Egy forró tea mellé

Megjelentünk! Nem kis fejtörést okozott az elmúlt két nap, hiszen tizenötödikén, mikor a szerkesztőségbe mentünk reggel Trixivel, hogy elkezdjük gyártani nektek az újságot ijedten tapasztaltuk, hogy eltűnt minden, amit tegnap este kikészítgettünk, se papír, se ajándék, sőt még megbűvölt eszközeinket se találtuk.  Tegnap este derült ki, hogy két lelkes új kismanó az egész helyiséget kitakarította és szemétnek hitte mindazt, amit mi kint hagytunk. Mára azonban sikerült mindent pótolni, és végre kezetekbe vehetitek az újságot.
A legnagyobb változások házunk táján, hogy eddigi főszerkesztőnk lemondott posztjáról vizsgák, házasság és gyereknevelés hármasára hivatkozva, így ismét visszatértem a szerkesztőségbe, hogy felügyeljem a munkálatokat. Ezen kívül a mai nappal kereken húsz tagja van a szerkesztői gárdának, szóval cikkekbe se lesz hiány, ezt most is tapasztalhatjátok, hiszen interjú interjú hátán, ötletek, meglepetések, pletykák és remek tanácsok várnak titeket a mostani számba.
Az ajándékot lehet kicsit csodálkozva forgatjátok a kezetek között, de lapozzatok a barkácssarokhoz, ahol érdekes tippeket kaptok az alapanyagok felhasználásához. Jó szórakozást!

 

Karneválozás a muglikkal

Sokan talán nem is tudják, de amíg a Bagolykő diákjai a vizsgákra készültek, és sikeresen – rosszabb esetben sikertelenül – vették az akadályokat, a muglik történelmi karnevált rendeztek.
A karnevál augusztus 24-től 28-ig tartott, helyszíne pedig a Nyugat királynője, Szombathely volt. A Savaria Történelmi Karneválként már a hatvanas évek óta ismerik, és minden évben rengetegen látogatják meg a város lezárt területeit, ahol nagyon sokféle rendezvény megtekinthető, és több napon keresztül jelmezes forgatagban találhatja magát a kíváncsiskodó. A rómaiaktól egészen a barokk és a reneszánsz kori élettel ismerkedhetnek meg az idelátogatók. A jelmezes és fáklyás felvonulás több mint egy óráig szokott tartani, ilyenkor a seregek néha megállnak, bemutatnak egy-egy harcot, vagy lőnek, sok esetben elrabolnak a közönség sorai közül pár nőneműt, akiket rabként magukkal visznek a felvonulás alatt.
Az idei karneválon nem csak muglik vettek részt. Egy aranyvérű varázslócsalád szerette volna már régóta megismerni ezt a rendezvényt. Egy-két évig készültek rá, hiszen nem lehetett csak úgy odaállítani varázspálcával, és mindent megbámulni, ami újdonság. Végül a 2012-es fesztiválra sikeresen eljutottak.
A Történelmi Témaparkban (itt tartózkodtak a hagyományőrző egyesületek, három napig sátrakban éjszakáztak, ahogy az őseik) elvegyültek a Norde Gard – Északi gárda germánjai között, jelmezbe bújva teljesen olyanok voltak, mintha a hagyományőrző csapathoz tartoznának.
Azonban már az első napon bosszankodniuk kellett, ugyanis a ruháik közül valaki – egy ismeretlen szarka – elcsent egyet, amikor felfedezték a többiek tábori életét. Ez még nem is lett volna akkora baj, viszont a család feje, Mayer F. István elmondta, hogy a ruhához tartozó kis tarisznyát is elvitték, ami egy újabb fajta szerelmi bájitalt tartalmazott. Reméljük, hogy nem okozott semmi komolyabb problémát, ha megitták a bájitalt az enyves kezűek.
Ezzel pedig szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bátran nézzétek meg a muglik szórakozásait, közöttük a karnevált, de figyeljetek oda másokra, és persze saját magatokra is. Többek között az ilyen problémák elkerülése végett.

Besárgul ex-kék

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Levitás fiú. Talán két évembe telt, mire észrevette, hogy unalmas óráimban nézem őt. Tetszett a haja, amikor ezt megmondtam neki igen furcsán nézett rám, de azért beszédbe elegyedett velem. Mondhatjuk úgy is, hogy egy hajszálon múlt az, hogy ez a barátság elkezdődik, és mikor visszatért az iskolába szintén ennyin múlt, hogy folytatódjon is, mivel még mindig tetszett a haja. Remélem, jót mosolyog majd ezen a bevezetőn, de most csapjunk is a közepébe.

Először is szeretném megköszönni, hogy nem kellett halálosan megfenyegetnem téged az interjúért cserébe.

*nevet* Miért kellett volna? Engem ér a megtiszteltetés.
Mivel kevés évfolyamot tanítasz, megtennéd nekem, hogy mesélsz magadról egy kicsit? Hidd el, ez jobb, mintha én mesélnék rólad. *nevet *

Ajjaj, ebben sosem voltam túl jó. Mit szeretnél tudni? Veszprémben születtem, ide jártam a Bagolykőbe, a Levitába. Meglehetősen stréber gyerek voltam, de ennek köszönhetem, hogy ilyen okos lettem. *bevillant egy egoista vigyort.* Pár évig kutatásokat végeztem a Legilimenciával kapcsolatban, most pedig vissza, úgymond “hazaköltöztem”. Most Legilimenciát tanítok, a hatodik és a hetedik évfolyamosoknak.
A húszas éveimben járok, és megesik, hogy diáknak képzelem magamat. Egy kis túrórudis muffinnal bármire rá lehet venni, és most hogy elárultam a gyenge pontomat, azt hiszem nem is mondok többet.

Sokáig távol voltál, tanulmányoztad a művészeted, miért döntöttél végül úgy, hogy visszatérsz az egykori kastély falai közé, hogy tanárként is bizonyíts?

A kutatás izgalmas dolog, de közel sem olyan jó, mint a megszerzett tudást átadni. A tanárság mellett azért döntöttem, mert szuper dolognak tartom a Legilimenciát, és véteknek tartanám, ha nem adnám át annyi mindenkinek, amennyi embernek csak tudom. Ráadásul évekig éltem a Bagolykő falai között, így ide szinte már hazajövök, nagyon jól érzem magamat a kastélyban. Nagyon örülök, hogy akadt itt arra lehetőség, hogy tanítsam a tárgyamat.

Hogyan történhetett meg, hogy egy volt Levitás diákot beengedtek az unikornisok közé?

