A bibircsókos banya pletykái

Ma egy szomorú történettel kell kezdenem sok lány számára, akik még hittek a tündérYarmesékben. Volt egy kislány, ki ledér volt és csupa báj, nevezzük, oh, éppen az Amira név jutott az eszembe. Amira fiúról fiúra szállt, mint egy hálátlan méhecske, ki csak egyszer látogatja meg a virágot, aztán azt se mondja neki, hogy ég önnel kedvesem. Próbálta feledni a feledhetetlen kék szemeket, az ajkakat, melyek az övéihez értek, mert bizony rossz lány volt ez a kislány a többi kapcsolata alatt. Aztán, mikor már minden robbanni akart benne, akkor végre odaállt, kinyitotta a száját, és mielőtt a másik fél elnémíthatta volna, sikeresen kimondta, ami nyomasztotta. Így esett meg, hogy A Yar fogalom, már nem a nőnemre vadászó hímneműt, hanem a párkapcsolatban boldogan ejtőző hősszerelmest jelöli. Persze ez az évődés sok áldozattal járt. Sérültek szerelmek, sérültek barátok. Azonban van az a helyzet, amikor a sérülés nagyon jó dolog. Ne nézz így rám, komolyan. Előny, ha sérült vagy. Itt a kastélyban sok mindenki az, vagy ha nem, akkor sérülté válik valamilyen módon. Persze megvan az előnye is meg a hátránya is annak, ha itt van a párod, de én még mindig azt mondom, nem célszerű csak a bezártság miatt összemelegedni, mert itt mindenki sumákol. Ennek a helyzetnek a két igazi nyertese szerintem a legjobb barátnő, Dóri és az első nagy szerelem Zach. Mindketten annyit sérültek, hogy a nagy vigasztalásban egymás karjaiban kötöttek ki. Ha nem így van fessék le a szemeimet, de láttam, ahogy azok ketten egymásra sandítanak, mikor azt hiszik senki sincs ott, pedig nincs olyan hely a kastélyban, ahol én ne lennék ott. Komolyan megrökönyödök néha, hogy ennyi év után is amatőrnek néznek.
Ennyi sok kavarodás után nézzünk egy tisztább ügyet. Eltűnt egy répa. Egy igen fontos répa alakú répa. Szegény Kumagoro fülei teljesen hátralapultak, majd végső elkeseredettségében előre, a szemébe lógtak, bánatos nyusziarcát rejtette velük. Aztán jött a fordulat. A folyosómon akadtak egymásra. Ott állt egymással szemben a reményvesztett és a megmentő. Kuma arcán látszott, hogy a sorscsapás, melyet a répa elvesztése jelentett nem lehet semmissé, és akkor jött ő, a lány a sok micsoda mögött, Trixi, vagy aki nem tudná Fehér Beatrix. A kezében pedig nem más, mint egy tök. Egy helyes, kerek, narancssárga halloweeni tökplüss, melyet kedves mosollyal nyújtott a nyuszi felé. Látnotok kellett volna Kuma arcán a boldogságot, ahogy a tököt megkapta. Így most szólok a répacsenőnek, ha a tök is eltűnik a portrék, a manók, a kastély mágiája az él oldalamon áll, így jobb, ha meghúzod magad, mert nem félünk tőled. Oké. Oké, korai még a fenyegetőzés, de azért ne hagyd ki, tudja meg kivel van dolga.
Kiderült végre, hogy miért is lépett meg a hihetetlenül bájos lányt alakító Emma N. Lahr. Mindenki azt hitte, hogy első a karrier, de én már akkor átláttam rajta. Egy jóravalónak mondott kislány, aki mindig elpirulgat, elmegy, hogy emberek előtt mutogassa magát? Logikátlan! Azonban végre kiderült. Szerelmi rengetegszög. Nem semmi a kis mimóza lányka. Most már végre összekapcsolható az eset egy korábbi mondatfoszlánnyal. Most már kiderült, hogy ő, igen ő, aki játssza a kis szendét nem kisebb bravúrt vitt véghez, mint tanári karból tanári karba balettozta magát. A történet első és talán legnagyobb áldozata a hihetetlenül jóképű és vonzó Markovits professzor, aki keménykötésű embernek látszik, de a lány karjai között olyan volt, mint a puha vaj, könnyen kenyérre lehetett kenni. Nem is sejtette, hogy attól kér tanácsot, aki titokban találkozgat szerelmével, méghozzá a Navine ház másik feje, a mindig sármosJim Goldman professzor. Végül aztán a sok hasonló részlet, a történet kusza szálainak kibogozása és egy rossz pillanatban kimondott név elég volt ahhoz, hogy minden kiderüljön, a lány pedig menekült, azonban káros szenvedélyével – vagyis a tanárok elcsábításával – nem tudott felhagyni. Szinte még be se tette a lábát a kastély falai közé újra – mert, hogy be fogja – de máris újabb áldozata van, a kölyökképű Rédey professzor, akinek hangja is jóleső borzongással tölti el az ember vásznát. A professzor ugyanis néhány napja sietve távozott az iskolából, és állítólag visszatérve, mely három napba is telt, olyan volt, mintha álomvilágba élne. Diákjaival az órán nem a tananyagot, hanem a szerelmet tárgyalták, irodalmi és életbeli példákat hozva a lehengerlő, örökké tartó szerelemre. Később Mirella barátném látta, ahogy levelet fogalmaz Emmának címezve, sűrű sóhajok és ködös tekintet kíséretében. Ha olvas professzor, meneküljön, jöjjön hozzám, tárt karokkal várom vásznon innen és vásznon túl is.
