük a nekünk tetsző színre, majd miután megszáradt, a tűzőgéppel feltűzzük az anyagot a keret hátuljára. Fontos, hogy feszes legyen a textília! Miután ezzel is megvagyunk már nincs más hátra csak fellógatni és a fülbevalókat felakasztani rá.

A negyedik, és egyben utolsó tipp már eléggé macerás és eléggé költséges is, de jól mutat. Ami kelleni fog: deszka, anyag, tűzőgép, konyha- vagy fürdőszobaszekrény ajtajának fogantyúja/kilincse.  Első lépésként az anyagot tűzőgép segítségével erősítsük fel a fadarab egész felületére. Ezután tetszőlegesen a kilincseket/fogantyúkat is szereljük fel rá. Díszítésként körbe tekerhetünk rá szalagot, hogy még mutatósabb legyen. Miután ezekkel megvagyunk, tegyük fel az asztalra/szekrényre és támasszuk neki a falnak. Végül nincs már hátra, mint elhelyezni rajta az ékszereket.

+1: Nagyon praktikus tud lenni egy szép fogas, amit teleaggathatunk a csecsebecséinkkel!

Jó kreatívkodást a hétre! Csak ügyesen!

Megfogadandó tanácsok erre a hónapra

Réem (01.27.-02.23.)

Egy különleges ember bukkan fel az életedben. Nem biztos, hogy ezt rögtön észre fogod venni, úgyhogy tartsd nyitva a szemed, nehogy elszalassz egy nagyszerű lehetőséget!
Emellett vigyázz az A-betűvel kezdődő varázsigékkel! Légy résen, nehogy használjanak egyet ellened, és bűbájtanon is tagadd inkább meg az alkalmazásukat: könnyen visszafelé sülhet el a dolog, és nagyobb bajod is eshet!

Tebó (02.24.-03.14.)

E hónapban nagy sikereket arathatsz, ha ruhatervező vagy, mert mindenki vevő a ciklámenbarna öltöny-nyakkendőre és a sötétfehér papucs-csizmára. Sok-sok pénz üti a markodat, ha megfogadod Farkinca Boszorkány tanácsát! Ha kellenek még jó ötletek, ne tétovázz! Küldj baglyot neki a következő számra: 06-90-222-2555

Sellő (03.15.-04.11.)

Még csak május van, a tó nem melegedett fel eléggé, lehetőleg ne úszással töltsd az időd, nehogy megfázz! Ha mindenáron vizes szeretnél lenni, rendezz bulit egy medence környékén.
A prefektusok pihenője a déli szárny átriumában található (psszt!), ha szeretnél egy nyugtató energiával teli forrásban megmártózni, keresd fel titokban!

Puffskein (04.12.-05.09.)

A puffskeineket gyakran azonosítják a kedvességgel, játékossággal. Ha nem vigyázol, ennek ellenére könnyen felbőszíthetnek ebben a hónapban. Nemrég volt a születésnapod, megint egy évvel öregebb lettél, de azért nem kell olyan sanyarúnak látni a sorsod: akik idősebbek nálad, azokat nem fogod beérni!

Kentaur (05.10.-06.09.) 

Boldog születésnapot! —{—{@

Augurey (06.10.-07.08.)

Ne légy olyan búskomor! Itt a tavasz, levehetjük a kabátot. Menj ki virágokat szedni a rétre – akkor is ha rellonos vagy -, nem ciki az, hidd el!
Légy kedvesebb az emberekkel, mert ha nem, ebben a hónapban valaki megorrolhat rád a dolog miatt, és rivallót kaphatsz – na, az viszont ciki.

Jarwey (07.09.-08.05.)

Nagyon ajánlatos, hogy a munkádra, a tanulásra figyelj! Szívd magadba az új tudást, mert most különösen fogékony vagy rá! Ha megfelelő környezetet teremtesz az okulásra, a kedved is meg fog jönni hozzá, ha esetleg elhagytad volna valahol fél úton.
A jótét lélek Farkinca Boszorkány üzeni, hogy a Sellővel ellentétben ebben a hónapban tartózkodj a vízi túráktól, mert könnyen lehet, hogy elázol!