Őszintén, már a diákéveimben is a Navinésekkel jöttem ki a legjobban. Viszonylag jámbor természetem van, és a Levitába is valószínűleg csak azért kerültem, mert a szorgalmam még azt is felülmúlta. De remek kapcsolatot ápoltam és ápolok a Navinésekkel, ahogy Jimet is nagyon kedvelem, így amikor felajánlotta a Házvezető-helyettesi posztot, szíves örömest vállaltam.

Milyen érzés közöttük lenni? Kezd kialakulni valamilyen belsőbb kapcsolat, mely a házak diákjai és vezetői között szokott lenni, vagy ez lassabban megy azért?

Alapból kedvelem a Navinéseket, és szerintem – remélem – ez az érzés nagyjából kölcsönös is. Igyekszem nyitni feléjük, a lehető legjobb kapcsolatot ápolni velük, és szeretném ha lassan kialakulna bennük az érzés, hogy hozzám is nyugodtan fordulhatnak bármikor és bármivel. Már ilyen kis idő alatt is közelebb kerültek a szívemhez, és idővel, reményeim szerint még jobban kijövünk majd.

Milyen típusú házvezető-helyettesnek képzeled magad? Inkább büntetsz vagy a mókából te is kiveszed a részed és mondjuk falazol a diákoknak?

Bizonyos szintig szeretek a diákokkal viccelődni, jól érzem magamat a társaságukban, és egyébként sem vagyok szigorú típus, ha nem elkerülhetetlen a büntetés, akkor inkább mellőzöm a dolgot. Szentül hiszem, hogy rábeszéléssel is sok dolgot el lehet érni, nem csak büntetéssel, és nekem megvan az az előnyöm, ha kapásból le is tudom ellenőrizni, mennyire hat valakire az, amit mondok. *sejtelmes mosoly* De persze van egy bizonyos határ, amely fölött tőlem is büntetés jár, hiszen vannak dolgok, amelyeket egyszerűen nem lehet megtenni. Ilyen a rongálás, egymás testi épségének megsértése, hasonlók. Minden, ami túlzás.

Milyennek értékeled az elmúlt évet a kastélyban? Milyen volt a diákok hozzáállása a tárgyadhoz, milyennek láttad az itteni életet?

Én úgy látom, viszonylag érdeklődnek az iránt, amit tanítok. Már az is pozitív élmény volt, hogy milyen sokan felvették a tárgyat. Többnyire élvezik az órákat, legalábbis unott arcokat ritkán látok. A legtöbben kedvesek, bár rengeteg furcsa szerzettel találkoztam itt, de ez régen sem volt másképp. A vizsgázóknak szint mind remek eredményei  születtek, büszke vagyok rájuk. Összességében, élvezem az itt töltött időt.

Mindig rengeteg karkötő van rajtad. Van valami jelentőségük, esetleg titkos üzenetük?

Titkosnak nem titkos, mindegyik egy-egy országból van, ahol kutatásokat végeztem, érdekes emberekkel találkoztam és beszélgettem, vagy tanultam valamit. Ezek emlékeztetnek az eddigi utamra, és reményeim szerint, bővül még majd a karkötő-táram. Sok szép hely van, ahol nem jártam még, és ennél is több remek ember, akit meg kell ismernem.

Mire vagy a legbüszkébb eddigi életed során?

Jó kérdés, de tudom rá a választ! Arra, hogy megálmodtam valamit, hogy kitűztem egy célt, miben szeretnék a jó lenni, és ezt az álmomat megvalósítottam. Hogy szinte tökélyre fejlesztettem a tudásomat egy olyan tudományágban, amelyben nagyon kevesek tehetségesek, és néha már majdnem feladtam, de az akaraterőm sosem hagyott nyugodni, és célt értem. Szép dolog, amikor az ember megálmodik valamit, és az teljesül.

Rengeteg pletyka kering rólad, ami nem csoda, hiszen a tanárokról előszeretettel pletykálnak. A minap azt hallottam, hogy házasodni készülsz és hamarosan gyermekáldásban lesz részed. Néhány oldallal arrébb meglepő részletekről is olvashatsz majd. Mi igaz a hírből?

A pletykáknak általában mindig van egy picike magjuk, amely igaz, és természetesen ennek is van, de a többi része persze badarság. Tény, hogy a fejemet ügyesen elcsavarta egy hölgyemény, akit nem szeretnék itt és most reklámozni, és ki tudja? Lehet, hogy egyszer még feleségül is veszem, akár. De egyelőre nem konkrét terv, a gyerek pedig még annyira sem. Persze lehet, hogy lemaradtam valamiről… Ezúton üzenem a hölgynek, hogyha terhes, akkor mondja meg de gyorsan, mert szeretném tudni. *nevet*

Ha mondjuk itt és most hirtelen fel kéne vázolnod egy öt éves tervet, mi szerepelne benne?

Szeretnék itt tanítani, minél tovább, de szerepel a terveim között egy-két utazás is, hogy az ismereteimet még széleskörűbbé tegyem. Lehet, hogy egy-két évet ki kell hagynom majd a Bagolykőből, ameddig távol leszek, de összességében a kastélyban tervezek maradni, és tanítani tovább. És mint kiderült, ezek szerint meg is nősülök. Ebben már nem vagyok olyan biztos, de hát a diákság jobban tudja az ilyesmit.

Köszönöm szépen, hogy válaszoltál nekem és ez által – remélhetőleg – a diákok is megismertek egy kicsit jobban. Sok sikert kíván a Navinésekhez és akkor ezek szerint a közelgő esküvődhöz is. Majd elcsípem a banyát és kifaggatom ki is a rejtélyes jelölt.

