Ég áldjon tél

Lassan elérkezik az utolsó téli hónap vége, és reméljük, hogy a jó idővel a szerkesztőségben elhelyezett megbűvölt masinák is működni fognak, így nekünk is összejön, hogy időben megjelentessük a számot.
Nem akarom hosszúra fogni, érdemes minden cikket elolvasni, élvezni a napsütést, a kezdődő szerelmeket, vagy éppen megtalálni újra a szépet és a különlegeset a másikban. Hamarosan kezdődik az új tanév, véget ért a vizsgaidőszak. Amikor ez bekövetkezik, mi is itt leszünk.

Egyetek sok fánkot!

 

Februári hírek

A varázsvilágban jelenleg zajlanak az események. A minap szárnyra kapott egy pletyka, miszerint az egyik minisztert le akarják mondatni. Sokan úgy gondolják, hogy mégsem a jó oldalon áll, hanem egyezséget kötött a „gonosszal”. Üléseken meghozott döntéseket, fontos információkat, várható események időpontját adta tovább. Egyelőre még nem találtak rá bizonyítékot, de az aurorok rá vannak állva a keresésre. A miniszter úr nem fogja ezt megúszni szárazon, ha kiderül, hogy a pletykák igazak. Tárt karokkal várja majd az Azkaban!

Kicsit kellemesebb téma: Ugyebár itt a február és a Valentin nap, amit a szerelmes párok nagyon várnak. Ilyenkor mindenki ajándékot vesz a szerelmének, és ez a legtöbb boszorkánynak fejfájást okoz, a varázslókról már nem is beszélve. De Párizsban gondolnak szerelmesekre! Pár nappal a nagy nap előtt árusok lepték el a város varázsló negyedét. Karácsonyi vásárhoz hasonló bazársor várta a szerelmeseket. Itt aztán mindent be lehetett szerezni, az egyszerű plüssfigurától egészen a varázsketyerékig, mindent. Szóval aki teheti az jövőre utazzon el, vagy hoppanáljon el Párizsba, és szerezze be kedvese ajándékát ott!

A fiatalabb generáció számára lehet érdekes a következő hírünk. A világszerte ismert Magical Paradise turnéra indul. Európa nagyobb városait veszik bele a koncertsorozatba. Többek között fellépnek majd Amszterdamban, Rómában, Párizsban, Londonban, Brüsszelben, Berlinben és Budapesten is. A rajongóknak igen csak figyelmükbe ajánlom ezt a kihagyhatatlan lehetőséget. A srácok lehet, hogy többet be sem teszik csöpp országunkba a lábukat, de most itt lesznek! Élőben nézhetitek végig a 2 órás koncertet. De természetesen ezért rendesen bele kell nyúlni vagy a saját, vagy apuka/anyuka zsebébe.

A cikket egy biológiai hírrel zárnám. A minap interjút adott az egyik elismert londoni kutatócsoport. Ebben elmondták a nagyérdeműnek, hogy Antarktiszi expedíciójuk sikerrel zárul. A hosszú hónapokat igénybe vevő kutatás után sikerült találniuk egy új varázslényt. Az állatról képet még nem közöltek, valamint még megfigyelések alatt tartják. Annyit azonban elárultak, hogy egy gyíkhoz hasonló lényről van szó, akinek a testét fehér toll borítja, különleges képessége pedig annyi, hogy képes átlátszóvá változni ha megijed. Valószínűleg ezért is tartott ennyi ideig a megtalálása és befogása, de a leleményes londoni csoport csak megoldotta ezt a nehéz feladatot is.

A katedrán innen és túl…

A mostani cikkben azt tudhatjuk majd meg, hogy milyen az élet a Bagolykőben tanárként, és diákként. Több embert megkérdeztem erről a kérdésről, és bevallom, picit csaltam, hiszen nem csak régen diákok, most tanárokról lesz benne szó, hanem azokról is, akik ezt a pályát választották, tehát a mestertanoncokról. Akik válaszoltak nekem: Alexandra Rachel Hanna Flaviu, Angelinne Stanwood, Szendrődy- Nagy Áron, Radits Viktor Endre, és Horváth Anetta Melánia, utóbbi kettő mestertanonc.
Az első kérdésem mindenki felé ugyanaz volt, méghozzá a következő:

Milyen volt az élet a kastélyban, amikor diák voltál, és mennyi ideje volt ez kb.?
A megkérdezésemre több választ is kaptam, olvassátok végig ti is!
Alexandra Rachel Hanna Flaviu: Nyolc évvel ezelőtt végeztem, a Rellon ház tagjaként. Akkoriban jobban el voltak különülve a házak jellemileg. Talán én voltam az egyik első, akiben érződött a keveredés, hiszen visszagondolva az akkori baráti köröm – Adamius, Bert, Raziel, Jack – ők mind igazi Rellonosok voltak, akikről sosem lehetett tudni, hogy barátok vagy ellenségek éppen. Diákként elég vegyes és mondhatni veszélyes játékot játszottam, hiszen sosem foglaltam állást egyik félnél sem, és félő volt, hogy még a végén valaki árulónak tekint. Sok vér folyt már a klubhelyiségben, nem szerettem volna, ha az enyém is ott végzi. Kicsit kettősség volt bennem diákként. Kitűnő tanulóként hetente jártam büntetőmunkára, főleg Felagund professzorhoz, de mindegyiket túléltem és ma már tegező viszonyban vagyunk, ami számomra óriási megtiszteltetés. A kastély diákjának lenni, egy új lehetőség volt, szabadabb élet, más környezet. Sikerült megismernem és fejlesztenem magam és a képességeimet is.
Szendrődy- Nagy Áron: Harmadik éve már, hogy végeztem hetedikesként. Akkoriban is így pezsgett az élet a kastélyban, a diákok nem bírtak lenyugodni öt percre sem. Én is ilyen voltam, mindig ott voltam valahol, szinte sosem aludtam, mert mindig találtam valami újat, na meg a szobatársam mellett néha egyenesen öngyilkosságnak éreztem volna az alvást. Imádtam a helyet, rengeteg program, bál, és miegymás volt, ahova szívesen jártam el. A tanárok szigorúbbak voltak, részben, bár az izzasztó vizsgaidőszak mai napig borzongást kelt bennem.
Angelinne Stanwood: Nos, diákként úgy tűnt kezdetben, hogy nagyon nehéz az élet itt. Rengeteg házi feladat, folytonos tanulás, és sok-sok vizsga. Én hamar úgy döntöttem, hogy nem fogok a könyvek fölött begolyózni, szóval kalandossá tettem az életemet a kastélyban. Erről sokat tudna mesélni Livingstone professzor többek között, ő tartotta értem a hátát, de még Marston, van der Rohe, és Nimisshy professzor is bőszen emlegethették felmenőimet. Nagyon sok rosszaságban benne voltam, sokat párbajoztam, tiltott háziállatot tartottam… nem voltam egy mintadiák, így hamar le is mondtam a prefektusi címemről. Mármint, viszonylag hamar.
Radits Viktor Endre: Na, hát ezekre a kérdésekre kicsit másképp válaszolok én, mint egy tanár. Remélem nem haragszol meg érte. Szóval hát diákként nagyon szeretettem mindig is itt. Bár kezdetben furcsa volt, hiszen a közvetlen családom teljesen mugli, így úgy volt nekem ez az egész, de nagyon megszeretettem és ezért is választottam varázsvilágbeli jövőt magamnak, amit itt, Bagolykőn képzelek el.
Igazából még nem igazán látom a másik oldalt, számomra még mindig elsősorban a diáklét az, ami van, és csak másodsorban vagyok tanárjelölt. Még eddig órát sem tartottam, tehát számomra még a tanári lét az ismeretlen terep.
Horváth Anetta Melánia: Hát igazából én nem jártam ide sokat, hogyha leszámítjuk a mostani mestertanonci képzésemet. Akkor, amikor itt voltam, nagyon jól éreztem magam, jó volt a csapat, a bulik, a csínytevések, amikor leöntöttem a társaimat forró csokival, meg hasonlók. Imádtam itt az életet, de sajnos csak ennyi maradt meg számomra, mert harmadiktól másik helyen, Spanyolországban tanultam tovább, egészen az alapképzésem végéig. Most pedig? Hát nagyjából ugyanolyan, mint akkor. Jó, hogy vannak ismerős arcok, akikkel bulizni, beszélgetni lehet, meg ilyesmi, bár furcsa, hogy az én korosztályom már „kikopott”. És hát ugye nekem most a család az első, szinte csak hobbi a tanulás. *mosolyodik el*