Crup (08.06-09.02.)

Kviddicstag vagy? Vagy csak szereted nézni a meccseket? Ha igen, mindenképp látogass ki a bajnokságra, nagyon izgalmas, meglepetésekben gazdag mérkőzésekben lehet részed!
Ha utálod a kviddicset, ez a hónap a legalkalmasabb arra, hogy megszeresd. Fogj egy seprűt, és barátkozz egy játékossal.

Fwooper (09.03.-10.03.)

Vigyázz a kastély kisebb lakóival. Akár házi kedvenc (főleg a rellonos Roli sárkányra gondolok itt), akár egy ügybuzgó házimanó, kerüld a kevésbé emberi lakókat, mert most meggyűlhet velük a bajod.
Ellenben kilátogathatsz a növényházba, mert a zöldek között hasznos segítőtársakra lelhetsz, ha netán bájitalt készítenél, vagy szíved hölgyét (fiúját) lepnéd meg egy csokor ördöghurokkal.

Kákalag (10.04.-11.02.)

A Nap és a Hold közös pókerpartija után tett bejelentés szerint most jött el az ideje, hogy megtaláld a kákán a csomót! De ha nem találod meg e hónap végéig, Isten irgalmazzon neked, barátom!
Ha meglett a káka, s azon a csomó, akkor gratulálok! Ha kibontottad, meghívlak egy fagyira.

Moke (11.03.-11.29.)

Lehetséges, hogy legszívesebben távol maradnál mindenkitől, de a gondjaidra nem ez a megoldás! Keresd a társaságot, legyél nyitott mások felé, így könnyedén megbízható barátokra tehetsz szert, ezzel nemcsak a te életed válik kellemesebbé, hanem a másiknak is örömet okozol.
A hónap vége felé viszont ne nagyon kószálj éjjelente, tuti biztos, hogy el fognak kapni! Kerüld a tanárokat és a gyanús helyzeteket.

Pixi (11.30.-12.28.)

A kutya- vagy clabbertvásárlas ebben a hónapban rendkívül kedvező a számodra; a Merkúr és a Jupiter kettős együttállása szerint viszont óvakodj a kósza kalapárusoktól, mert ki akarják szedni belőled az örök élet titkát!
Ha nem tudod, hogyan élhet az ember élete végéig, akkor nincs miért aggódnod, nyugodtan állj szóba velük.

Kappa (12.29.-01.26.)

Jól válaszd meg, milyen színű bájitalt veszel magadhoz a következő hónapban. A sárga, narancs és hupikék italoktól nem kell félned, de a fekete (pláne, ha halszagú), vörös és dinnyezöld bájital kárt tehet benned és környezetedben.
Ha különlegességet szeretnél fogyasztani vagy másokkal fogyasztatni, inkább a narancslekvárt ajánlom.

Etan Patz – Az első tejesdoboz gyermek

 
Néhány hete az egyik nagyáruházban nézelődtem, amikor megakadt a szemem néhány ismerős arcon, akik az Alföldi tej dobozáról néztek vissza rám. A hat arcból hármat ismertem, egy közel állt hozzám. Furcsa volt látni őket, nézni a dátumot, hogy mikor tűntek el. Olyan messzinek tűntek a dátumok, volt olyan gyermek, aki 1999. elején tűnt el. Ezek a dobozok még a 2011-es kezdeményezésről maradtak meg, amikor az Ezer Lámpás Éjszakája rendezvényre több száz liter tejesdoboz oldalára nyomtatták a gyermekek arcát. A sorok között sétálgatva eszembe jutott, hogy a hónapban lesz az eltűnt gyerekek világnapja. Szeretném nektek elmesélni az első tejesdobozra került gyermek, Etan Patz esetét. Az ügy különlegessége, hogy a nyomozás hivatalosan tizenkét éven át tartott, és 2001-ben zárták le, amikor a kisfiút halottá nyilvánították. 2010-ben, a kisfiú eltűnésének évfordulóján az aktát újra megnyitotta Cyrus Vance, Jr., Manhattan-járási bíró és azt ígérte, hogy az ügy végére járva kideríti mi történt a kisfiúval. 