A szerelem egy bonyolult dolog

Házvezetők gyöngyei

Az a hír járja, hogy felbukkant Kahlil professzor régi szerelme, persze azt hiszi, hogy itt mindenki pletykál és megtudnánk, hogy ki a lány, ezért nem hajlandó az iskolába behozni. Pedig nem is pletykál mindenki, csak én! De megéri, kétszer többször törlik le a portrémat a manók cserébe, sokkal szebb vagyok, mint a többiek, és sokkal színesebb, na de, a lényeg a lényeg kedveskéim. Itt ez a nő, akit a professzor nagyon nem akar megmutatni. Lent van a faluban, ott él és mi ugye tudjuk, hogy mi történt Demidov professzorral. Szépen teherbe ejtett egy diáklányt. Mostanában sok végzős diáklány ment le a faluba. Vagyis, az az ex-diáklány, aki a legközelebb szülni fog Kahlil professzor szerelme. Értesítsetek, ha valakinek gömbölyödik a pocakja!
Én is csak úgy hallottam, de esküszöm, hogy több emeleten át pletykálják, hogy a Navinések új házvezető-helyettese, Széles Adorján házasodni készül. Állítólag minden évfolyamnak úgy kezdte az óráját, hogy hosszan ecsetelte a házasság előnyeit, majd hátrányait, de mindig győzött a házasság. Több portrétársam is meg tud erősíteni benne, hogy a házasulandó fél egy iskolai “jóbarátját” kívánja maga mellett tudni az oltárnál, akivel nagyon régóta jóba vannak és akivel hosszú idő után is közös nézőponton vannak. Egyre jobban úgy vélem, hogy igazak a pletykák és Flaviu professzor asszony egy kis időre Krise lesz megint, csakhogy aztán Szélessé váljon. Nem hittem volna, hogy egyszer rájönnek, őket egymásnak teremtették!
Mindenki Saci néniét teljesen elöntötte a pír, amikor az igazgató úr, az évkezdő tanári ülésen a vállára helyezte a kezét. Forrásom szerint csak úgy izzik a levegő a Levitások feje és Wickler professzor között, aki – amikor senki sem látja – mindig óvatosan megérinti a tanárnő kezét. Hajrá Gyuri bácsi, Saci néni! Az egész portréközösség nevében mondhatom, mi drukkolunk.
Elérkezett hát végre! Ez nem pletyka, teljesen biztos forrásból tudom, hogy Nemeskürti professzor végre, igen hosszas huzavona után elvette szép menyasszonyát, ami nem meglepő, főleg miután gyermekáldás mellett döntöttek. Az esküvő zárt keretek között zajlott, ahova csak néhány nagyon közeli embert hívtak meg, így kevesen tudták, hogy mikor is lesz pontosan az esemény. A történet másik fele, hogy azóta a trónörökös is világra jött a hírek szerint és az Endre Balázs nevet kapta. Éljen!


Csintalan, csacska diákhad

Amira Loveguard nevét szerintem mindenki ismeri. Rellonos, fekete hajú és nincs lány, aki ne féltené a pasiját tőle. Megvan? Ugye! Még én is néha ránézek a szomszédos portrékra, hogy nem folytak-e ki a keretükből véletlenül. Állítólag a szerzetes már meg is kérte, hogy kösse össze vele a hátralévő életét. Chö. Na de van ez a lány, aki most állítólag együtt van az Eridonos végzős Radits Viktorral. A fiú totál szerelmes, annyira, hogy azt se veszi észre, hogy a lány kacsingat, de nem is akármerre. Alig egy hónapja a bejárati csarnokban az indiai lánnyal kacérkodott, aztán a tisztáson a Krise lánnyal, aki elméletileg együtt van a sárgák fogójával, aki közben Amirával is, aki mint már mondtam együtt van Viktorral. Szóval McKenzie együtt van egyszerre Kristóffal és Amirával, Amira pedig Kristóffal, McKenzievel és Viktorral. Eddig Amira-McK: 1-0.
A dolog azonban itt nem ér véget. Néhány hónapja tanári körökben is nagy botrányt váltott ki, hogy Kristóf és a Krise fiú, Benjamin (aki testvére a Krise lánynak, McKenzienek) összesmaccantott a folyosón. Később több elmélet is született rá, hogy tényleg a fiú volt csak aztán átváltozott a testvérévé (mivel metamorfmágus a kicsike) vagy McKenzie volt százfűléfőzettel (ami meg szigorúan tilos), de nem lett eredménye, csak annyi, hogy amikor Kristóf tisztázni szerette volna a dolgot a lány szobájában két egymással verekedő McKenziet talált. Kezd bonyolódni? Csak hiszed!
Menet közben ugyanis megszületett a legifjabb Krise (tiszta gomba hatás van náluk), méghozzá Alvar-Krise, ugyanis Benjamin és Lola összeszűrték a levet, aminek a kis Daniel lett az eredménye. A kicsit a tragikus események után Amirának adták, aki lerakta egy lépcsőre, ami a ha hiszitek ha nem a faluban bújkáló Shankar kisasszonyhoz tartozik, akit igen gyakran látogat mostanság Yarista Palarn úr, aki Amira exe, mert mikor végre összejöttek Amira Viktorral kezdett el cicázni, Yar pedig folytatta a már megkezdett játékot McKenzievel, aki még mindig együtt van vagy kavar vagy mit csinál Amirával most éppen. Bonyolult a diák élet és akkor még arról nem is esett szó, hogy amíg Nemeskürti professzor a mézes heteket élvezte, addig Grace Hamilton és Benjamin Krise elmélyítették a kapcsolatukat az üresen maradt családi fészekben. Érdemes figyelni. Lesz itt még botrány.

Heti útjelző mugli pennából


“Te mindig te maradsz… szerencsénkre. (Ezt most szögezzük le!) Kár volna elveszíteni egy ilyen fantasztikus embert, mint amilyen te vagy – és ez mindenkire vonatkozik, aki olvassa ezeket a sorokat. Hála az égnek, hogy nem múlnak el nyomtalanul a sebeink. Mi lenne velünk, ha minden egyes alkalommal, amikor elhatározzuk, hogy új életet kezdünk, magunk mögött hagynánk mindazt a tudást, tapasztalatot és bölcsességet, amelyek „szenvedés közben” tapadtak ránk? Hogyan edzhetné magát olimpikonná egy sportoló, ha nem emlékezne rá, hogy vérrel és verejtékkel küzdött meg azért, hogy ott állhat a dobogó legfelső fokán? Új életet kezdeni annyit jelent: tévedéseimért teljes felelősséget vállalva elhatározom, hogy igyekszem nem belesétálni ugyanabba a csávába még egyszer. Igyekszem nem ártani sem önmagamnak, sem másoknak. A sérüléseimnek és baklövéseimnek köszönhetem, hogy megtanultam, mi jó, és mi rossz nekem, és miként változtathatok az életemen ahhoz, hogy még csodálatosabbá tegyem.
Nem az a cél, hogy olyanok legyünk, mint Szenilla, a Némó nyomában hős nősténye, aki néhány perc csevegés után totál elfelejtette, hogy kivel is beszél, és miről is pontosan.* Elfeledni a hibáinkat és sérüléseinket annyit jelentene, mint elszaladni előlük. A cél az, hogy mindannak tudatában, ami velünk történt –  képesek legyünk nyitottak maradni a világra. Egy újszülött lelkesedésével és kíváncsiságával, és egy százéves nénike emlékeivel és tapasztalataival kell átvergődnünk magunkat a nehézségeken – és ha erre képesek vagyunk, a kihívások hirtelenjében lehetőségekké változnak, a vergődés pedig… életté. Amikor így beszélek, néha azt mondják nekem: „könnyű annak, aki buddhisták és hippik között nő fel, és kész kommuna-életet él a barátaival”. Pedig be kell vallanom, minden egyes nap küzdök, és minden egyes nap százszor hozom meg a döntést, hogy melyik utat választom: az önsajnálatét, vagy a boldogságét. Van, aki azt mondja: „És akkor boldogságot színlelve éled az életedet?” Erre pedig egy idézettel felelek, amire prózai módon a Tumblr** hírfolyamomon futottam bele. „Nem arról van szó, hogy erőltetném a vidámságot. Arról van szó, hogy nem hagyom nyerni a kétségbeesést.”
/Steiner Kristóf egyik Neszesszer!*** cikkéből származó részlet. /

