Kérdések a volt diákokhoz

Felkerestem néhány diákot, akik régebben még a Bagolykőbe jártak. Pontosabban: Csák Arvid Geminiánt, Doléance Arslí na Fírinne-t, Janey Forerst-et, Joanne Annie Kingston-t, Jurasevszki Olympiát, Nathaniel Aaron Loughlin-t, Scarlett Nicol Emily Loughlin-t és Tenshi Izumi-t.

Milyen volt iskolásnak lenni?

Csák Arvid Geminián:  Igazából én szerettem iskolás lenni, legalábbis eleinte mindenképp. Aztán eljött az a pont is, mikor már teherré vált, de mindaddig leginkább valamiféle otthonnak tekintettem Bagolykőt. Szerettem tanulni, és épp ezért élveztem az órákat is, és szabadidőmben is sokat olvastam, bár nem igazán olyasmiket, amik a tananyag részei.
Doléancé Arslí Na Fírinne:  Nagyon jó! Csomó izgalmas dolog történt velem, mindenki barátságos volt, sok barátot szereztem!
Néha unalmas volt tanulni, de mindig sikerült valamivel feldobnom a dolgot, és az apukám mindig büszke lehetett a jó jegyeimre.
Janey Forerst: Visszagondolva szerettem ott lenni. Bár azért voltak olyan pillanatok, amikor az egész helyet elátkoztam, de összességében azt mondhatom, hogy szerettem és ha újra kéne kezdem, akkor is ide jönnék.
Joanne Annie Kingston: Nagyon jó! A vizsgaidőszakot és az otthon eltöltött egy évet leszámítva minden percét élveztem. Rengeteg érdekes dolgot tanultunk, itt értem kislányból fiatal felnőtté.
Jurasevszki Olympia: Most, hogy már együttesnél dolgozom, a világ legjobb dolgának tűnik iskolásnak lenni. Pár éve persze biztosan nem ezt mondtam volna. Igazi nehézség volt emellett a Balettintézetben is tanulni. De valljuk be, amikor még iskolás vagy, bevetett puha ágy vár minden nap és az étel is előtted terem egy pillanat alatt. Otthon nem mindig van ez így.
Nathaniel Aaron Loughlin: Igazából nem hiszem, hogy erre a kérdésre lehetne egyértelmű választ adni. Öt évet töltöttem el diákként az iskola falai között, ennek az időszaknak megvoltak a maga csúcspontjai, és hullámvölgyei. Volt, amikor legszívesebben magam mögött hagytam volna az egész iskolát, és előfordult, amikor a kastély nyújtott menedéket a külvilág elől.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Változó érzéseim voltak a dologgal kapcsolatban. Ha éppen jól éreztem magamat és jól mentek a dolgaim, akkor jó volt. Ha összecsaptak a fejem fölött a hullámok, akkor azt kívántam bár ne lennék itt. De így visszanézve, majdnem biztosan ki merem jelenti, hogy jó.
Tenshi Izumi: Nagyon szerettem idejárni, hiszen ebben a kastélyban nem lehet unatkozni! Sokáig hiányoltam az öcsémet, de szerencsére egy idő után könnyebb lett kicsit a dolog (mivel megtanult írni, így folyamatosan tudtunk levelezni!) Nagyon hamar összeakadtam Burival, akivel szinte mindent együtt csináltunk – Levitás bulikra beöltözések, a kastély felfedezése, közös tanulások, szakítások utáni fagyi evések és rengeteg nevetés.
Mit köszönsz a Bagolykőnek?