A történet 1979. május 25-én kezdődik. Etan Patz elmúlt hat éves, és már hónapok óta kérlelte a szüleit, hogy engedjék el egyedül az iskolabusszal, hiszen már nagyfiúnak számít, és a többi iskolatársa is egyedül jár. Kellemetlennek, sőt, mai szóval élve cikinek tartotta, hogy őt még a szülei kísérik el. A szülők belátták, hogy a kisfiúnak igaza van, így aznap reggel egyedül engedték el, hiszen nagy baj nem történhet. Maga a buszmegálló két háztömbnyire van csupán, ha az ember a tűzlépcsőn áll, láthatja a buszra váró gyermekek arcát is. A környék biztonságos, csendes, tipikus külváros. Ez a lépés pedig az első ahhoz, hogy a gyermek elinduljon az önállósodás rögös útján.
Pénteki nap volt, Memorial Day előtti utolsó munkanap. Etan boldog volt, hogy egyedül mehet iskolába. Felvette Kék Kapitányos sapkáját, és anyja óvó tekintetének sugarában belevegyült az utca reggeli forgatagába. Az édesanya ösztönös aggódásán kívül nem érzett mást, nem sejtette, hogy a kisfiú nem száll fel az iskolabuszra, és azt sem sejtette, hogy soha többet nem tér már haza. Délután fél négyig várta a kisfiút, utána az iskolába telefonált, hogy megkérdezze, milyen különórát felejtett el, melyen a fiú részt vesz és ami miatt nem tért haza. A válasz nem volt megnyugtató, hiszen Etan aznap nem ment iskolába. Édesanyja, Julie körbetelefonálta a rokonokat, barátokat, iskolatársakat és ismerősöket is, azonban senki sem látta a kisfiút. Julie következő hívása a rendőrségre érkezett, estére pedig száznál is több rendőrkutyás nyomozó kereste a kisfiút. A kutatás több hétig zajlott és eredménytelenül zárult.
A szülők a következőt nyilatkozták az üggyel kapcsolatban: “Két lehetőség van számunkra. Elfogadjuk, hogy Etan-t egy idegen megölte vagy az, hogy egy nagyon elkeseredetten gyermekre vágyó anyuka lopta el. Az utóbbi legalább azzal a reménnyel kecsegtet, hogy a kicsink jól van és mindent megadnak neki.” 1982-ig a család  ebben a hitben élt, ekkor azonban a nyomozás fordulatot vett. Letartóztattak egy hajléktalant, aki a Patz háztól nem messze, egy csatornába fészkelte be magát. A rendőrség figyelmét felhívták, hogy a hajléktalan, Jose Antonio Ramos gyerekeket csal be a csatornába és ellopkodja az iskolatáskáikat. A csatornát átkutatva rengeteg szőke kisfiú képét találták meg, de a férfi tagadta, hogy a kisfiú eltűnéséhez bármi köze lenne. Egy újabb fordulat volt az ügyben, hogy Ramos volt barátnője Etan bébiszittere volt.