Lehet, hogy ez egy kicsit szokatlan lesz hirtelen a Gondolatjelben, hiszen ennyire muglisan még nem irkáltunk ide, de azért remélem elnyeri mindenkinek a tetszését. Tudjátok, az újdonság varázsa az, ami oly színessé teszi a jelent. S bár a nyárnak vége, attól még mindenben meg tudjuk találni a pozitív sugarat (főleg ha van nálatok legalább egy szám az Edictumból!).
Élj. Olvass. Szeress.

* A Némó nyomában egy mugli film. – a szerk.
** Tumblr: mugli hírportál, képekkel és okosságokkal.
*** Neszesszer: egy mugli magazin a muglis kütyün.

Csajok a csúcson

Hőn szeretett iskolánkban nemrég egy komoly pályázat került kiírásra, amiben is kviddics csapatkapitányokat kerestek. Bárki jelentkezhetett a posztra aki már részt vett meccsen, természetesen játékosként. A pályázóknak komoly elvárásoknak kellett megfelelni. Végül két kapitánnyal bővült iskolánk. Az egyikük Hegyi Nikoletta, aki a Levita ház becses diákja, a másik illető pedig Lenna Goldberg aki az Eridon ház színeit mondhatja magáénak. Mivel nem semmi azért egy ilyen pályázatot megnyerni így ismét felcsaptam riporternek és belevetettem magam a cikkírásba. Mindkét csapatkapitány vállalta a dolgot szóval szépen sorban felkerestem őket. Lennával kezdtem aki készségesen válaszolt a kérdéseimre.

Szia Lenna! Először is engedd meg, hogy megragadjam az alkalmat és gratuláljak a sikeres pályázatodhoz! Köszönöm, hogy elvállaltad az interjút és akkor csapjunk is a pegazusok közé.
Mióta foglalkozol kviddiccsel és mi motivált arra, hogy megírd ezt a pályázatot így jelentkezve egy igen komoly feladatra?
Szia Odett! Nagyon szépen köszönöm.
Nehéz visszaemlékezni, hogy mikor is kezdtem, hiszen a seprűlovaglás a családunkban már régi sportnak számít, így én is hamar megtanultam, de igazán a kviddiccsel itt, a Bagolykőn kezdtem először komolyan foglalkozni. Már elsőévesként sikerült bekerülnöm az Eridon kviddicscsapatába, amire máig büszke vagyok.
A motivációim többirányúak voltak. Először is mindig azon voltam, hogy segítsem a főnixek házát bármilyen módon, és mikor felmerült a csapatkapitány lehetősége, rögtön elgondolkoztam az ötleten. Fontos indíttatás volt még számomra, hogy éreztem, a csapatnak szüksége van rám, különben széthullunk, így hogy Hayline már nem folytathatta kitűnő munkáját a csapat élén, kellett egy új vezető, és úgy éreztem bennem megvan a kellő erő, hogy a csapat élére álljak. Persze egyáltalán nem a hatalomvágy miatt tettem, csak pusztán odaadásból.
Eleinte kissé furcsa ötletnek tűnt, hogy vegyes csapatokat alkossunk, mert teljesen más érzés úgy küzdeni, hogy tudod, hogy a saját háztársaiddal, együtt küzdötök, egy célért. Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy a házak nem lehetnek jóban egymással – szerintem sokszor mélyebb barátság alakul ki két ellentétes házból való diák között – csak egészen más egységként mentek ki a pályára, ha mint pirosak, zöldek, kékek, vagy sárgák vagytok. Ezért is örültem, amikor a megkérdezett csapattagok mind vállalták azt, hogy együtt maradunk, így tiszta eridonos csapatként.

Mit vársz ettől a poszttól? Esetleg van valami elképzelésed amit el akarsz érni és erre a címre volt hozzá szükséged?
Hm… nincsenek különleges elvárásaim, csak szeretnék segíteni a csapatnak, és inkább úgy fogalmaznék, hogy nem én akarok elérni valamit, hanem mi, együttes erővel, a csapattal. Természetesen a cél mindig a jó játék, de a győzelem sem utolsó.

Esetleg vannak a jövőben is céljaid a kviddiccsel? Később is szeretnél vele versenyszerűen foglalkozni? Gondolkodtál már mesterképzésben vagy esetleg egy nagyobb csapathoz szeretnél leszerződni?
Sokat gondolkodtam már ezen a kérdésen, de még teljesen máig sem sikerült dűlőre jutnom. Egyrészt hihetetlenül szeretem ezt a sportot játszani, nézni, és bármit tenni ami ezzel kapcsolatos, másrészt egy icipicit elgondolkoztat, hogyha  erre tenném fel az életemet, és komolyan ezzel foglalkoznék, akkor talán a sok stressz miatt nem tudnám ennyire élvezni.
Természetesen eljátszottam már a gondolattal, hogy a jövőben egy nagyobb csapathoz szerződöm le, de egyelőre úgy döntöttem a jelenre koncentrálok, és igyekszem a mostani feladattal megbirkózni, aztán majd jöhet a többi.

Hát akkor ha folytatod a sportot sok sikert hozzá, ha nem akkor… akkor a kviddicsmentes életedhez sok szerencsét.
Szerinted mire van szükség ahhoz, hogy valakiből jó kviddicses váljon?
Köszönöm, a kviddics pedig hobbiszinten mindenképpen megmarad az életemben.
Véleményem szerint az egyik legfontosabb a kitartás, természetesen elengedhetetlen, hogy szeresse azt amit csinál – a kviddicset, mint sportot – és persze egy kis tehetség sem árt, de a kitartás a célja mellett, és a találékonyság elengedhetetlen. Persze jól jön egy jó adag optimizmus is, és hogy újra tudja kezdeni a kudarcok után, hiszen azok mindig vannak, a különbség csak az, hogy büszkén felállunk-e utána, és folytatjuk makacsul a gyakorlást, vagy pedig lent maradunk a sárban, és feladjuk. Ezen szerintem nagyon sok minden múlik.

