Rakoncátlan sárkányok

Kedves olvasók!

Mindenki üljön le, miközben ezt a cikket olvassa, ugyanis már rengetegen sokkot kaptak a hír hallatán. A minap kaptuk a fülest, hogy mostanában elég kezelhetetlenek a szabadon élő sárkányok, és veszélyt jelentek a varázsvilágra. Nem tudni, mi váltott ki belőlük ilyesfajta “fellázadást”, de egy pályakezdő sárkánykutató fiatalurat súlyos sérülésekkel szállítottak a legközelebbi falusi gyógyítóhoz. A sárkány váratlanul támadt rá a megfigyelőre. Péter a sziklák mögött tartózkodott, a másik két kutatótársa pedig a közelben felállított sátrukban tartózkodott.
Persze ezek az állatok nem háziállatok, de ilyenre egymás után harmadszorra még nem volt példa. Az előtte levő támadások szerencsére csak kisebb sérülésekkel jártak. Ennek az oka, hogy tapasztaltabb kutatókkal állt szemben a megvadult bestia, akik a már jól begyakorolt reakciókkal sikeresen elmenekültek. Természetesen a szerencse is közrejátszott, bizonyára a pechesebb varázslók nem élték volna túl a történéseket.
És ez még semmi. Hölgyeim és uraim, ezek a bestiák már nem csak ránk veszélyesek. Egy igen veszélyes példány gondolta úgy, hogy világot lát, és ezt éppen Londonban akarta kezdeni. Négyszáz mugli memóriájából kellett törölni az eseményt, mikor elrepült felettük egy Hebridai feketesárkány. Nem tudni mit keresett a lakhelyén kívül, de nagyon feladta a leckét szerencsétlen amnéziátoroknak. Szinte mindegyikük Londonba ment az utasítást követően, és több napon keresztül végezték a munkájukat. Az intézkedések és kivizsgálás megkezdődött, hogy elkerüljük a jövőben előforduló ilyen eseteket. Sajnálatos módon a muglik között hamar elterjedt a hír, így ki tudja, megtudtuk-e előzni, hogy lebukjunk. Az ekkor készített képek és videofelvételek szintén megsemmisítésre kerültek.
Vélhetőleg a Hebridainak (akit a szemtanuk elkereszteltek Süsünek) nem shoppingolni indult, és nem az Abszol utat kereste.
Korábban már adtunk hírt sárkányokról a muglik között, de az csak egy bébi volt, kevesebb veszéllyel. Szerencsére a kutatás folyamán elkönyvelték egy szárnyas gyíknak a bébit, és megoldódott az ügy.
És akkor egy rövid interjú Magyar Krisztián amnéziátorral, akit arról faggattunk, hogy mennyire volt megerőltető a londoni incidens leplezése.
Mit gondolt, amikor értesítették róla, hogy több száz embert kell „elintézniük”?
Hosszan felsóhajtottam, és azt gondoltam, hogy már megint nem lehet egy nyugodt napom se. Ezek a muglik nagyon megnehezítik a dolgunkat.
Igaz, hogy több napba telt, mire a végére jutottak a feladatnak?
Így van, nagyon sokáig küzdöttünk velük, sokak eléggé erőszakosan viszonyultak hozzánk, az egyik nő meg is harapta a karomat. Sajnálatos módon olyan gyorsan terednek az ilyen hírek, hogy a kezdő számból, akik ténylegesen látták az eseményt, dupla annyi lett szinte egy fél nap alatt.
Ilyenkor nem gondolja, hogy pályát tévesztett, és nem emléktörlőnek kellett volna mennie?
Természetesen nem. Minden munka sok nehézséggel jár, és én szeretem ha nem unalmas az éltem. Nincs család akik lekötnének, és habár fárasztó, szívesen csinálom.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s