Ezen a szálon indult el Stuart GraBois nyomozó is, azonban nem lelt több bizonyítékot. Mivel a szülők nem emeltek vádat ellene, így Ramost elengedték, ő pedig el is hagyta a város, és közel hat évig nem került szóba a neve. Ekkor ugyanis a nyomozó érdeklődött utána, hogy merre jár a férfi. Kiderült, hogy Pennsylvaniaiban tölti a börtönbüntetését. A vád gyermekmolesztálás volt. GraBois felhozatta Ramost New Yorkba és azonnal nekiszegezte a kérdést, hogy hányszor fajtalankodott a kisfiúval. A férfi bevallotta, hogy Etan eltűnésének napján valóban felvitt egy kisfiút az East Side-i lakására, és már akkor feltűnt neki, hogy a gyermek pont úgy néz ki, mint a hírekben említett gyermek. Azonban tagadta, hogy meggyilkolta a gyermeket, állítása szerint elengedte és a legközelebbi metróállomásra kísérte, hogy meglátogathassa a nagynénjét, aki a Washington Heights megállónál lakik. A nyomozó közölte vele, hogy nem lakik a gyermeknek ott nagynénje. A férfi megtagadta a további vallomástételt és ügyvédet kért. A nyomozó ismét elakadt, hiszen senki sem látta a férfit a gyerekkel, a férfi azonban nem szabadult, hiszen jelenleg is megkezdett börtönbüntetését tölt, ahonnan legkorábban idén novemberben szabadulhat. A nyomozó bizakodik benne, hogy a beépített börtöntársak, akik a mai napig az ügyön vannak, egy nap új információval, talán hírrel szolgálnak majd, hogy megtudták az igazságot. Azonban amíg se tetthely, se holttest, az ügy nem tekinthető lezártnak.
Az édesapa minden évben, fia eltűnésének évfordulóján egy plakátot küld be a börtönbe, melye a fia kép egy az eltűnt felirat szerepel, hátulján a kérdéssel: “Mit tettél a kisfiammal?”
“Még mindig vannak barátok, akik reménykednek benne, hogy Etan egy nap előkerül. Imádkoznak értünk és azért, hogy Etan hazatérjen, de mi tudjuk, ez nem történik meg soha. Nehéz normális életet élni egy lezáratlan tragédiával a lelkünkben. Jó lenne, ha az akta újrafelvétele végre pontot tenne az ügyre. A mi történetünk nem olyan, mint azok a TV-s bűnügyi drámák, melyeket egy óra alatt megoldanak. Mi 31 éve várunk. Gyakran megvádolnak minket azóta is, miért engedtük el a gyereket egyedül. Mit tehettünk volna? Érett, értelmes gyerek volt, nem tehettük meg vele, hogy nem engedjük.”
A család a történtek után nem hagyta el a lakást, a mai napig ott élnek. Hosszú ideig nem tudták elfogadni, hogy gyermekük nem tér haza többet, de kimondatlanul is él bennük a gondolat, hogy mi történik, ha egy nap mégis haza tud jönni? Nem vesztegethetik el a lehetőséget, hogy egyszer újra a karjaikba tudják a gyermeküket, aki harmincegy évvel ezelőtt boldogan veszett bele a reggeli forgatagba.
Ez az eset volt az első, mely ráébresztette a New Yorki szülőket, hogy a rossz szándékú emberek minden nap köztünk járnak és elég egy pillanat ahhoz, hogy a tragédia bekövetkezzen. Etan eltűnésének napja, május 25-e az Eltűnt Gyermekek Napja, ezen a napon különösen nagy hangsúlyt fektetnek a megelőzésre.