Szóval akkor igen sok mindenre lehet szükség ha valaki belekezd ebbe a sportba. Gondolom akkor benned ezeknek a nagyja meg is van ha már idáig jutottál.
Esetleg szeretnél üzenni valamit a csapatodnak vagy a többi játékosnak?
Igen, úgy érzem, hogy ezek nagy része megtalálható bennem, néha a makacsságból még sok is.
A csapatomnak üzenném, hogy kitartás, és gyakoroljanak sokat, és minden más játékosnak azt, hogy soha ne adják fel az álmaikat!

Nos Lenna köszönöm szépen a válaszokat! Sok sikert majd a következő tanévben a csapatodhoz!
Igazán szívesen válaszoltam, én is köszönöm!

Lenna után Nikivel találkoztam, akit szintén hasonló kérdésekkel bombáztam meg.

Szia Niki! Neked is szeretnék gratulálni a sikeres pályázatodhoz és az új posztodhoz! Veled is ugyan úgy kezdeném, mint Lennával. Mióta foglalkozol kviddiccsel és mi motivált arra, hogy jelentkezz erre a posztra?
Szia!!! Köszönöm szépen, nagyon kedves Tőled. Egyből nehezet kérdezel, pillanatnyilag nem is tudom, hogy hova fogok kilyukadni a válasszal, de elkezdem, aztán majd lesz valami. Mióta is…az biztos, hogy ebben az idényben, már elejétől benne voltam. De mintha már ezer év eltelt volna, azért elég jól tartom magam, nem? Szóval…összefolynak az események. Tudod nem vagyok egy napló írós, meg mindent dokumentálós típus, az idő követése, meg nagy kihívás számomra. A motivációmra szintén ugyanezt a szót használnám, hogy kihívás. Szeretek új dolgokba fogni. Az elején, amikor Leila megkérdezett, hogy akarok-e kviddicsezni, nemet mondtam. Többször. Nem tudtam elképzelni, hogy egyszer játszani fogok. És most meg kell, hogy említsem Yaristát, mert nem venném a lelkemre, ha a következő Edictumból valahogy kimaradna a neve. Vagyis neki köszönhetem, hogy itt vagyok, mert ő beszélt rá, szelíden, de hatásosan. Az, hogy játszom, már valahogy kevés volt. Új impulzusokra vágytam, új lehetőségekben akartam kipróbálni magam. Hogy megnyertem a pályázatot, csak az út kezdete, nem a vége. Innentől bizonyosodik be, hogy alkalmas vagyok-e erre a posztra, vagy sem. A jó öreg idő mindent eldönt. Nem beszélek sokat?

Nem, nem beszélsz sokat! Ezek szerint elég sok a támogatód a házakból.
Nem tartasz a vegyes csapatoktól? Gondolok itt most arra, hogy egy Rellonossal nehezebb lehet majd bánni, mint esetleg egy Levitással.
Hogy kinek mi a sok, az nagyon relatív. Meg a jóból soha nem elég. Tudok még ilyeneket mondani. Kicsit félretéve a viccet, nem gondolom, hogy túl népszerű emberke vagyok, de azt mondják, hogy akinek sok barátja van, annak nincs egy se. Soha nem a mennyiség a fontos, hanem a minőség, mert a mennyiség mindig a minőség rovására megy. Nem tudom mi van ma velem, dőlnek belőlem a közmondások. Ígérem, ez volt az utolsó. Fontos, hogy meglegyen a csapatban a bizalom és azt felépíteni nagy feladat, és talán a legfontosabb. Vannak alapok, amire építkezni lehet, és ez jó. Mivel én válogattam össze őket, természetesen maximálisan figyelembe vettem ezt a tényt, hogy legyen valamiféle jó kapcsolat. Össze kell majd még csiszolódnunk és nekem az új szerepkört is meg kell szoknom, de tisztában vagyok a feladat súlyával. Mindannyian emberek vagyunk, több-kevesebb hibával, mindegy, hogy levitás vagy rellonos, nem az számít.

Szerinted mire van szükség ahhoz, hogy valaki jó játékos legyen?
Nagyon komoly kritériumoknak kell megfelelniük. Olyan jól repüljenek legalább, mint egy sas. Legyenek érzéketlenek, mint egy fakír. Rendelkezzenek éles látással és hallással, gyorsak legyenek és nem árt némi látnoki képesség is. Ha ezek nincsenek, akkor elég az is, ha imádja a kviddicset, a többi úgyis jön magától, ha tényleg így van.

Valljuk be, hogy a kviddics cseppet sem veszélytelen sport. Neked esetleg volt már komolyabb baleseted?
Valóban veszélyes, de ha eltekintünk a két gurkótól, meg attól, hogy esetleg 20 méterről lezuhansz, akkor sétagalopp az egész. Rövidke pályafutásom alatt, ami remélem, hogy lesz még hosszabb is, egyszer mondhatni lezuhantam. Csontom nem törött, de elég rendesen lesérültem. Viszont nem lehet megállni, folytatni kell, mert a többieknek egy ember is hiány. Az ellenfélnek pedig örömünnep, ha kiesik valaki a másik csapatból. Akkor kiment a bokám, meg a bordáimat kellett Emese néninek összerakni, a mostani meccsen meg Anna talált el. Semmi komoly, csak egy kicsit a combom fáj még mindig. Néhány napig sántikálok, aztán elmúlik majd.

Ja, tényleg sétagalopp… Én azért kicsit félnék ott fenn a magasban ennyi száguldozó „őrült” között.
Esetleg szeretnél üzenni valamit a jövendőbeli csapatodnak vagy az ellenfeleknek?
Mindenhol vannak száguldozó őrültek, nem kell ahhoz kviddcspálya, bár kétségtelen tény, hogy ott nagyobb sűrűséggel fordulnak elő. Én is őrült vagyok, remélem sikerült bizonyítanom.
Üzenném a csapatnak, akik nem jövendőbelik, hanem nagyon is léteznek, hogy tartsanak ki! Nagyon büszke vagyok rájuk,  hálás vagyok nekik, hogy mellém álltak és nem kevésbé azért, hogy hasonlóan őrültek, és hasonlóan őrülten szeretik ezt a játékot. Remélem, hogy rászolgálok majd előzetes bizalmukra. Köszönöm.

Köszönöm szépen a válaszokat Niki! Sok sikert majd a meccsekhez, sok kitartást és kevés sérülést!
Én köszönöm! Megtisztelő, hogy szántál ránk időt!

Nos akkor azt hiszem ennyi lenne ez a rövid kis cikk. A lányok szép hosszú válaszokat adtak, aminek én örülök, az olvasók már nem biztos, hogy ennyire. Én ehhez már csak ennyit tennék hozzá, hogy jövő tanévben irány mindenki a páholyokba és szurkolásra fel!

