Szent Iván és a babonák

 Gondolom már mindegyikőtök hallott a híres Szent Iván-éjről, aminek leírásakor még nekem is fel kell csapnom a helyesírási szótárat. De nem ez a legérdekesebb tulajdonsága ennek a napnak, hanem az, hogy amikor Iván napja van – június 24-én- van a nyári napforduló, vagyis ez az év legrövidebb éjszakája.

 Először is mi olyan különleges ebben az éjben, azon kívül, hogy rövid? Hát az, hogy a muglik megint ráragasztották a jelzőt: “varázslatos”.
Ebben az esetben viszont legenda is fűződik a naphoz, tehát kivételesen van köze a varázslatos szónak a varázsvilághoz.
Úgy tartotta a népi szokás Magyarországon is, hogy az emberek ezen az éjen tűzet gyújtottak, hogy segítsenek a Napnak legyőzni a sötétséget. És akkor jöttek persze a tűz körüli jóslatok-varázslatok.
A tűz körül álló asszonyok különféle illatos füveket, virágokat füstöltek, s ezeket később fürdők készítéséhez használták fel. Gyógyító hatást tulajdonítottak a tűzbe vetett almának is: aki abból eszik, nem betegszik meg. Baranya megyében a sírokra is tettek a sült almából, míg Csongrád megyében azt tartották, hogy a tűzbe dobott alma édes ízét az elhunyt rokonok is megízlelhetik. Szeged környékén tűzbe dobott, majd onnan kipiszkált almát fogyasztottak a torok- és hasfájás elmulasztására vagy megelőzésére.
Szerelmi praktikák és jóslások is fűződnek ehhez a naphoz. A szalmából és a többféle fából megrakott tűz fölött a hagyomány szerint a lányok átugráltak, amíg a fiúk azt figyelték, ki mozog közülük a legtetszetősebben. Az ugrások magasságából és irányából persze sokféle jövendölést lehetett kiolvasni.
A tűzrakást háromszor kellett átugrania mindenkinek, aki azt akarta, hogy Szent János illetve Szent Iván segítsége által a Szentháromságnál kegyelmet nyerjen. A tűz egyfajta védő erőt is jelentett az emberek (ugyebár nem csak muglik) számára, akik az ünnepek végén a ház falára akasztották a tűz körbetáncolása alkalmával viselt koszorút, hogy az megvédje őket a későbbi tűzkároktól, természeti csapásoktól és a gonosztól.
Mivel a tűzzel, a fénnyel kapcsolódott össze Szent Iván éjjele, ezért a varázslatoknál a gyertyaégetés állt a középpontban.
Úgy tartják, Szent Iván éjjelét megelőző nap virágzik a páfrány, amelynek virága csak nagyon rövid ideig él. Aki mégis tanúja lehet a kis virág életének, az megérti a növények és az állatok nyelvét, és megleli a föld alatt rejtőző kincseket. A muglik azt hiszik, a boszorkányok a páfrány virágának köszönhetjük a varázstudásunkat, s általuk vagyunk képesek láthatatlanná válni. Nem is akkora baj, ha tévhitben élnek. Azt is gondolják, hogy halandó ember képtelen volt megszerezni ezt a virágot, mert a növény a virágzást megelőző pillanatban varázsport hintett szét maga körül, amely álomba ringatta a szerencsés megtalálót.
Napjainkban a szokásokat már nem gyakorolják, viszont tüzet gyújtani Magyarország bizonyos területein még szervezett ünnepélyek keretében is szoktak.
Ezek voltak a szokások, a kastélyban való ünneplésről nem hallottam semmit, viszont ezúton is figyelmeztetem a járőröző prefektusainkat, legyenek résen június 24-én! Én természetesen az ágyamban fogok pihenni este 7-től reggel 7-ig, és abszolút nem érdekel, mit művelnek majd a kalandos kedvű diákok Szent Iván-éjjelén. Még a prefektusok agyán is túljárhatnak, hiszen ebben a bűbájos napszakban állítólag még Cupido is többet figyeli a diákokat, és ez alól a gárda tagjai sem kivételek… Hogy melyik gárdára gondolok, azt döntsétek el ti Wink

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s