Több barátnő egyszerre?

Kedves Dr. Who!

Amióta az Edictumnál van, mindig olvasom a rovatát, és mivel úgy vélem, hogy hasznos tanácsokat ad, hát pennát ragadtam, hogy a segítségét igénybe vegyem én is. A lányokról van szó. Még nem tudom, hogy mi jön ki az ujjaim közül, melyekkel a pennát mozgatom a pergamenre, de a végére biztosan eljutok valami kérdésig. Már nem vagyok gólya, de nem is vagyok nagyon idős, viszont gondjaim vannak a lányokkal. Vagyis izé, nem velük, na. Hanem, hogy nagyon sok tetszik. És nem nagyon tudom leállítani magam. Sikerült egy barátnőre szert tennem, de mikor visszajöttünk a szünetről pár hétre rá, már egy másik lány karjaiban találtam magam. Ezek között pedig találkoztam még vagy kettővel, akiket alig bírtam nem megcsókolni. Most elég nagy bajban vagyok, mert nem akartam megbántani az elsőt, akiről szó van, mégis nem tudom megállni, ha egy szépséges lány jön felém, hogy szóba elegyedjek vele, illetve tovább ne vigyem a beszélgetést. Ez normális egyáltalán? Nem szerettem eléggé a barátnőmet? Ez nem igaz, mert én úgy éreztem, hogy minden rendben van velünk, vagy mégsem? Talán nem vagyok/voltam elég szerelmes. Ráadásul abban a pillanatban nem is volt rossz a többi lánnyal a dolog, és utána sem érzem magam a padló alatt, hogy „jaj, mit tettem!” Inkább ez zavar a leginkább, hogy nem bánt annyira a dolog, mint kéne, gondolom. Szóval ez a bajom, vagy ilyesmi, hogy nem tudom, hogy van-e bajom, vagy jó-e így és ne rágódjak a dolgon. Bármilyen tanácsot elfogadok, kérem, segítsen Dr. Who! Ön az utolsó reménységem!

Üdvözlettel:
P. Jóska

Kedves P. Jóska!

Mondhatni a helyzeted teljesen normális, és a probléma, amivel megkerestél, igencsak gyakori.
Fiatal vagy (bár a korodat nem árultad el, céloztál rá, hogy csak pár évvel vagy idősebb 14-nél), és miután már elkezdtél fejlődni, érdeklődni kezdtél a lányok iránt, akik ebben az esetben az iskolatársaid.
Az az állításod viszont igaz, hogy még nem vagy igazán szerelmes. A tény, hogy egyik lánytól mindig a másikhoz szállsz legalábbis ezt mutatja. Akkor leszel igazán szerelmes, mikor te megérzed: ennél a lánynál már nincs különb, és nem is fogsz már különbet keresni. Érezni fogod, ha megtaláltad az igazit, addig is bátran keresgélj, de próbáld nem megbántani a kisasszonyokat! Egy bizonyos szinten pofátlannak gondolhatnak, hogy mikor válogatsz, a hátuk mögött válogatsz. Nem kéne túl nagy erőfeszítésedbe kerüljön, hogy egyik nap elhívd randevúra az egyik lányt, és ha nem érzed a tüzet, csak másnap próbálkozz mással. Miért kell sietned, miért kéne mindent egyszerre? Így sérthetted meg az első barátnődet is, ha valaki mással is szerettél volna találkozni, először vele kellett volna megbeszélned, hogy sajnos van más is, aki jobban csábít téged.
Légy őszinte velük, ne azon legyen a hangsúly, hogy “magadat a karjai között találjad”, se nem a kinézeten, az igazi szerelmek hosszú, mély beszélgetéseken alapulnak. Akkor fogod ezt észrevenni, miután megpróbálsz egy találka alatt tényleg csak beszélgetni, esetleg a szavaidat néha bókokkal félbeszakítani. Ilyenkor még magadat is jobban megismerheted, nem csak a partneredet, és te is hamarabb fogsz rájönni ki az igazi, ha nem éppen a csókkal kezded az udvarlást. Már pár mondat után is kiderülhet, ki illik és ki nem hozzád.

Remélem valamicskét segíthettem, és sok szerencsét kívánok a próbálkozásaidhoz!