Paparazzi

Bagolykő egyik üdvöskéje, a Rellon ház megbecsült prefektusa, minap elég rémes állapotban mutatkozott a faluban. Úgy néz ki Amira Loveguard kisasszony lazított egyet. Ereszd el a hajam estét tartott. A hölgyeményt a tó partján szétfolyt sminkkel, cigivel a kezébe kaptuk lencsevégre hajnalok hajnalán. Végül is néha még a prefektusoknak is kell a lazítás, ők is emberek vagy mifene. Azonban a kép készülte után néhány nappal Amira elhagyta az iskola falait egy időre. Vajon mi lehet az oka a prefektus állapotának és eltűnésének?! Esetleg valami komoly dolog történt a környezetében vagy netalántán vele?

A minap a könyvár egyik részlegén keresgéltem, amikor is egy bájitaltan könyv került a kezembe. Felnyitottam és az első oldalon egy ismerős nevet pillantottam meg: Sebastian Gérard Felagund. Egy pár soros levél szerepelt a poros, öreg könyvben. Végigolvastam, de ezt a levelet nem szeretném megosztani a nagyközönséggel, mert a végén ki leszek csapva. A lényeg ami lényeg: továbblapoztam és egyszer csak egy kép pottyant ki a lapok közül. Felvettem a földről és kikerekedett szemekkel bámultam a fotót. A fiatal tanár úr pislogott vissza rám, majd egy fiatal nő felé fordult és megcsókolta. Vajon ki lehetett az a barna tünemény aki így elvarázsolta a mi drága professzorunkat?! Ki gondolta volna, hogy ekkora kaszanova volt még fénykorában!?

Úgy néz ki, hogy a Bagolykő macsója, a híres vagy inkább hírhedt Yarista Palarn modell munkába fogott. Egy cseppet sokat mutató kép készült róla nem rég, ahol meztelen felsőtesttel heverészik egy stégen és feletébb szexin kacsint a fotósra. Vajon egyszeri alkalom volt? Esetleg a fiatal fiú tényleg ilyen ambíciókkal küszködik? A kigombolt és cseppet lecsúszott nadrág is igen sokat dob a képen, de talán több szívet is megdobogtatna, ha nem lenne rajta az a fránya farmer. Ezt a képet a lányok miatt sajna kénytelen voltam beletenni a szeptemberi számba, és úgy gondolom jó pár szobafal lesz kiplakátolva vele. (Aki esetleg nagyobb méretben is szeretne az forduljon az Edictumosokhoz.)

Keru mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Linziere hallgató majom. Ennek a kismajomnak volt majom családja is, sok testvér-majmokkal és szülő meg nagyszülő-majmokkal együtt. A hegy tetején laktak egy nagy ház kertjében: szerették a helyszínt és az embercsaládot is, és mivel őket is szerették, így nagyon jó dolguk volt. Mondhatni tökéletes. Linzie a barátságosabbnál is barátságosabb volt, ezért volt az embergyerekek legkedvencebb pajtása: minden nap játszottak, iskolás játékokat főleg, hiszen mindahányat nagyon foglalkoztatta ez a téma. Linzie is élvezte, de nem értette, hogy mi ez a nagy iskola-mánia, és egyáltalán mi az hogy iskola?! Egyik este, amikor a játszásból felment a faházikójukba, az anyukáját a konyhába találta: így a kismajom leült az egyik székre, és kérdezgetni kezdte az anyamajmot.
– Anyu, mi az, hogy iskola?
– Az kincsem egy hely, ahol mindenfélét tanulni lehet.
– Marciék is odajárnak? Meg Bogiék? – ők voltak az embergyerekek.
– Marciék igen, Bogi és Hanna csak most fognak szeptembertől odajárni.
Linzie belelkesült. Egyszerre szeretett volna ugrálni és örömködni, hogy ő is akar erre a helyremenni, hiszen ha a lányok meg a fiúk elmennek, akkor ő kivel fog játszani egész nap? Egyedül marad… oké, ott vannak a testvér-majmok, de az azért nem ugyanaz mégse.
– Én is… én is mehetek? – hebegte-habogta a kismajom, még el is pirult a végére. De talán azért jobban elpirult, amit gondolatban tett hozzá. Az anyamajom viszont hirtelen ránézett, és elmosolyodott.
– Hát miért akarsz te is odamenni, picim? Nem jó itthon?
– De jó nagyon! – gyorsan megnyugtatta édesanyját, hogy jó neki itthon és nincsen semmi baj, de hát mégis csak a korabeliekkel kell lennie! – De azért az is jó, ha velük vagyok… mindig játszunk meg minden, és minden olyan vidám velük! – megfognak rá haragudni? Linzie nem tudta biztosan, így is csak azt érezte, hogy ég az egész majomábrázata. Kezdett mostanában nagyon pirulgatos lenni: lehet, hogy ez a hat évével jár együtt! Nagy majom lesz!
– Szeretnél tanulni? – kérdezte az anyamajom kíváncsian és csodálkozva. Miért olyan különleges ez?
– Nagyon szeretek tanulni, mert amikor játszunk iskolásat, akkor is mindig olyan csudajó dolgokat tudok meg! Ésésésss nem lennék egyedül, Bogiékkal lennék ésésésésss biztos vagyok benne, hogy olyan élvezetes lenne mindennap iskolába járni velük!
– Linzie, az iskola nem csak móka és kacagás. Nagyon sokat kell ám tanulni, és visszamondani mindazokat, amiket a tanárbácsi és néni elmeséltek neked. Így is szeretnéd?
– Igen anyu, mindennél jobban!

Két hónappal később tényleg bekövetkezett. Linzie ott állt az embergyerekek mellett az iskola kapujában. Csodálatot érzett, örömöt, és persze egy kicsi félelmet is, hogy mi lesz bent, de azért javarészt nagyon boldog volt. Ő állt középen, Bogi a baloldalán, Hanna pedig a jobboldalán. Egymásra mosolyogtak, megfogták egymás kezét, nagy levegőt vettek, és elindultak befelé: amikor átlépték a kapu küszöbjét, egyszerre nevettek fel, a fene tudja miért. Megkönnyebbültek, hogy bent vannak? Minden olyan más volt bentről, pedig csak két lépés választotta el a külső világtól. De már így is érezni lehetett a biztonságos fuvallatot, és azt, hogy mennyi csoda fog rájuk várni.
Becsengettek. A három kislány kacagva futott be az újdonságos osztályterembe. Rajz óra következett, és mindhárman szerettek rajzolni… A család volt a téma. Egymást rajzolták le és egymás családját egy papírra: minden zöld volt, mert hát a közös terület a kert, a fű.
Mosolyogtak.