A második kérdésem az volt az emberek felé, hogy milyen az élet most, tanárként. Lássuk, erre mit válaszoltak.
A. R. H. F.: A tanári oldal elég szokatlan volt, itt töltöttem a gyakorlati időmet is, és később megmaradtam főállásban is. Az elején nehéz volt az átszokás, hiszen a legtöbb diákom korábban iskolatársam volt, vagy éppen barátom. Mára már kifutott az én generációm, így már teljesen megszoktam, hogy tanár vagyok és nem diák. Tanárként igyekszem igazságos, korrekt és előrelátó lenni. Figyelembe venni a diákok képességeit.
Sz. N. Á.: Mindig is visszaakartam térni ide, és nagyon örülök, hogy sikerült. Nem sokkal másabb tanárként itt lenni, mint nem is olyan régen diákként, egyedül a tanulás az, ami változik, na meg,  hogy a tanterem melyik oldalán is állok. Furcsa volt megszokni, hogy van szavam a diákok felett, és még büntethetek is, kezemben  a hatalom.   Természetesen ezzel nem élek vissza. Ugyanúgy szeretem, nem sok minden változott így sem, legalább is nekem.
A. S.: Az élet sokkal nehezebb, mint akkor gondoltam. Megtérül a belefektetett idő, és energia, mindig is ezt gondoltam, de sokkal összetettebb a dolog. Ebben a kastélyban, habár körül van véve védővarázslatokkal, mégis több száz kiskorú varázslótanoncot zsúfolunk össze. Ha csak magamra visszagondolok, tudom, hogy mi meg nem fordul a fejükbe, és mennyire veszélyesek lehetnek önmagukra, és másokra.
Az élet szabadabb, és kötöttebb egyben, elhivatottságtól függ. Na meg persze attól, ki mennyire szereti, vagy szeretné megtartani az állását. Rengeteg a papírmunka, és mindig naprakésznek kell lenni, ha az ember jól akarja csinálni ezt az életformát. De a fiatalokért megéri, látni, mennyit tudnak fejlődni évről-évre, hogy hogyan alakul ki az erkölcsi szabályrendszerük, hogyan írják felül, amit tanítunk, és hogyan jönnek rá, hogy igazunk volt, vagy lesz nekik igazuk. Kalandos, mert mindig történik valami, ha a diákok nem, a manók és portrék, szellemek gondoskodnak róla.
R. V. E.: Összességében úgy érzem, hogy tanárnak lenni nagyon jó lesz majd. Szeretem az embereket kicsit terelgetni. Van egy öcsém és egy húgom így már a nevelést volt alkalmam valamilyen szintem megtanulni. Talán ez is volt az, ami erre a pályára vitt engem. szeretem látni a munkám sikereit, és csak remélni tudom, hogy valóban sikeres tanár leszek. Ám ez majd csak 2 év múlva derülhet csak ki igazán.
H. A. M.: Én nagyon fogom élvezni. Emlékszem még annak idején azokra az órákra, amiket Anne May tartott nekünk. Én is az ő tárgya felé húzok, ami most nekem a bolt miatt is jól jön. Na de kanyar vissza… Na szóval. Még nem igen tanítottam, így ere a kérdésre nem igen tudok válaszolni. Csupán egy tanóra volt, amit félig meddig, segítséggel megoldhattam, de az sem itt. Hát huhh, az nagyon furi volt. Még van ezen kívül egy évem, vagyis kettő, ha a gyakorlást is belevesszük, de én már nagyon várom, és szerintem nagyon is élvezni fogom.

Hát született itt mindenféle válasz, így talán elképzelhetőbb, hogy milyen is az ő életük, a véleményük a dolgokról.
Kicsit megbonyolítottam a kérdéssorom végét egy összehasonlítós kérdéssel, amire nem sok mindenkitől kaptam választ. Ők a következők:
A. R. H. F.: Furcsa dolog összehasonlítani a kettőt, mindenben vannak pozitívumok és negatívumok. Azt hiszem a diáklét, a régi kapcsolatok, a felhőtlenebb napok és az, hogy kommandózni kellett éjjel a folyosón, hogy egy-egy titkos találka alkalmával ne bukjunk le, jobbak, mint a mostani, kissé monoton állapot, de persze ez is szeretem, csak más miatt jó.
Sz. N. Á.: Diákként itt lenni azért volt más, mert mindig volt valami izgalmas a nappalokban, az éjszakákban egyaránt. A tanárok és prefektusok elől való bujkálás, mikor éjszaka kilopóztál, a csínyek… ezek olyan dolgok, amiket manapság nem tehetek, és nem is tennék meg. Felelősségteljesnek kell lennem, és tudnom kell, hol az a bizonyos határ, ami bevallom, egy olyan bolondos embernek, mint én nehéz. Mégis próbálkozom vele, hogy így példát mutathassak, és segíthessem a diákokat az előrehaladásban.

Ahogy láthatjátok a véleményekből, minden tanár volt diák, a csínyekkel, örömökkel, bánatokkal együtt, és most ők hajkurásszák azokat, akik ezeket (kihágások, csínyek) elkövetik. Vagy nem is annyira? …

Kis hamisok

article00ca776d4000005d
Volt egyszer egy viszonylag csendes – vagy legalábbis annak tűnő – Levitás lányka, méghozzá Lyra Castle. Aztán valami megváltozott. Elcsászkál az iskolából, kerüli az órákat, romba dönti a kastély egy részét és még sorolhatnánk. Úgy tűnik, megint házon kívül tartózkodik és, ahogy az öltözékét megnézzük ezen a képen, egy kicsit másféle jelmezbállal búcsúztatta a telet.