Földesy Kristóf merész vállalkozásba kezdett. Úgy gondolta néhány menőmacsó mondattal lekaphatja a lábáról a kastély legkisebb Krise gyermekét. A kislány azonban nem adta könnyen magát csípős nyelvével és éles eszével könnyen szerelte a fiú minden megmozdulását, és akkor elhangzott a világ második legkínosabb mondata, melyet ezekben a helyzetekben mondani lehet, mégpedig az, hogy: “Beszélgetünk?” A kislány erre azonban sokkal jobban vevő volt, mint a korábbi ötletre, így hosszan elbeszélgettek. Igazából valljuk be, hogy a fiúcskának óriási mázlija van, és jobb lenne, ha a következő ilyen akciója előtt életbiztosítást kötne, vagy tán véletlen, hogy amikor kilépett a társalgóból épp Benjamin Krise haladt el mellette? Az a fiú nagyon furcsa, mintha fekete lenne az aurája, tudod, olyan, akitől megborzongsz, de nem jólesően, akiről tudod, hogy képes lenne a vásznadnak esni.
Van-e mentség a hindu vallásban egy ittas állapotban lévő nőre, akit ráadásul alig takar néhány ázott ruhadarab? Vendégségben jártam egyik kedvenc barátnőmnél a földszinti folyosón, amikor érdekes dologra lettem figyelmes. Pontosabban a barátnőm hívta fel a figyelmem, én meg a másik szereplőre az övét, de azt hiszem ez most nem a legfőbb gondolat. A pörgő diák nem ismeretlen fogalom, főleg, ha a navinések közül kerül ki az illető, ott van például az a nagyon fura lány Pataki Margaréta. A múltkor virágokat dobált. A manók egy hét múlva még mindig szirmokat szedegettek. Miért nem gondolkozik az ilyen? Egyenjogúságot a manóknak! Szabadnapot! Fizetésemelést! Szakszervezetet! Oké, bocsi, szóval a lényeg, van ez a mindig szende cserediák lány, komolyan mondom neked, minden Rellonos játssza a szendét, de minek?! Mi lesz a következő? Amira kijelenti, hogy nem érdeklik a fiúk? Pfff. Oké, van ez a lány. Aki ott pörgött. Aki itt csak vendég tulajdonképpen. Igen, az a furcsa nevű. Szóval ott pörgött egészen addig, amíg bele nem pörgött a véééletlenül arra járó, de nem véletlenül ilyen vonzó, és fiúsan jóképű Széles professzor kezei közé. Miért ekkora mázlista? Még csak nem is szédült annyira! Szóval ott áll, néhány centire tőle és az jut eszébe, hogy éhes! Hát mit hitt? Hogy majd a professzor a fizetéséből, ilyen ruhában étterembe viszi? Vagy tán ruhát is vesz neki? Megjegyzem, ráférne, elég ódivatúan öltözködik. Oké, kapott muffint – Túrórudisat, ami a professzor kedvence – és adott érte egy puszit. Tanárokat puszilgat? Aha…aha… nagyon ártatlan lépés. Ezek után még csacsogtak, arról, hogy össze akarnak házasodni, de a lány még várna. Nyuszikám, ha ott a lehetőség, hogy hozzá menj, akkor minek várnál? Amúgy, azt is megtudtam, hogy Széles professzor fogadalmat tett, hogy nem él fényűzően, míg távol van az otthonától, mivel igazából ő egy herceg, csak tanulmányi úton van, tapasztalatot gyűjt, de még gyermekként eljegyezték ezzel a mázlista kis fruskával. Nem véletlenül töltenek annyi időt kettesben. Persze tanulás címszó alatt, de melyik fiatal tanul lelkiismeretesen ma már? Sőt, melyik fiatal tanul? Na mindegy, ugorjunk. Játszotta az ártatlant, rótta a centiket a professzor felé, ami nem értelmes, hiszen nem is akar hozzámenni, de igazából eddig nem is tudta, hogy hozzá nem akar hozzámenni, csak így ittasan biztos még jóképűbbnek tűnik a herceg professzor. Aztán valahogy, nagyon furfangosan mégis szájon puszilta. Éppen szájon? Elég érdekes nem? A hatást viszont tökéletesen elérte, hiszen ez kellett ahhoz, hogy a másik fél mozduljon és a férfi énjét felkeltve magához ragadja és addig csókolja, míg mind a kettejük kapkodott a levegő után. Pislogni se mertem, nehogy lemaradjak valami érdekesről, komolyan mondom neked, már nedves lett a vásznam a végére, olyan sokáig nem csuktam be a szemem. Aztán jött egy szél, az üveg teljesen összetört, minden alkoholszagú lett. Azt beszívja ám a vásznam! Meg is keresett a részeges portré, hogy ajánlatot tegyen vászonegyesítésre. Hát olyan festmény vagyok én?! Hogy ezek után mi történt azt nem tudom, mert a professzor…herceg ölbe vette a hercegkisasszonyt és bevitte a szobájába. Biztos sok még a tanulnivalójuk.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s