Linzie majom, Bogi és Hanna embergyerekek most tizenhat évesek, és olyanok, mint ti! Éppen a vizsgájukra készülnek ők is, kisebb-nagyobb sikerrel, hiszen ahogy növekedtek úgy változott meg a véleményük az iskoláról. Nehezen kellett tanulni, de közben sohasem felejtették el a szórakozást se: például a piknikezést a parkban egy hatalmas nagy tulipán-fa alatt. Bizony, itt létezik tulipán-fa, és milyen gyönyörű! S, hogy ezt miért meséltem el nektek? Mi a lényege? Nincs igazán lényege, csupán egy kis mese, semmi több. Egy kis mese két vizsga között, talán elnyeri majd a tetszéseteket.
Mindenkinek sikeres vizsgaidőszakot kívánok! ❤

Ölel titeket:
Keru

(megjegyzés: A mese háttér információja?  A falu Czukrászdájában ettem a répatortát, amikor szárnyra kapott bennem ez a kis történet. Minden szerzői és szellemi és butaság, az én agyszüleményem termékének a joga. )

Szeptemberi csillagles

Réem (01.27.-02.23.) – A leleményes

Járj nyitott szemmel! Ez legyen egy nagyon fontos dolog a szemed előtt, ugyanis meglepő kincsekre lelhetsz, olyanokra is, amikre talán nem is számítottál volna. Rábukkansz egy rég elveszett dologra, valami kincsre, esetleg kilátástalannak tűnő helyzetből mászol ki igen dicséretes módon. Mindenesetre tényleg járj nyitott szemmel, és figyelj a leleményességedet próbára tevő kihívásokra!

Tebó (02.24.-03.14.) – A látnok

Nahát! Észrevetted, hogy szinte tényleg úgy működsz mostanában, mint egy látnok? Mindent meglátsz előre vagy megálmodod. Legalábbis majdnem mindent. Ha észreveszed és tényleg elhiszed, hogy most veled valami elképesztő dolog történik, akkor elkerülhetsz rossz dolgokat, apróbb baleseteket, félreértéseket. De vigyázz, a dolog tényleg csak akkor működök, ha el is hiszed! Sok szerencsét hozzá, használd ki, amíg tart ez a rövidke csoda.

Sellő (03.15.-04.11.) – A magabiztosság ura

Nagy felismerések, bölcs döntések és felhalmozható élettapasztalatok -– kívánhatnál ennél többet szeptemberre? Ugye, hogy nem? Mostanában még attól sem kell félned, hogy a nagy szavak között elvesznek a hétköznapi örömök, hiszen bölcsesség ide, élettapasztalat oda, szeptemberben elsősorban boldog vagy, hiszen lassan visszatalálsz a lelki békédhez. Légy bátran magabiztos, most minden jóra fordulhat, ami eddig nem.

Puffskein (04.12.-05.09.) – Az elégedetlen

Azt hiszed, hogy mostanában neked jutnak a nemszeretem feladatok, míg valaki más csupa-csupa neki való jó megbízásokat kap. Hidd csak el, az ő helyzetében sem éreznéd jól magadat. Mostanában valahogy semmivel sem vagy elégedett. Szerinted is igaz? Az irigykedés azonban nem vezet sehova, hiszen csak te leszel tőle egyre ingerültebb, és ezt te is észleled. Ehelyett jobb lenne, ha túltennéd magad az apróbb kellemetlenségeken és a dolgok jó oldalát néznéd. Te is jobban éreznéd magad.

Kentaur (05.10.-06.09.)  – Az intézkedő

Vizsgaügyekkel, rendrakással, intézkedésekkel foglalkozol mostanában nagyon sokat. Nyugodj le egy kicsit, vegyél néhány jó mély levegőt, sétálj, pihenj egyet, nem kell ennyire elmerülni a munkában. Sőt, ajánlatos számodra némi társaság, akik elvonják figyelmedet a körülötted történő dolgokról, hidd csak el, muszáj visszavenned a tempóból, mert a végén még valami bajod lesz, ha nem vigyázol magadra kellőképpen.

Augurey (06.10.-07.08.) – A borúlátó

Kérlek szépen vigyázz magadra, ne csinálj butaságokat! Talán sok problémád akadt mostanában, talán nagyon elveszettnek érzed magad, de hidd el, csak akarnod kell és a dolgok pozitív irányba fognak mozogni. Ne keseredj el mindenen, ne kételkedj olyan sokat, légy bizakodó, kitartó, lásd a boldog célt magad előtt, ne ragadj le minden egyes sérelemnél, tanulj meg továbblépni. Hidd el, minden rendben lesz, ez csak egy átmeneti állapot!

Jarwey (07.09.-08.05.) – A hiszékeny

Ébresztő! Hát nem látod, hogy csak átakarnak verni? Túlságosan naivnak néznek egyesek, de láss át rajtuk, ne dőlj be minden egyes mondatnak, amit feléd intéznek, gondolkodj el a dolgokon, amiket neked mondanak, és te is rájössz, hogy a fele sem igaz. Ne légy olyan hiszékeny, hiszen te más vagy, te mindig látod a valóságot, az álca mögötti titkot. Most is légy józan, és nézz körül alaposan, kiben bízhatsz meg igazán!

Crup (08.06-09.02.) – A „csatamező”

Hmm…… Úgy érzed, hogy a tüzet kell kibékítened a vízzel? Mintha két teljesen eltérő világot, két teljesen eltérő érzést kellene összeegyeztetned. Ez a két dolog, ez a két világ most benned jelenik meg, és belső harcoknak, a vágyaid összecsapásának éled meg őket. Az egyik feled ezt látja helyesnek, a másik feled meg azt. Na de mi a jó megoldás? Ne csüggedj, alig pár napon belül rábukkansz, és a belső győzelmi dal is megszólal benned, ami igazán jókedvűvé varázsol!

Fwooper (09.03.-10.03.) – A boldog

Hát kedves! Igen, legyél nagyon nagyon boldog, jókedvű, vidám, mosolygós, látod, most minden jóra fordult, illetve jóra fog még, ami eddig nem. Örülj neki, megérdemled a boldogságot végre! No meg ez az időszak most a te hónapod amúgy is, hát élvezd ki! A környezeted is jól fogadja ezt a hihetetlenül nagy pozitívságot, ami belőled árad, mindenki keresi a társaságodat, egyesek számára a csupa jelenléted is megnyugtató. Tölts sok időt a barátaiddal, akik szeretnek téged, illetve próbálj meg minél több időt a szabadban tölteni, jót tesz neked az őszi levegő is.