Adele-Loves-Mr-Paparazzicom
Wickler Zsófi szerelmes! Ami talán egy kicsit kellemetlen, hogy a fiú nem éppen az a vej-jelölt, akit az igazgató úr el tud képzelni a kislánya mellett. A férfi feltörekvő csillag, jövő szombaton a boszi buli bódulásig című rádióműsorban méri össze tudását a Zúzmarás Zúzókkal. A másik kellemetlenség, hogy az iskolának és a nagyiknak szerződése van az iskolai rendezvényekre, mely most úgy néz ki veszélybe kerül. De hát mit lehet tenni? A szív nevelhetetlen jószág.

kaya_scodelario_2375954
Megvan a top négyes, vagyis azok a fiúk, akik Amira Loveguard kegyeibe férkőztek. A lány mostanában sok időt tölt együtt közösen nevelt gyermekük, Daniel másik anyukájával, Aliyaahval, aki amúgy Széles professzort csavarta külföldi bájával és erős akcentusával az ujjai köré, akiről mondanék még sok dolgot, de majd néhány sorral lejjebb meg is teszem. Szóval, a sok idő eredménye az lett, hogy a lányt elkezdte foglalkoztatni a többférjűség gondolata, és így mindenhonnan begyűjtött egyet. A fekte nyakkendős urat mindannyian ismerhetjük, hiszen ő maga Földesy Kristóf. A napszemüveges, rózsaszíninges egyes pletykák szerint Milan Blaise Felagund, úgy tűnik a fiúcska nem csak Csapó Ancsának csapja a szelet! Kissé soknapos arccal, nyúzottan, hú de türkiz nyakkendővel köszönthetjük a top négyben az Eridon versenyzőjét Mr. Radits „vigyori” Viktort, illetve a Levitásoktól Gál Botond csatlakozott még a csapathoz. A nem mindennapi ötös életének alakulásáról minden aktuálisat közlünk majd.

Kaya+Scodelario+Robbie+Williams+Shoots+Music+r7VlBxyH0Fwl
Persze nem mindenki járt ilyen szerencsésen, és azok, akiket Mira kivég…khm kikosarazott nem jártak a legszebben. Egyben azonban egyetértek, ember, rózsaszínt türkizkékhez?!?!

kutcher25f-3-web
Czettner ikreink egyike megfordult a bájitalos pultnál, és bizony ott is ragadt a felszedett fiúcska az oldalán. Már odáig fajult a dolog, hogy egyforma pólót hordanak. A nagy kérdés, hogy ki is ez a helyes fiú, és, hogy ez őszinte vagy még tart a hatás?

nina-dobrev-fashion-fresh
Megüti a bokáját, aki önként jelentkezik mugliismeret órán. Szakács kisasszony állítólag hűséges, szereti az urát meg ilyenek, gyakorlatilag azonban újabb bizonyíték mond ennek ellent, ugyanis az utolsó órán egy gépi habverőt próbáltak ki „A mugli konyha alapvető felszerelései” cím alatt és a hab nem sokáig maradt a tálba, hiszen először Bea ujjára, majd a fiú arcára is került belőle jócskán.

ohmygod
Ismeretes, hogy vannak házvezetők és helyettesek, akik a jövő tanévre már nem pályáznak a házukra, ezért a négy ház vezetősége összegyűlt, hogy megünnepeljék az elmúlt tanévet és elbúcsúztassák távozó kollégáikat. Az este feltűnően jól sikerült. A délutáni alapozás eredményeként ugyanis Széles professzor (Navine), barátnőjéhez/menyasszonyához/feleségéhez (fogalmunk sincs mi történik felé) igen hasonlító mugli lányokat szólított le, azt bizonygatva, hogy ő varázsló. Szerencsére senki se vette komolyan. Estére aztán megalakult egy rögtönzött zenekar Kahlil prof (Eridon), Széles prof (Navine), Goldman prof (Navine). Állítólag egy ideig a zenekar tagja volt Nemeskürti prof (Rellon) is, de aztán jobb elfoglaltsága akadt, amíg megköszönte Flaviu profnak (Rellon) az elmúlt évek munkáját. Saci néni (Levita) volt talán a nap meglepetése, amikor belibbent rózsaszín hajával és megmutatta, hogy a kor nem számít, ha bulizásról van szó. Rédey prof (Eridon) egyetlen pillanatot sem hagyott ki, amikor koccintani lehetett, igazi ellenfele talán csak Goldman prof volt. Az este végére mindketten új arcszínt kaptak.

A reggel legnagyobb kérdése pedig: Hová tűnt Kékessy prof (Levita). Mindenki biztosra mondja, hogy délután még ő is ott volt, de hogy elhagyták-e vagy elmenekült senki sem tudja. Egyelőre hollétéről nincs információ, de reméljük, hogy jól van.

Farsang

Mi is a farsang tulajdonképpen, azon kívül, hogy a gyerekek legkedveltebb ünnepe?
Nos, először is a farsang Vízkereszttől kezdődik, amikor leszedjük a Karácsonyfát, és egészenHamvazószerdáig, mégpedig a nagyböjt kezdetéig tart. Ezt az időszakot többnyire lakomák, mulatságok, bálok, népünnepélyek jellemzik.
A farsang nem vallási ünnep, sőt, az „erkölcsös” 16.-17. században, bujaságot szimbolizáló szokásai miatt tiltották is.
Az ünnep csúcspontja a karnevál, magyar néven a „farsang farka”, valójában télbúcsúztató is, a napokig tartó mulatságok mellett. Két leghíresebb karnevál a riói és a velencei. Magyarországon a legnevezetesebb farsangi esemény a busójárás, amit Mohácson tartanak.

A régi hagyományok szerint ez az időszak a párválasztás, és az esküvők időszaka volt, hiszen a böjti időszakban már tilos volt esküvőt tartani. A falvakban a legények szervezték a bálokat, amelyeken a lányok bokrétát adtak a kiszemelt legénynek, akik a végén nyilvános színvallásként a kalapjukra tűzték azt.

A farsang utolsó napja a „húshagyó kedd”. Ez a farsangtemetés időpontja. Ezen a napon általában szalmabábut, vagy koporsót égettek, ezzel lezárva az ünnepet és a telet.
Ezt követi a Hamvazószerda, ami a 40 napos böjt kezdete. Az ezt követő csütörtökön felfüggesztették a böjtöt, hogy elfogyasszák a megmaradt ételeket, ez volt a „torkos csütörtök.”

A különféle farsangi népszokások Erdélyben különösen kedveltek voltak. Társadalmi keretük a dramatikus-játékos szokásokkal telítődő fonó. A legények játékai részben ügyességi és erőpróbák voltak. Leányok és legények közös társasjátékai sokszor párválasztó jellegűek, és zálogkiváltással, öleléssel, csókkal végződtek.
Az ún. tuskózás a legények tréfás lakodalmi menete volt a falun keresztül.

A maszkok az ünnepi forgatag elengedhetetlen részei.

A farsangi időszak azonban nem csak a bálok szezonja, hanem a fánké is. Íme egy recept a tökéletes csöröge fánk érdekében:

Hozzávalók:

•    40 dkg finomliszt
•    10 dkg vaj
•    5 tojássárgája
•    5 dkg porcukor
•    1 és fél tejföl
•    fél dl rum
•    4 dl olaj
•    5 dkg vaníliás cukor
•    kevés só

Morzsold a liszthez a vajat, add hozzá a tojássárgáját, a porcukrot, kevés tejfölt, majd enyhén sózd meg, és a rummal ízesítsd. Ezután jól gyúrd össze, és alakíts belőle cipót. Takard le, és hagyd pihenni 20-25 percig, ha kipihente magát, nyújtsd ki egy centi vastagságúra, utána derelyevágóval vágd kétujjnyi darabokra. Mindegyik közepébe ejts egy vágást, és a tészta végét ezen a kis résen húzd át. Végül forró olajban süsd a fánk mindkét oldalát aranysárgára, szedd papírra, jól csepegtesd le, és vaníliás cukorral meghintve tálald.

Interjú a “Legfélelmetesebb prefektussal”

Lehet, hogy már sokan hallottatok Szakács Ágota Beátáról, de ha szeretnétek még többet megtudni róla, akkor olvassátok el ezt a cikket. Wink

– Mesélj egy kicsit magadról!
– Nem tudom, mire kíváncsiak az olvasóid Zachary, de megpróbálom kielégíteni a kíváncsiságukat. Milánóban születtem, éltem is ott egy darabig. Majd Berlinben, Budapesten, végül pedig a kastély falai között tengetem napjaimat. A szüleimet jelenleg nagy erőkkel keresik, kutatják mivel egy ideje nem találják őket. Négy féltestvérem van, köztük aurorral, kviddics játékossal és két brokkoli-pusztítóval. És mielőtt megkérdezed, igen, egy párt alkotok Araczki Endrével amiről többet nem szándékozok mondani.
– Mióta is jársz a Bagolykőbe?
– Biztos tudni akarod te azt? *nevet* Elég ha azt tudod meg te, és az olvasóid, hogy már valahol ballagás előtt kéne állnom. Vizsgaidőszakban érkeztem anno, emiatt ki is hagytam azt az évet.
– Eddig mit tevékenykedtél az iskolában?
– Az iskolában sok helyen tevékenykedtem. Voltam újságíró, mint te, úgy egy tanéven keresztül. A színjátszó tagja is voltam,  ahonnan távozni fogok hamarosan, mert már nincs időm rá. Kviddicsezni kezdtem még Csíkszentmihályi professzor idejében, ami végül állandó lett. Kapitány is voltam a Heves Hurrikánoknál,  tisztségemet Benji örökölte meg egy felmerülő probléma miatt. Nemsokára pedig három tanév óta vagyok prefektus a Navine házban.
– Miért szerettél volna prefi lenni?
– Nehéz kérdés Zach. Hiába vagyok már jó ideje prefektus, nem tudom megmondani miért adtam be a pályázatomat annak idején. Talán vonzó volt az, hogy felettem csak a tanárok állnak és nincsen takarodó. Na meg a büntetés-osztás sem utolsó, egész mulatságos látvány mikor a delikvens ágytálakat sikál a gyengélkedőn.
– Mit gondolsz, vajon miért te lettél a Legfélelmetesebb prefektus?
– Erről sokkal jobb lenne, ha a kastély lakóit kérdeznéd meg, akik félnek tőlem. Amúgy nem tudom, nem vagyok én annyira félelmetes. Szépen is tudok mosolyogni meg minden, nézd meg. *mosolyog* Na látod, nem harapok én olyan nagyot.
– Van kedvenc tanárod, tantárgyad?
– Kedvenc tanárom és tantárgyam több is van. Először is Markovits István professzor a tantárgya miatt, amit már jó ideje imádok. Másodszor Alexandra Rachel Hanna Flaviu tanárnő, akinek a tárgya miatt olyan dolgok derültek ki rólam amikről nem is tudtam, hogy létezik. Harmadszor pedig Szendrei Véda tanárnő a sárkányok miatt.
– Mi volt a legnagyobb csínyed, amit elkövettél az iskolában?
– Csíny? Úgy érzem nem volna a legokosabb döntés, hogy itt osszam meg a nagyközönséggel a csínyjeimet. Elég sok mindent vittem véghez, de talán a legrosszabb az volt, mikor két barátnőmmel a kínzókamra megnyílt alattunk. Kevés híja volt annak, hogy nem maradtam ott.
Gondolom a Navine-Rellon kviddicsmeccsről nem kell meséljek. Mindenki ismeri a történetet és azt, hogy mennyire hősiesen mentettem meg Krisit egy rellonos zászlótól. *vigyorog*
– Mi szeretnél lenni ha „nagy” leszel? Milyen foglalkozások érdekelnek?
– Ezen annyira még nem gondolkodtam. Annyi biztos, hogy mesterképzésre fogok maradni. Szakirányok között tobzódom, mert több minden érdekel, mint amennyit fel lehet venni egyszerre. Nehezen fogok dönteni akkor, látom előre. Amúgy érdekel a fotográfia, újságírás, nagy kérdőjellel pedig a tanárság.
– Itt fogod hagyni a Bagolykőt, vagy majd itt fogsz lakni a faluban?
– Szeretnék a faluban maradni mindenképpen, egy kis házban valakinek az oldalán talán a gyerekeimmel.. Csakhogy nem vagyok valami tehetséges jós (nem muszáj megkérdezni róla Kékessy professzort) emiatt nem tudom mi lesz velem később. Lehet a szél más merre fog fújni, mint Bogolyfalva.

Szerelmesek

A Levita házba nemrég érkezett Zsolt Perott, aki – szinte – minden lánynak csapja a szelet, köztük Leonie Rohr-nak, akit sikerült elhívni egy randira. Zsolti egy csokor vörös rózsával várta a lányt és bókokkal látta el a kis vöröst. Leonie nagyon viccesnek találta azokat a dolgokat, amiket Zsolti mondott neki. Addig-addig nevetett, míg leesett a székről. Szegény Zsolti fiú csak nézett és mikor a lány ledőlt a székről, felsegítette. Eztán Zsolti újabb kedves szavakat mondott a lánynak, sőt, meg is puszilta a kezét. Erre Leonie megfenyegette, hogyha így folytatja, akkor le fogja Őt nyomni. Hogy ezt elhiggye a fiú, a kis vörös bemutatót tartott. Adott egy nagy pofont a fiúnak és Leonie tovább nevetett. Ám Zsolti sírni kezdett és ezt mondta: Ez nagyon fááááááááájt! Ne haraguuuudj! Tényleg nagyon erős vagy, bocsánat. Leonie megbánta azt, amit tett, ezért inkább folytatta a csevegést. A végén már Zsoltinak is jó kedve lett és ami még mosolyt csalt az arcára, az az volt, hogy mikor felálltak az asztaltól, Leonie egy puszit adott neki. Egy újabb szerelmespár.
Az üres tanteremben pedig Ophelia Lafonde és Gál Botond találkozott. Ophelia megkérte Botit, hogy segítsen neki valamit kotyvasztani. Végül az egész estét ott töltötték, vagy legalábbis addig maradtak, míg be nem fejezték a „főzést.” Nagyon jól érezhették magukat, ugyanis az ajtó előtt lehetett hallani Ophelia nevetését. Végülis érthető, hogy miért töltötték együtt az estét. Botond nagyon jól néz ki és Oph se csúnya. Reméljük, hogy még sokáig együtt lesznek.
Dolánszky Alex és László Dalma pedig együtt „szökött” meg a Bájitalos bódétól. Mivel Dalma italában olyan dolog volt, ami könnyeket csalt az szemébe, jobbnak látta, ha elmegy és magával hívja Alexet. A társalgóban leheveredtek a kanapéra és tovább folytatták a beszélgetést. Nevettek, mosolyogtak…. Biztos nagyon jól sikerült nekik a Valentin napjuk, talán valami még ki fog alakulni köztük, hiszen nagyon jól érezték magukat.
A Bibircsókos banya pedig azt mondta, hogy pár napja halotta, ahogy Emma McNeilly egy fiúról áradozott a folyosón a barátnőinek. A festmény sajnos pontosan nem hallotta, hogy kiről van szó, de az biztos, hogy a fiúnak barna haja van és nagyon jóképű. Sajnos sok ilyen srác van itt a Bagolykőben, úgyhogy csak nagy nehezen lehetne rájönni arra, hogy ki lehet az a diák. Azért reméljük, hogy hamarosan ki fog derülni.
A sármos és jóképű Szendrődy-Nagy Áron tanár úr pedig Bogolyfalván, méghozzá az Árnyas sétányon találkozott egy idegen nővel, akit még nem is láttunk errefelé. Az egyik padon beszélgettek, ölelkeztek, stb. Nem sokára biztos kiderül, hogy ki lehet az a nő.

Mese az üres virágcserépről

 A februári mesesarokban egy kis történettel szeretnénk kedveskedni nektek, melyből ti is tanulhattok és beláthatjátok, hogy milyen nagy kincs az őszinteség Smiley

A kisfiú meg az üres virágcserép
(Koreai népmese)

Egyszer  régen  élt  egy bölcs és boldog király. Egy bánata volt csupán: hogy nem születtek gyermekei. Sokat törte a fejét, hogyan  segíthetne magán, míg egyszer remek ötlete támadt:
“Kiválasztom az ország legbecsületesebb gyermekét és örökbe fogadom.” Nyomban  megparancsolta a szolgáinak, hogy minden gyermeknek adjanak virágmagvakat, és kihirdette:
– Aki ezekből a magvakból a legszebb virágokat neveli, azt fiammá vagy lányommá fogadom!
A gyerekek buzgón nekiláttak az ültetésnek, öntözésnek, hiszen mindannyian  szerettek volna a bölcs király fogadott gyermekeként élni. Szon Il is szorgalmasan öntözte  a  magvakat, de hiába teltek  a hetek, bizony semmi eredmény nem mutatkozott: a magvak  csak nem akartak kicsírázni.
“Milyen különös” – álmélkodott Szon Il, s végül az  édesanyjához fordult segítségért.
– Mi lehet az oka, hogy nem csíráznak ki a magvaim? – kérdezte.
– Talán másik földbe kellene átültetned őket – tanácsolta anyja.
Szon Il átültette a magvakat, de ott sem indultak fejlődésnek. Hamarosan felvirradt  a  nap, amikor a királynak meg kellett tekintenie a  virágokat. Díszbe öltözött az egész város, a sok-sok gyerek  meg az utcára tódult, és szorongatták  a  szebbnél szebb virágokat. A király sorra elhaladt előttük, de  bizony egy szikrányi öröm se látszott az arcán.
Az egyik ház előtt azonban  megpillantotta a pityergő  Szon Ilt, aki  üres virágcseréppel álldogált  az utcán. Halvány mosoly derült föl a király arcán, és maga elé hívatta a kisfiút:
– Hát te meg mit állsz itt ilyen búsan ezzel az  üres  virágcseréppel? – kérdezte tőle.
Szon Il  hüppögve  mesélte el, hogyan ültette el a magvakat, hogyan öntözte, gondozta, de azok mégsem indultak fejlődésnek.
A király ennek hallatára karjába kapta Szon Ilt, és boldogan kiáltotta:
– Ez az én becsületes kisfiam!
Az emberek értetlenül nézték, mi történik, és  egyikük  lármázni kezdett:
–  Miért fogadod örökbe ezt a fiút az üres virágcseréppel?
A király ekkor így szólt:
– Minden  virágmag, amit  a  gyermekeknek  kiosztottam, főtt mag volt. Egy sem csírázhatott ki közülük.
Az emberek erre helyeslően bólogattak, a gyermekek  pedig, akik a pompás  virágokat  szorongatták, igencsak  elszégyellték magukat hiszen valamennyien más magvakat ültettek el.

A bájitalos bódé akciója

Nagy hírünk van emberek! Arról ugyebár senki nem maradt le, hogy 14-én este kívánságlámpások/ lampionok egész hada lett felreptetve az égbe. Gyönyörű látványt nyújtott, ahogy a fényes lámpások felemelkedtek, és ez biztos örök emlék marad minden párocska, és persze az egyedülállók számára. És a nagy hír nem más, mint hogy a kívánságlámpásokat Spanyolországban találták meg. Néhány feladta a harcot, és fennakadt a fákon, de volt, amelyik tovaszállt. Talán világjárók szeretnének lenni.

A bájitalos bódé nem veszett kárba, és Cupido is tette a dolgát rendesen. A következő képeket Biharszegi Hajnalka fotóskisasszonyunk készítette a legjobb pillanatokban:
Bácskay Hellánál valami rosszul sült el…

Milan, Felagund tanár úr fia nagyon összemelegedett Csapó Annával, és nem biztos, hogy ehhez segítségre volt szükség.

Keresztessy Léda Vincentet nézte ki magának. Hajjaj, csak Janey meg ne tudja.

Laurena, a mi kis levitás prefektusunk is szerelemre talált…

Magyar Ákost kikosarazták… Cupido, ez nem jött össze.

Varga Dávid egy ismeretlen szőke lánnyal enyelgett nem is olyan régen.

Szendrei Véda tanárnő a jelek alapján új férjet keres.

Leonie Rohr, a vöröske egy kastélybeli ifjú titánnal hajtotta álomra a fejét. Fényes nappal.

Ajjaj! Radits Viktort is rosszul találta el az a nyíl…

Nikola Višnjić és Grósz Anna lehet az új álompár.

Vajon Lyra erre a fiúra cserélte párját?

Bánfai Odett Eric M. Chabot ölében ücsörgött. Nyilvánvaló…

Nem tudni melyik, de valamelyik Czettner iker bizony párra talált.

Fédra tanárnőt is sikerült lencsevégre kapni.

Jókay Aurél és Széles Vera rengeteg szerelmes pillantást váltottak.

Ki tudja, talán Szendrődy tanár úr csak baráti homlokpuszit adott a lánynak.

Előre szóltunk, hogy vigyázzatok! Wink
A képek gyűjtésében segítségül szolgáltak a DÖK tagjai, és Grósz Anna. Köszi nekik!

Öt tanács!

A februári Edictumban a csillagjósda kicsit más lesz, mint az eddig megszokottak. Havonkénti felosztásban ötféle tanácsot olvashattok majd, melyre ha nagyon figyeltek az elkövetkezendő időben, akkor csupa-csupa jó dolgok fognak veletek történni. Érdemes betartani őket, majd meglátjátok Wink

Kedves Január!

–    Légy bölcs!
–    Vigyázz a hóbaglyokkal!
–    Kerüld el a zöldfülű manókat!
–    Minden csütörtökön és kedden viselj valami lilát!
–    Figyelj a rendre!

Kedves Február!

–    Szeresd a reggeleket!
–    Sétálj sokat a szabadban!
–    Kerüld a mézesmázos dolgokat!
–    Írj levelet a családodnak!
–    Békülj ki egy ellenségeddel!

Kedves Március!

–    Egyél sok gyümölcsöt!
–    Olvass a kristálygömbökről!
–    Ölelj meg mindenkit, aki szembe jön veled szombaton!
–    Beszélgess a Levitásokkal!
–    Írj szorgalmit, amíg lehet!

Kedves Április!

–    Kóstold meg a szamócapudingot!
–    Menj le Bogolyfalvába!
–    Sétálj egy nagyot egy Eridonossal!
–    Fogócskázz egy szellemmel!
–    Tanulj a vizsgákra sokat!

Kedves Május!

–    Olvass álmoskönyveket!
–    Készíts a laborban egy jó főzetet!
–    Találj ki egy újfajta társasjátékot!
–    Vigyázz a manókkal!
–    Ne felejts el soha reggelizni!

Kedves Június!

–    Nézd mindennek a jó oldalát is!
–    Pihenj egy kicsit többet!
–    Ha szomorú vagy, menj a virágok közé!
–    Öltözz melegen, ha kimész!
–    Beszélgess egy jót a háztársaiddal a KH-ban!

Kedves Július!

–    Nézz szembe a piros sárkányokkal!
–    Vegyél egy forró fürdőt!
–    Sétálgass a kastélyban!
–    Barátkozz össze egy prefivel!
–    Igyál sok gyümölcslevet!

Kedves Augusztus!

–    Kóstolj meg minél többféle teát!
–    Harcolj a nátha ellen!
–    Lepd meg legjobb barátodat valamivel!
–    Aludj, amikor csak tudsz!
–    Hallgass zenét!

Kedves Szeptember!

–    Ne gondolj a télre!
–    Szeresd a hétvégét!
–    Légy kedves a barátaiddal!
–    Igyál sok finom forró csokit!
–    Lustálkodj néha egy kicsit!

Kedves Október!

–    Ünnepelj, amikor csak tudsz!
–    Örülj minden napnak!
–    Sétálgass a faluban!
–    Egyél finom sütiket!
–    Olvasgass a könyvtárban!

Kedves November!

–    Menj el vásárolni!
–    Utazz haza a szünetben!
–    Menj le az alagsori medencéhez lazítani!
–    Egyél finom habos sütiket!
–    Kóstold meg az áfonyás vajsört!

Kedves December!

–    Járj nyitott szemmel!
–    Hétvégénként is vacsorázz!
–    Menj el valahova lazítani, rád fér!
–    Sportolj a szabadban, ha mozogni szeretnél!
–    Kóstold meg a pisztáciás mézkrémest!