Csák Arvid Geminián:Hogy mit köszönök Bagolykőnek? Valójában itt azt hiszem, valami olyasmi lenne a “helyes” válasz, hogy azt, hogy felnőtté tett, vagy ilyesmi, de ez egyrészt nem lenne igaz, mert sokkal hamarabb fel kellett nőnöm, mint hogy idekerültem volna, másrészt pedig amiért igazán és tiszta szívből hálás vagyok, az az, hogy az iskola falai között találtam meg a szerelmet, Nothart Konstantin személyében.
Doléancé Arslí Na Fírinne: Tudom, hogy illene azt mondanom, hogy milyen sokat tanultam itt, és ez igaz is, mert nagyon okos lettem. De mégis amiért a leginkább hálás vagyok az az, hogy megismerhettem sok embert, akik mind szerettek engem. Míg a Bagolykőbe nem jöttem, a családomon kívül senkivel sem tudtam barátkozni. Most sok barátom van!
Janey Forerst: Nagyon sok meghatározó pillanatot az életemből. Itt váltam azzá, aki ma vagyok és ennek nagyon örülök. Az iskolának köszönhetem a legjobb barátaimat és első férjemet is, akivel már ugyan nem vagyunk együtt, de mégis sok boldog pillanatot töltöttünk el együtt. Sokat tanultam itt érzelmileg is és persze tananyagbeli tudást is itt szereztem.
Joanne Annie Kingston: Számtalan dolgot, például azt, hogy már 14 évesen megtanultam, hogy mi az igazi felelősség. Akkor lettem ugyanis prefektus nem olyan sokkal a születésnapom után. Barátokat szereztem, és talán ami a legfontosabb: kitűnő alapokat kaptam a mai hivatásomhoz.
Jurasevszki Olympia: Közhelyek nélkül mondhatom, hogy a legjobb éveimet. Rengeteg barát, akikkel ma is tartom a kapcsolatot, szerelem, megannyi élmény, mint a kviddics, és a DÖK-ös rendezvények.
Nathaniel Aaron Loughlin:A Bagolykőnek köszönhetem az emberi kapcsolataimnak a kilencvenkilenc százalékát. Általában még a szünidőben sem utaztam haza, így rengeteg időm volt rá, hogy megismerjem a körülöttem élőket. Igaz, nem túl sok ember, de a régi iskolatársaim közül néhányan ma a legközelebbi barátaim. Többek között az iskolának köszönhetem azt is, hogy megismertem Nicolt, akivel az első évem óta együtt vagyunk, és ma már a feleségem.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Életem legfontosabb szereplőit mind itt ismertem meg, az iskola falai között. A barátságokat, amik a mai napig nagyon szorosak. Na meg persze Nathanielt. De rengeteg tanultam itt, az iskola egy félős kislányból lázadót gyúrt belőlem, majd felnőttem, ahogy általában szokás, megtanultam viselkedni, lenyugodtam. Időközben pedig rengeteg élménnyel lettem gazdagabb. Azt hiszem, mindez nem történik meg, ha nem jövök el ide.
Tenshi Izumi: Hogy az az ember lettem, aki ma vagyok. A tudásomat, élettapasztalatokat, készségeket, barátokat. A Bagolykő nélkül nem hogy hydromágus nem lennék, de még csak boszorkány sem.
Mi volt a legszebb pillanatod az iskolában?

Csák Arvid Geminián: Ez egy nehéz kérdés. Sok pillanat volt az öt év alatt, amire szívesen emlékszem vissza, vagy mert egyszerűen jól éreztem magam akkor, vagy mert valami olyasmi történt, ami alapjaiban változtatott az addigi életemen. Persze mondanom sem kell, ezek közül egyik sem kapcsolódik szorosan az órai tevékenységekhez! Mégis, nem hinném, hogy ki tudnék csupán egyet választani.
Doléancé Arslí Na Fírinne: Sok legszebb pillanatom volt: A séták a kastély környékén Luciane Qualis-szal… Szendrei Véda tanárnő elvitt minket a rezervátumba, és láttam igazi sárkányt! Nagyon közelről!
Amikor felfedeztük Kumagoroval azt a fát, aminek a lombjában az ágak úgy állnak, mint egy fotel és nagyon kényelmes..
Janey Forerst: Azt hiszem az, amikor karácsonykor megkérték a kezem. De ezen kívül sok szép pillanatom volt, amelyekre még mindig édes szájízzel gondolok vissza. A legjobban a közös bálokat szerettem. Az első olyan bál, ahol nem voltak ott a szüleim egy nemzetek estje volt, erre az eseményre még ma is tisztán emlékszem. Egy nagyon kellemes este volt az.
Joanne Annie Kingston: Egy évig magántanulónak kellett lennem, mert beteg lettem. Miután visszatértem olyan kedvesen fogadott mindenki. Addig a percig nem is hittem, hogy ennyire szerettek. Ráadásul a prefektusi jelvényem is visszakerült a mellkasomra, ami duplán okot adott arra, hogy örüljek.
Jurasevszki Olympia: Egy Halloweeni bál. Szerintem a partneremnek volt a legjobb jelmeze az este alatt. Csak sejtettem ki lehet az ijesztő maszk mögött. Furcsa érzés volt így egy “ismeretlennel” tangózni. Most mégis vele élek.:D
Nathaniel Aaron Loughlin: Véleményem szerint ez sem meghatározható dolog. Voltak szép, és rossz pillanataim egyaránt, ahogy szerintem mindenki másnak. De talán a legszebbek közé tartoznak a halloween-i bálok, és a közös karácsonyok, valamint amikor megtudtam, hogy apa leszek. De szintén ide sorolnám azokat a perceket is, amikre ma már csak nevetve emlékezünk vissza, például amikor rajtakaptak, hogy a lányok folyosóján tartózkodok, vagy a könyvtárban egy kisebb-nagyobb balhéba kerültünk, és olyannyira elfajult a helyzet, hogy nem egy könyv látta kárát a dolognak. Meg persze a gerincem.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Ez nehéz kérdés, mert nagyon sok szép pillanatom volt. Nyálasan és csöpögősen fog hangzani, meg valószínűleg unalmasan is. A legszebb pillanatom mégis az volt, amikor Nate megkérte a kezemet. Akkoriban nem voltam épp a helyzet magaslatán, ráadásul olyan lány voltam, akiről soha senki nem gondolta volna, hogy megállapodik. Így ez nem csak a legszebb pillanat, hanem mérföldkő is volt az életemben, ami még mindig elég erőseb kihat a jelenre.
Tenshi Izumi: Az első (és egyetlen) alkalom, amikor sárkányon lovagoltam. Elmondhatatlan érzés volt!
A vizsgaidőszakot hogy életed túl?

Csák Arvid Geminián: Kiváló tanuló voltam, szóval elég könnyedén…
Doléancé Arslí Na Fírinne: Könnyen
Janey Forerst: Kezdetben Levitás lévén elég stresszesen, de aztán változtam és egyre kevésbé vettem komolyan a tanulást, így a vizsgaidőszak is kevesebb jelentőséggel bírt, mint kellett volna.
Joanne Annie Kingston: Hú, elég nehezen. Mivel maximalista vagyok, muszáj volt mindig mindent tökéletesen tudnom, emiatt nem tudtam eleget tanulni. Mindenhová a tankönyveimmel meg a jegyzeteimmel jártam. Feszültség levezetésnek kiváló volt, hogy nem túl kedves dolgokat gondoltam a tanáraimról. Ezúton is, elnézést kívánok ezért! * Itt elneveti magát*
Jurasevszki Olympia: Oh, a vizsgaidőszak… Nekem mindig borzasztóan sok tárgyam volt, ami megnehezítette ezt az időszakot. Azokban az időkben nagyon stresszes voltam, rekordszámú étkészletet tettem tönkre véletlenül. A folyosón mindig nekem rohantak az alsóbb évesek, amitől még idegesebb lettem. Szóval alig vártam, hogy vége legyen…
Nathaniel Aaron Loughlin: Az iskolás létben a legfárasztóbb számomra érdekes módon nem a tanulás volt, hanem inkább a sok-sok ember közelsége. Vitathatatlan, hogy nem vagyok társasági ember, így az okozta nekem a legnagyobb nehézséget, hogy nagyon hosszú időn keresztül kellett nagyon sok emberrel összezárva lennem. Az indulatok a vizsgaidőszakban különösen kiéleződtek, hiszen mindenki ideges volt, és tanulni akart. Mi rellonosok elég lazán vettük a vizsgaidőszakot, tisztelet a kivételnek. Más házak felől hallani lehetett, hogy ilyen feszült a hangulat, meg olyan balhék vannak, nálunk azt hiszem, hogy ehhez képest nyugalom volt. Én személy szerint a végletek embere voltam vizsgák terén. Vagy minél előbb letudtam, és utána mással foglalkoztam, vagy pedig az utolsó utáni pillanatig halogattam a vizsgázást. A tanulást egyik esetben sem túloztam el, számomra az “E” elég volt.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Igazából nem okozott különösebb gondot. Nem voltam valami tanulós diák, mindig félvállról vettem a dolgokat, de legtöbbször mégis sikerek vizsgát tettem. Amelyik tantárgyat szerettem, annak a vizsgája nem okozott semmi problémát. Amit viszont nem, arra általában legyintettem. Az én figyelmemet mindig nehéz volt lekötni és a tanulás, a vizsga nem tartozott azok közé az elfoglaltságok közé amikre egy óránál többet szántam. Ez persze nem azt jelenti, hogy ez a helyes és követni kell a példámat. Ha visszamehetnék, akkor biztosan keményebben tanulnék, vagy legalábbis többet görnyednék a könyv fölött.
Tenshi Izumi: Tanulással, rengeteg teával, sok csokival és gumicukorral és többnyire zombi üzemmódban.
Volt hogy puskáztál, ha igen, hogyan?

Csák Arvid Geminián: Ne nevezz strébernek érte, de épp az imént említett ok miatt puskázásra sem volt szükségem.
Doléancé Arslí Na Fírinne: Én sosem puskáztam. Úgy sem mertem volna, mert nagyon rossz érzés lett volna, hogyha észrevesz a tanár és látom a szemében, hogy szomorú miattam.
Janey Forerst: Azt hiszem volt rá példa, de leginkább megtanultam valamennyire azt, amit kellett és a szerencsére bíztam magam, nem pedig papírfecnikre. Aztán lett, ahogy lett. Bár szerettem a kockázatot, de ilyen téren nem vállaltam gyakorta ezt, mert egy egész éves anyagot úgysem lehet a tenyeremből kiolvasni.
Joanne Annie Kingston: Nem mondom, hogy nem fordult elő, de nem volt jellemző. Fontosabb volt a bizalom, amit belém fektettek a tanárok, mint egy esetleges rosszabb jegy. Egyébként a cipőm alatt volt a cetli, és valamit leejtettem, hogy megnézzem. Nem túl eredeti, igaz?
Volt kedvenc tanárod, ha igen ki és miért?
Jurasevszki Olympia: Puskázni nem hiszem, hisz itt minden tanárnak sas szeme van. Vizsgán szinte lehetetlen, csak olyan akadt, hogy a padtársammal egymásról másoltunk. Nem, nem puskáztam, csak lestem.
Nathaniel Aaron Loughlin: Mint minden valamire való diák, természetesen én is beleestem a puskázás bűnébe. Mint már említettem, a tanulás nem tartozott az erősségeim közé, ezért kellett valami kiegészítő anyag. A technikámat viszont nem szeretném közszemlére tenni, úgy gondolom, hogyha valaki nem is tanul – mint én – legalább vegye a fáradtságot hozzá, hogy a puskázáshoz eredeti ötleteket használ.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Nem volt jellemző, mivel a legtöbb tanárnál ez nem éppen a megtűrt kategóriába esett. Én úgy voltam vele, hogy vagy tudom, vagy nem, ha csak vergődök a félméteres vízbe és belefulladok, akkor legyen úgy. Ritka alkalmak azért voltak, amikor összefirkáltam tintával a kezemet, abban reménykedve, hogy azokban majd válaszokra lelek, de egy-két kérdésnél többet így sem tudtam kipuskázni soha.
Tenshi Izumi: Nem tudok puskázni, mert minden az arcomra van írva, így meg sem próbáltam sose. Túl feltűnő sajnos, ha az ember lánya lángvörös fejjel machinál az asztal alatt…
Volt kedvenc tanárod, ha igen ki, és miért?

Csák Arvid Geminián:  A kedvenc tanárom Alexa tanár néni volt, és igazából ő meg is maradt ebben a státuszban nálam. Nem csak azért kedveltem, mert a házunk vezetőségéhez tartozott, hanem azért is, mert kedves és belátó volt velünk, holott valljuk meg, egyetlen rellonossal sem könnyű, mikor az elemében van. Ráadásul mikor megvakultam, a lehetőségeihez képest rengeteget segített nekem és Konnak, hogy alkalmazkodni tudjunk az új helyzethez.
Doléancé Arslí Na Fírinne: Azt hiszem, Szendrei Véda tanárnő, mert mindig nagyon aranyos volt velem, mint egy igazi anyuka. És mert elvitt a sárkányokhoz! És Zentai Enikő is, hiszen az ő tanársegédje voltam, és sokat dolgoztunk együtt. Nagyon kedves volt.
Janey Forerst: Visszagondolva azt hiszem nem volt. Bár volt olyan tanár, akinek a tárgyát szerettem, maga a tanerő mégsem vált a kedvencemmé. Talán azzal volt a problémám velük, hogy ők voltak a tanárok, én pedig a diák, és tudjuk jól, hogy ez a két csoport mindig is harcban állt egymással. Én sem voltam éppen a tanárok kedvence soha és ők sem lopták be magukat a szívembe többnyire.
Joanne Annie Kingston: Talán… Úristen, hogy is van a teljes neve? Lucyette-Oiseau de Poirette, igen azt hiszem így hívták. Ő egy nagyon közvetlen hölgy volt, ráadásul a franciában is segített nekem, amikor azt tanulgattam önszorgalomból.
Jurasevszki Olympia: Révay Nándor, a bűbájtan tanár. Durva egy fickó. A szigorúsága és a jelleme páratlan. Nehéz volt az óráin elbújni tekintve, hogy szőke a hajszínem. Mindig is irtóztam tőle, de a bűbájtan területén kiváló professzor.
Nathaniel Aaron Loughlin: Az iskolában töltött időm alatt sok tanár megfordult az iskolában, de nem sokan maradtak annyi ideig, hogy komolyabb viszonyt építsenek ki az összes diákjukkal, így én sem kerültem közelebbi kapcsolatba egyikükkel sem. Talán mégis kiemelném egykori házvezetőmet, Piton professzort, aki ha személyesen nem is, de természetével és a róla keringő (kísértet)históriákkal valamilyen szinten hatással volt a jellemem fejlődésére.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Ez nehéz kérdés. Az iskolai falai között töltött éveim alatt számos tanár megfordult az iskolában. Én igyekeztem őket elkerülni, de ez nem igazán jött össze. Bár volt konfrontációm egy-két tanárral, de mégsem utáltam senkit, ahogy kedvencem sem volt. Ha arra kényszerítenél, hogy nevezzek meg mégis egy tanárt, akkor az Arisztid Professzor lenne. Ne kérdezd miért, nem fogom elárulni.
Tenshi Izumi: Sebastian G. Felagund, mert bár többnyire roppantul szigorú volt, mindig igazságos volt, és nagyon érdekesnek találtam az óráit. Ezért is mellette voltam tanársegéd.
Volt kedvenc tantárgyad, ha igen miért?

Csák Arvid Geminián: A kedvenc tárgyam a mugliismeret volt. Ez talán meglepő, főleg annak fényében, hogy aranyvérű származású vagyok, de valójában mindig is érdekelt a muglik világa. Az iskola idején csak érdeklődés szinten, azonban azóta megtapasztalhattam, hogy milyen köztük élni, és bizton mondhatom, hogy nekem elnyerte a tetszésem az, amit érzékeltem.
Doléancé Arslí Na Fírinne: A bűbájtan! Nagyon szeretek varázsolni. Az is nagyon érdekes, amikor nem sikerül egy varázslat, és rá kell jönni, mit rontottam el.
Janey Forerst: A Legendás Lényeg Gondozását különösen szerettem, mindig is nagy állatbarát voltam, otthon mondhatni egy egész állatkertem volt mióta csak az eszemet tudom.
Joanne Annie Kingston: A Bájitaltant illene mondanom, igaz? Pedig nem az volt a kedvencem, hanem a Mugliismeret és a Gyom- és Gyógynövénytan. A Mugliismeret könnyű volt, igazán nem kellett rá készülnöm, a növényeket pedig szeretem, ma is velük dolgozom.
Jurasevszki Olympia: Természetesen kedvencem volt a bűbájtan a fentebb említett professzor miatt is. Az asztronómia is nagyon érdekelt. A csillagok mindig elkápráztattak. Egészen a 10. születésnapomig azt kívántam, hogy valaki vegyen nekem egy csillagot és nevezze el rólam.
Nathaniel Aaron Loughlin: Nem igazán választottam kedvenceket, általában azokat a tantárgyakat vettem fel, amikből könnyedén le lehet vizsgázni. Kivételt képez az elemi mágia, amit minden hátsószándék nélkül választottam, és ami segített, hogy pyromágussá váljak.
Scarlett Nicol Emily Loughlin: Mivel sokáig játszottam a Rellon ház kviddics csapatába terelőként, amit mellesleg nagyon élveztem, azt kell mondanom, a kedvenc tantárgyam a Repüléstan volt. Sok tanár megfordult az iskolában, aki ezt a tantárgyat tanította és semelyikkel sem volt semmi problémám.
Tenshi Izumi: MitVall, a fent említett okok miatt, és azért, mert szerintem kifejezetten érdekes más népekkel, kultúrákkal megismerkedni.

Mikor még az iskolába jártál, mi szerettél volna lenni?

Csák Arvid Geminián: Ó, hát igazából én pszichológusnak készültem éveken át. Ma már valahogy furcsa is visszagondolni rá… Régen volt. Sok minden megváltozott bennem, és rájöttem, hogy már nem tudnék emberek lelkével foglalkozni, mert olyasmiket rejt, amikkel soha többé nem akarok találkozni. Tulajdonképpen így fordult az érdeklődésem az egyéb humán tárgyak felé, elsősorban a mitológia és történelem tárgykörében, amikről most Prágában, egy mugli egyetemen tanulok.
Doléancé Arslí Na Fírinne: Mindig is bűbáj-feltaláló akartam lenni, és most erre is tanulok, úgyhogy még nem térített el semmi! Már ki is találtam bűbájokat, de mindig segítettek, viszont már készítem a mestermunkám, ami egy nagy, új varázslat lesz, és teljesen egyedül tökéletesítem!
Janey Forerst: Nem igazán foglalkoztatott a “Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdés, más dolgok sokkal jobban lekötöttek, illetve a családom már több alternatívával előállt a jövőmet illetően mikor még járni sem tudtam. Úgy gondoltam, hogy ráérek jövőt választani magamnak. De mindenképpen valami olyan elképzelésem volt, ami hatalommal jár, valahol valami vezető pozíció. Még a mai napig is tanulok és képzem tovább magam más iskolákban. Tehát még bármi lehet belőlem, de most elsősorban feleség és anyuka vagyok, és ez a legszebb hivatás a világon szerintem.
Joanne Annie Kingston: Engem javasasszonynak szántak, mert van egy ispotálya a szüleimnek. Egészen mestertanonc koromig nem is gondoltam másra, akkor viszont valami minisztériumi állásra vágytam. Egy íróasztal mellett szerettem volna, egymagam és aktákat tologatni. De aztán végül mégis az eredeti terv mellett maradtam.
Jurasevszki Olympia: Mindig balerina akartam lenni. Részben nyomás miatt az édesanyám részéről, másrészt hamar beleszerettem a színpadi életbe. Viszont el tudtam volna képzelni még magamnak az ereklyekutatást és a régészetet is.
Nathaniel Aaron Loughlin: Úgy gondoltam, hogy valami gyakorlati hivatást választok, esetleg itt maradok, és mestertanoncként képződök tovább. Megfordult a fejemben, hogy átoktörő, esetleg amneziátor leszek. Mindez nem egészen úgy jött össze, ahogy elterveztem, de a legkevésbé sem bánom.
Scarlett Nicol Emily Louhlin: Nagy vágyam volt, hogy miután elvégzem a mestertanonc képzést, ereklyekutatónak állok, mert a régi és értékes dolgok mindig is közel álltak a szívemhez. Aztán ha kiöregedtem volna a terepmunkából akkor beálltam volna kereskedőnek. Az élet másként döntött, de lehetőséget kaptam arra, hogy mégse kelljen feladni teljesen ezt az álmomat, ugyanis Nate-tel közösen nyitottunk egy régiség kereskedést, aminek a keretében foglalkozhatok ilyesmivel, már amikor időm engedi.
Tenshi Izumi: Nagyon sokáig nem tudtam, de mihelyst felmerült bennem, hogy óvónő is lehetnék, a kocka el volt vetve. Más szóba sem jöhetett már. Szerencsés vagyok ilyen téren. (Ráadásul hydromágusként sokkal könnyebb babapopsit mosni, és némi non-verbális varázslat segít mindig lekötni a kicsiket – a többiek sosem értik, miért nálam a legcsöndesebbek a gyerekek! Wink )

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s