Dr. Who

Sulis rejtvény

Ebben a hónapban az iskolai ismeretekre kell hagyatkoznotok, ha sikeresen szeretnétek megoldani az újság e havi rejtvényét. De nyugi, nem kell félnetek, nem olyan nehéz, mint amilyennek elsőre tűnik.Játékszabály: Kétféle számozással álltok szemben. Az oszlopok előtti szám a kérdésekre vonatkozik, vagyis az 1-es kérdés megoldása az 1-gyel jelölt oszlopba megy és így tovább. A második számozás, vagyis a kék négyzetekben lévő számozás a megoldás betűinek sorrendjét fedi fel előttetek. Vagyis az 1-gyel jelölt négyzetben a megoldás első betűje van.
Jó fejtegetést, kedves olvasóink!

A helyes megfejtést Fehér Beatrixnak küldjétek. Ne feledjétek, év végén az a három diák, aki a legtöbb megoldást küldte be a hónapok folyamán, jutalomban részesül!

Májusi pletykaözön

Ohh…április…és május…micsoda napok teltek el mostanában. Tavasz van, jön a nyár, s a falak közt a szerelem sem áll. Az iskola élete hónapról hónapra érdekesebb, szinte nincs olyan nap, amikor ne történne valami váratlan, valami fordulatos, valami olyan, mely teljesen megváltoztatja a dolgok eddigi állását.

Az Edictum szerkesztőségi gárda most is készen állt mindenféle fejlemény követésére. Először vessünk is egy pillantást a tanári karra. Nemrég Markovits professzorról és társaságáról olvashattunk némi pletykát, ez erre a hónapra megváltozott Rédey András-Kálmán tanár úrra. Sok kisdiák konkrétan kiakadt, hogy idén nem lesz mugliismeret óra, mert hát azt mindenki olyan nagyon szereti, igazán remek egy tantárgy. Na de nem csak azért, ugyanis az sem kizárt, (főleg a hölgyekre célozva) hogy a diákok a tanár úr sugárzó megjelenéséért járnak be az órájára, azaz ebben ez az esetben csak jártak. Éppen ezért, a tantárgy megszűnése ellen sokak sztrájkba kezdtek és szerenádot adtak Rédey professzor ajtaja előtt, melynek talán ő nem annyira örült. Vagyis, kit akarunk becsapni? Hát hogyne örült volna annak a sok bonbonnak, virágnak és még megannyi meglepetésnek, no meg a csodás szavaknak, ilyennek ki ne örülne? A pontos végeredményt viszont még nem tudjuk, mire lehet számítani, abban majd  a következő újságban olvashattok. Már csak ezért is érdemes lesz megvenni.
Hmm…no de most nézzünk körbe kicsit máshol is. Emlékeztek még Yaristára? Igen, arra a kis szöszire a Rellonból. Olyan régen volt már róla itt szó, biztos sokótok fejében megfordult, hogy vajon mi lehet vele. Vagy nem… az is elképzelhető. Hát, kicsit utána szimatoltunk, megtudtuk, hogy sikeresen másodikos lett és most már nem csak az idősebb lányok után futkos, hanem szívesen néz körül az alatta lévő osztályokban is, hátha talál magának valami csini leányzót. Tudomásunk szerint ez eddig nem nagyon jött össze neki továbbra sem, na de mindegy, ami késik, az nem múlik.
Ha már Rellon… na, avassunk egy újabb híres személyt, ez pedig nem lesz más, mint Vígh Hajnalka Dóra negyedikes modellalkatú szépség, aki után sorban megfordulnak az emberek, ha elhalad a folyosón. Nem csoda, tényleg szép. Hozzá kapcsolódóan érkezett is egy érdekes kérés az újsághoz, melyet természetesen szívesen teljesítünk a titokzatos idegen számára. Megkért minket, hogy titkos rajongói levelét illesszük be ide, hadd lássa mindenki, de legfőképpen Dóra, aki így talán biztosan meg is kapja. A levél a következőket tartalmazza:

Édes drága egyetlen számomra létező Dórám!
Olyan vagy nekem, mint testnek a kenyér, s tavaszi zápor fűszere a…a rózsáknak,
Melyek mellett ha ellépkedsz, egyből rád ragyognak, s rád kacsintanak.
Tudom, nem vagyok valami nagy művész, s a versem eleje is lopott,
De ne csüggedj drága leányzó, szerelmem utánad sosem lesz kopott!
Hát, még jó hogy nem, hiszen ha látlak, még a szemem is csillog –villog,
Ahogyan rád egy tavaszi színes lepke is mosolyog – pillog.
De a hatalmas szerelemnek kínzó tüze is néha bánt,
Csak te lehetsz Ferulája sebemnek tündéri violám.
Egyelőre ennyi lenne versem te feléd,
S ha eljön majd az ideje, ugrándozok hozzád, s kimegyek mindenhova eléd!
Szeretettel és szívecskékkel: Titkos rajongód.

Hűha… na ez aztán már levél a javából! Micsoda lovag lehet az ilyen, ki efféle gyönyörű verseket ír és ilyen rejtélyes módon próbál közeledni a gyönyörű Dóra felé? A leányzó biztosan nagyon boldog lesz, ha meglátja ezt a cikket az újságban, legalábbis reménykedjünk benne és szurkoljunk, hogy hamar egymásra találjanak, hiszen ők tuti egymásnak termettek.
Nos, egyelőre ennyi titokba nyerhettetek belátást, a következő alkalommal folytatódik minden, érdemes lesz megvenni az újságot, s ne feledjétek, a ti magánéletetek sem lehet száz százalékban titokban, elképzelhető, hogyha nem vigyáztok, akkor a következő részben ti magatok lepődtök meg a legjobban!Wink

Sárkányokra bukkantak a muglik Indonéziában!

A hír egyelőre lassan terjed, de igaz: a muglik egy sárkány bébi példányára leltek Indonéziában! Valamikor márciusban került ki egy cikk a muglik által gyakran használt, ún. “világhálózaton”, másnéven interneten szereplő World Wide Fund for Nature (WWF), magyarul Természetvédelmi Világalap honlapján, amit tudósok és laikusok is gyakran látogatnak és olvasnak. Íme:

” Néhány hónappal ezelőtt elképesztő felfedezést tett egy kutatócsoport Indonéziában. A Buton-ban található Lambusango Erdőben egy parányi gyíkszerű élőlényt találtak, amiről közelebbről nézve megállapították, hogy bizony szárnyai vannak. A lény így leginkább egy apró sárkányhoz hasonlít.
Az állat szárnyai a denevéréhez hasonlóan eresnek tűnnek, azonban a kutatók megállapították, hogy a piros szárnyon látható fehér vonalak valójában az állat bordái. A tudósok feltételezik, hogy a kis lény a repülő sárkánynak is nevezett közönséges repülő agáma (Draco Volans) rokona lehet.
Mivel a fényképek készítése után rögtön elengedték az apró sárkányt, arról nem érkezett hír, hogy az állat tud-e repülni, de az sem valószínű, hogy mesebeli rokonaihoz hasonlóan kastélyokat őriz és tüzet okád.”

Ahogy fentebb is olvashattuk, nem történt nagy baj: a Mágiaügyi Minisztérium amnéziátorjai intézkedtek, és bár mikor a helyszínre értek, a túlságosan kíváncsi muglik már különböző kísérleteket végeztek a kissárkányon, sikerült eltüntetni mind ezeket az emlékeket, mind a nyomokat. Sajnos ez az emléktörlés nem volt teljes, hiszen a kísérleteket elfelejtették, de a sárkány megtalálását, mint túlságosan kulcsfontosságú eseményt nem lehetett csak úgy nyom nélkül eltüntetni a fejükből. Viszont az általuk “repülő agámának” nevezett állatunkat visszajuttattuk az indonéz sárkányrezervátumba, ahonnan az apróság korábban megszökött.
Vagyis a mugliknak tényleg nem maradt más, csak pár mozgásképtelen fénykép, és amint a cikkből is kiderült, egyáltalán nem vették komolyan az állatot, így talán most az egyszer megúsztuk.