Kákalag (10.04.-11.02.) – A nyugodt

Hihetetlenül nagy nyugalommal rendelkezel most, ami fergeteges. Szinte te vagy az egyetlen, aki képes jelenleg hideg fejjel gondolkodni, akit nem viselt meg a vizsgaidőszak, meg minden. Ez eszméletlenül nagy kincs most jelenleg, próbálj meg továbbá is higgadt, kiegyensúlyozott maradni, még másokra is hatással lehetsz, attól pedig te még jobban, mások pedig csak jobban fogják érezni magukat.

Moke (11.03.-11.29.) – A sportos

Amilyen lusta voltál múlt hónapban, olyan aktív vagy jelenleg. Szinte nem telik el perc, hogy te ne a mozgásra, futásra, sportolásra gondolj, erre pedig mindenben csak lehetőségeket keresel, hogy hogyan tudnád megvalósítani terveidet. Azért nyugodj meg kicsit, nem kell túlzásba vinni a tevékenységeket, próbálj meg valami középutat találni a dolgok között, aztán minden nagyon jó lesz. Hiszen a legjobb az arany középút, ezzel talán te sem ellenkezel, igaz?

Pixi (11.30.-12.28.) – A komoly

Jajj te, túl komoly vagy! Lazíts egy kicsit, nem kell mindent annyira magas színvonalon átgondolnod, nem kell mindent mindig pontosan csinálnod, hiszen bárki hibázhat. Mókázz egy kicsit, rád is rád fér ebben a kemény időszakban a pihenés, kapcsolódj ki, olvass valami érdekeset (ne a tankönyveket) , sétálj, kirándulj, társalogj a barátaiddal.

Kappa (12.29.-01.26.) – A cuki

Bárki rád néz, első szava az, hogy milyen cuki vagy? Hogy mennyire aranyos? Hogy milyen édes és szeretnivaló? Ohh, igen, az vagy ám, hidd csak el. Ez nem kicsinyítés vagy valami lealacsonyítás, egyszerűen csak szeretnek, nagyon szeretnek téged, amit végre el is hihetnél. Tölts sok időt a barátaiddal, tervezzetek közös programokat, engedjetek meg egy kicsit többet magatoknak, mint máskor, például egy drágább süteményt a faluban, hiszen megérdemlitek, nagyon hajtottak mostanában, főleg te!

Barkácsoljunk!

Ismét újabb kézműves technikával leplek meg titeket, és most köhömm felhívnám az ékszerkedvelő lányok figyelmét. Ó, köszönöm, ennyien? Na jó, megsúgom, hogy most be fogom mutatni a fiúk mivel vehetik le igazán a lábukról szívük hölgyét.Többen vagyunk, remek, ideje lenne abbahagyni az időhúzást, ugye. No, vágjunk bele.

Most, hogy remélhetőleg mindkét nem képviselői buzgón és egyre türelmetlenebbül olvassák ezt a bosszantóan… jó, okés, szóval zsugorka. Ne, ne, tudom hogy most elvesztettétek az érdeklődéseteket, de a kedvemért, lécci, olvassatok tovább, ha már annyira sürgetett cikkleadási határidő, hogy valami humorossal próbáltam magam felvidítani írás közben, nektek meg az agyatokra menni.

Tehát valószínűleg ismeritek páran a zsugorka nevű dísz elkészítésének mottóját: “Rajzold le, amit kisütöttél, süsd ki amit lerajzoltál!” (hű, valaki nagyon poénos és hihetetlenül kreatív kedvében volt. ne, ne rám nézzetek, a nagy költőre céloztam, aki ezt a mottót költötte)
Ezzel nagyjából elmondtam a lényeget, íme a pontos “recept”.

Hozzávalók: Zsugorka lap

                          Olló, vagy egy egyszerű Diffindo

                          Csiszólópapír

                          Színező eszközök(ceruza, filctoll, porfesték kapszula,stb…)

                          Lyukasztó

Zsugorka lapot mind a mugli, mind a varázsló hobbiboltokban szerezhetsz, 2 vagy 5 lapos kiszerelésekben, különböző méretűeket. Némelyik átlátszó lap, de vannak színes fajtái is.

Ezután a számodra megfelelő méretű darabot ki kell vágni a lapból. Gondolkodj, mielőtt vaktában nekiállsz vagdosni, ugyanis sütés után a lap kb. a 4-szeresére megy össze! Vegyél magadhoz egy csiszolópapírt vagy a pálcádat, és dörzsöld le a felületét. Ne sajnáld, csak így fog rá fogni a színesceruza! De használhatsz porfesték kapszulát is. Ebből a színező eszközből több fajtát is lehet vásárolni. A képen látható “Tavasz” sorozatban gyöngyházfényű festékeket találhatunk. Erőteljes töménységű pigmenteket  tartalmaznak, ezek a színek nem változnak meg sütés után. Bár ugyanaz a költő, aki a mottót találta ki, azt mondta, amúgy sem változnak a színek, szóval én személy szerint nem ajánlom senkinek a kapszulákat. Aki ellenállhatatlan vágyat érez a megvásárlásukra, tudok árakat mondani, ha megkerestek bármilyen edictumost, akinek én kegyesen megsúgom az összegeket, amelyeket nem szeretnék publikálni. Ez vonatkozik minden hobbitermék árára, amit említeni fogok.

Porfesték használata: Óvatosan nyisd ki a kapszulát, majd vékony ecsettel vidd fel a lapra csiszolás után. Oldószerre nincs szükség, a színeket pedig keverheted is.

Nos, bármit is alkalmazol, rajzolnod kell a lapra. Hű, csak én borzongtam meg? Megnyugtatlak, ha van képed, amit fel szeretnél tenni a zsugorkára, azt is használhatod, csak átlátszóvá válhat, vagy opállá, vagy amilyen színű a lap. Akármilyen mintáról van szó, mindkét oldalon fog látszani. És ha szerencséd van, továbbra is mozog.

Ékszert úgy készíthetsz belőle, ha ellátof egy lyukkal, és kinevezed medálnak. Mindezt lehetőleg sütés előtt. Igen, ilyen egyszerű.

Ezek után meg kell sütni egy egyszerű bűbájjal, de csak óvatosan a tűzzel! A muglik a saját találmányukat, a sütőt szokták alkalmazni e célra. Ha már itt vagyunk, mutatok képet a kész munkákról. Az első egy muglié, aki az egyik furcsa eszközére, amelyikkel kommunikálhat az ismerőseivel, de mégsem kell etetnie mint egy baglyot, a telefonjára tette fel a művet. A második pedig egy varázslóbolt mintája, amivel minden vásárlónak szoktak példálózni zsugorka kapcsán (nekem is, hihetetlenül büszkék rá).

Ékszerként: