Mágikus dallamok napja – Október 4 – 6.

A mágikus dallamok napja hivatalosan október 1-jén van, ám a rendezvényt magát mindig október első hétvégéjén rendezik. Ez idén október 4-6. között zajlik majd. A vándorló rendezvénynek idén Magyarország ad otthont, egész pontosan a Balaton parti Szalamanton, mely az itt nagy számban megtalálható szalamandráról kapra a nevét, mely egybeolvadt a Balatonnal. Állítólag a rendezők nagy hangsúlyt fektetnek majd ezekre a lényekre is, és számos program részeként meg lehet majd ismerkedni velük. A program idén is főként a sátorozásról szól majd, de a rendezvénytől alig ötszáz méterre faházas, ezer méterre pedig kőházas szállást is biztosítanak, természetesen felárasan. A programok mellett búcsú is lesz, ahol számos kirakodó, cirkuszos várja az érdeklődőket, emellett lesz lehetőség hippogriff és thesztrál lovaglásra, unikornis simogatásra.

 

Október 4. Péntek

10:00: Kapunyitás, sátorhely foglalás, sátorbérlés, ismerkedés a környezettel

12:00: Ünnepi köszöntő beszédét mondja el a falu polgármestere: Kiss-Komáromi Kata Karolina

12.30 Közös ebéd

14:00 Silver magic zenekar

16:00 Hermina Hermentina és a Hermelinek

21:00 Valpurgies lányai gigakoncert (kb 0:30-ig)

 

18:00-20:00 között a Szombati boszorkány keresi a legszebb fiúkat, lányokat, párokat, akiknek különböző feladatokat kell teljesíteniük. Jelentkezni kapunyitástól.

 

Október 5. szombat

10:00 Mágikus dallamok rádió élő adása, dalkéréssel, nyereményjátékkal

12:30 Közös ebéd

14:00 Kenitói boszorkánykórus előadása

16:00 Zuzmarás Zúzók koncert

19:00 Karaoke est minden idők legmágikusabb dallamaiból

21:30 Táncest – Bemutatkoznak az ország mágikus táncegyesületei

 

Október 6. vasárnap

10:00 Mágikus dallamok rádió élő adása, dalkéréssel, nyereményjátékkal

12:30 Közös ebéd

14:00 Szalamandra Szofia feltörekvő tehetség első koncertje

16:00 Sátorbontás, csoportos távozás

18:00 Kapuzárás

 

 

Tusanyertesek I.

Véget ért a Bagolykő Mágustusa, és meglepő módon két győztesünk született: a Rellonos Benjamin Lawrence Krise és a szintén Rellonos Nagy B. Đominic! Ilyen még nem történt, pedig már ez volt az ötödik alkalom, hogy megrendezésre került ez a rendkívüli esemény!
Egyértelmű volt, hogy mind a kettőjükkel interjút kell készíteni az iskolaújság számára. Először Đomival beszéltem meg egy találkozót a falusi cukrászdában, hogy egy kellemeset tudjunk beszélgetni.

– Szia Đominic! Köszönöm, hogy eljöttetek és válaszoltok a kérdéseimre! Először is szeretnék gratulálni a teljesítményetekhez, szervezőként jól tudom, hogy nagyon nehéz dolgotok volt!
Az első kérdésem az lenne, hogy korábban gondolkodtál-e már azon, hogy jelentkezel valahová, ahol összeméred az erődet másokkal?

Đomi:

– Szia Adria! Köszi a meghívást, természetes, hogy válaszolok a kérdéseidre, feltéve, ha nem merülök el a fagyim evésében. –vigyorogva piszkálgattam a kehelyben lévő kanalat. Illetlenség, de mégis csak egy fagyiskehely van előttem. A kérdésre elgondolkodtam, és amikor már megvolt a fejemben a válasz, akkor közöltem is Adrival. – Nekem ez úgymond megszokás, hiszen a mugli világban rengeteg versenyen voltam, ahol más csapatokkal kellett összemérni az erőnket. Ez a Tusa jóval másabb volt, mint egy kézilabda meccs. Sokat gondolkodtam, hogy beadjam-e a jelentkezési lapot, de végül jól tettem, hogy a részvétel mellett döntöttem. Ha nyilvánosan kellett volna felírni a nevünket valahova, vagyis nem próba által kellett volna megszerezni a lapot, akkor valószínűleg nem jelentkeztem volna. –válaszoltam mosolyogva, és érdeklődve vártam a következő kérdést.

Na és a mugli világ? Esetleg tudnál mesélni az iskola előtti életedről pár szót?

Đomi:

– Igen, mert mugliszületésű varázsló vagyok. Persze, hisz nem titok. Mint minden normális mugli, én is az általános iskolával kezdtem. Már 6 éves korom óta kézilabdáztam, és egész jól is ment. Eleinte csak az edzéseken voltam ott, de mikor már tök jól ment, bevettek a csapatba is. Persze, akkor még nem tudtuk, hogy valójában a varázserőm miatt ment be az összes labda, de hát senki nem tudta, hogy valaha volt varázsló a családban. Sok versenyen voltam, számos díjat szereztem, és mikor 14 lettem, az iskola igazgatója jött el hozzánk, meghozva a hírt. Eleinte nem hittünk neki, de én megemlítettem, hogy van ez a furcsaság, és aztán már minden tiszta volt, leszámítva azt, hogy én miért is tudok varázsolni.

– Ez nagyon érdekes. Igen, a varázserő megléte rengeteg mindent megmagyaráz. *Ő is hasonlóan volt ezzel, csak a családja végig tudatában volt annak, hogy varázserővel bírnak.*

– Számodra melyik volt a legemlékezetesebb próba és miért?

Đomi:

– Huh, ez egy fogós kérdés, mert mind emlékezetes, de ha választanom kell, akkor a Labirintust választanám. –közben ettem egy falatot a fagyimból, mert ha csak piszkálom, akkor elolvad, és úgy már nem finom. –Ott minden egyszerre megvolt. Szükség volt a logikára, az erőnlétre, a gyorsaságra, és a tájékozódási képességünkre is. Na meg ott nem történt velem semmi maradandó, nem úgy, mint az első három próbánál.

*Kicsit félszegen elmosolyodik, hiszen ők szervezték ezeket a veszélyes próbákat.* – Megértem, eléggé veszélyesre sikeredtek a próbák, az biztos, hogy nagy adag bátorság volt szükséges. Végezetül pedig azt szeretném kérdezni, hogy nem érzed-e azt, hogy esetleg változtatott-e rajtad valamit a tusa? Esetleg erősebbé tett, vagy ilyesmi? Mert gondolom, nagy önbizalom-löket lehet egy ilyet megnyerni.

Đomi:

– Hát ez egy neves verseny, mégsem lehet a feladat pillangók hajkurászása. Már a jelentkezési lap megszerzése is kihívás volt, oda is kellett bátorság, na meg nem véletlen Bátor a középső nevem. –elvigyorodva néztem a riporterre. – Erősebb és okosabb is lettem. Sokat tanultam az egyes próbák alatt, és biztos vagyok benne, hogy a későbbiekben is tudom majd alkalmazni őket.

– Ennek örülök, az iskola is méltán lehet büszke Rád és Benjire. Köszönöm szépen, hogy időt szakítottál az interjúra! Szia! *Búcsúzik, felállva az asztaltól, s finom vigyort megeresztve a fiúnak.*

Đomi:

– Én is köszönöm az interjút, és ha bármi kérdésed van, nyugodtan megkereshetsz. Szia. – köszönök el Adritól, és nekilátok a fagyim elpusztításának, mielőtt végleg cseppfolyóssá válik*

Félidős a tusa!

Idén iskolánk nagyszabású verseny házigazdájaként tündököl, hiszen hozzánk érkezett a Mágustusa, idén a mi bátor tizenhat versenyzőnk méretteti meg tudását a többiekkel, hogy közülük kikerüljön a legjobb, akinek nevét az egész iskola megismerheti.
Az első fordulóra július elején került sor, az erdő mélyén, ahol a tizenhatból öt diák esett ki, név szerint Dolánszky Alex, Fülöp Farkas, Leroy Lasch Gergő és Mary Glotter. Illetve súlyos sérülései miatt feladni kényszerült Aileen Aurora, akinek innen is jobbulást kívánunk! Feladatuk, hogy az eléjük állított “ellenfelet” legyőzve megszerezzék a kulcsot, mely a továbbjutáshoz segíti őket. A feladatok között többek között felbukkant egy véla és egy troll is.
A bajnokok alig egy hét pihenés után ismét útra keltek, ám most nem az iskola egyik pontjáig sétáltak csak a kiadós reggeli után, hanem egészen a Sárkányrezervátumig, ahol az összekeveredett betűket sorba állítva egy tulajdonságát ismerhették meg a sárkánynak, és ha kitalálták, hogy melyik sárkányról van szó, beléphettek egy kapum, ahol az adott sárkány mama példánya várta a versenyzőket, hogy egy kicsit megpörkölje őket. A tizenegy versenyzőhöz tíz telivért párosítottak, két diák Sofia F. Denaro és László Dalma azonos sárkányt kaptak, mert egy hibrid nem lett volna igazságos, így mindketten egy-egy Magyar Mennydörgő ellen mutathatták meg, hogy mit tanultak a felkészülésen. Végül négy lány távozott a bajnokok közül, méghozzá Ginnie Marrywather, László Dalma, Tiffany Elswood, és Vanília Perwinkle. Gratulálunk eddigi szép teljesítményükhöz!

A harmadik forduló épp a lap megjelenéséve egyidőben zajlik, ahol még hét versenyző küzd a döntőbe jutásért, ráadásul a helyszín éppen az Edictum pesti épülete. Hogy ebből mi lesz?

Sok sikert kívánunk a hét versenyzőnek!

Benjamin Lawrence Krise
Bianca Charlotte Shanes
Nagy Bátor Đominic
Sofia Francesca Denaro
Turnman Katalin
Várffy-Zoller Róbert
Yarista Palarn

 

 

 

Új HVH-nak áll a világ I.

Egy interjúsorozat első darabkáját pillanthatod most meg kedves Olvasó. Visszatértem alkalmából újra belevetettem magam a faggatózásba, és a kutakodásba, na meg az idegesítésbe. Az új HVH-kat vettem górcső alá, és az elkövetkező pár Edictumban róluk olvashatsz egy kicsit.
Első áldozatom nem más volt, mint a Rellon ház becses, vagy inkább becstelen, jóképű és félelmetes HVH-ja, Seren E. Weaver. Én kérdeztem, Ő pedig serényen válaszolt, és néhány személyes dologra is fény derült.


Mi vezetett ahhoz, hogy jelentkezz HVH-nak?
Átmeneti őrület. Ésszerű indokot nem igazán látok rá, miért jelentkezne bárki HVH-nak, vagy akár HV-nak.

Volt aki nagyon nyüstölt, hogy jelentkezz erre a posztra? Vagy teljes mértékben saját indíttatásból tetted?
Nyüstölni nem nyüstölt senki, de amikor felvetettem a lehetőséget Alexának, említette, hogy jól esne neki, ha látná a nevem a jelentkezők között, plusz elég sok rellonos biztatott.

Bugyuta kérdés, de miért pont a zöldek vonzottak ennyire? Akkor az összes ház HVH posztja szabad volt, és te mégis hozzájuk jelentkeztél.
Hát, tényleg elég egyértelmű a válasz, lévén rellonos voltam és vagyok. Fel sem merült bennem, hogy más házba jelentkezzek. Azokat a típusproblémákat, amikkel egy rellonos fordul hozzám tudom kezelni – lásd: véletlenül felvagdalta egy elsős mellkasát és éppen elvérzik, most mit csináljon (true story) -, de ha valaki mondjuk egy eltűnt tengerimalac megkeresését szeretné tőlem, eléggé meg lennék lőve.

Tudsz még ilyen érdekes eseteket mesélni? Gondolom sok olvasót érdekelne, hogy mi történik a rellon háza táján.
Az hadititok *elhúzza a száját*. A klubhelyiség falát és szőnyegét gyakran kell tisztítani, ezt elárulom, és nem azért, mert ráömlött a kakaó.

Milyen dolgokat varrt Alexa a nyakadba most, hogy HVH lettél?
Ez a nyakbavarrás nem túl megfelelő kifejezés, mert eléggé önkéntes alapon működik a feladatmegosztás, de többnyire inkább az éjszakai problémaelhárító szerepét töltöm be, vagyis ha valaki a saját fejére robbantotta a hálószobája plafonját, akkor hozzám rohan segítségért. Többnyire egyébként megosztjuk a feladatokat, vagyis mindketten foglalkozunk a prefektusokkal is, a ház rendben tartásával, és hogy ne legyen olyan sok kihágás.

Milyen viszonyt ápolsz a rellonos diákokkal? Kedvelnek téged? A kis elsősök nincsenek belezúgva a helyes kisfőnökbe?
Szerintem meglehetősen jó viszonyban vagyok velük, és mivel akkor is rendszeresen bejártam a házba, amikor már nem voltam diák, megszokták a jelenlétem és nem igazán hallottam kifogásokat, miután HVH lettem. Nos persze az is lehet, hogy csak nem kötik az orromra. A kis elsősök pedig remélhetőleg inkább a prefektusokat szúrják ki csodálatuk célpontjává, nem pedig engem.

Az elmondottak alapján úgy érzem, hogy nem bántad meg ezt a döntést. Jól sejtem?
Nem mindig örülök neki, hogy HVH vagyok, de nagyobb arányban van az az időszak, amikor igen, úgyhogy valóban nem bántam meg. Egyébként sem vagyok az a típus, aki utólag mérlegeli a döntéseit, annak már nincs sok értelme.

Sok lányt érdekelne, hogy van-e valaki a láthatáron, akitől a szíved hevesebben kezd verni, a gyomrodban pillangók repkednek, és rózsaszínbe látod a világot, ha vele vagy?
Ja, a kávém.

Régebb óta tart a kapcsolat, vagy még csak ismerkedtek egymással? xD
Már legalább tíz éve, de az első alkalom ma is élénken él bennem, mintha csak tegnap lett volna. XD

Ezek szerint komoly a kapcsolat. Hosszú távra terveztek?
Amíg a halál el nem választ.

Úgy érzem, hogy másnak esélye sincs nálad. Ezt sokan bizonyára szomorúan fogják olvasni. Nos köszönöm szépen az válaszokat! Üzennél valamit a házad diákjainak így zárásként?
Egymást legyilkolni csak előzetes engedéllyel lehet. Ja, és a vámpírt etetni tilos. XD

A Tusa felkészítő embere, Maurice Mclaughlin

Maurice Mclaughlin nemrég érkezett meg az iskolába, de legalább egy hónapig itt fog tartózkodni. Én pedig arra gondoltam, hogy készítek egy interjút a férfival, hogy kicsit megismerjük őt. Na nézzük:

Jó napot kívánok, kedves Maurice! Kérem, először meséljen magáról egy kicsit!
Jó napot! *biccent* A nevem Maurice Mclaughlin, Puerto Ricoból származom, de Budapesten élek. Fő állásban auror vagyok, de az évek során kiterjeszkedtem több munkakörre is.
Miért szeretett volna aurorként dolgozni?
Fontosnak tartom, hogy mindig legyenek aurorok a rend fenntartása érdekében, és ez állt legközelebb hozzám annak idején.
Milyenek voltak azok a tusák, melyeken ön készítette fel a diákokat a versenyre?
Nehezek, veszélyesek, de egyben nagyon jók. A versenyzők, és a nézők is izgultak, a hangulat feszült, de mégis kellemes volt. A szervezés, mint ahogy itt a Bagolykőben is, a lehető legjobb volt.
Szereti csinálni a munkáját, ha igen miért?
Természetesen igen, az okát nem tudom.
Azokon a tusákon, melyeket ön vezetett le, volt incidens, baleset? Ha igen, hogy történt?
Az utóbbi három tusa egy öt éves kihagyás után jött létre. 2005-ben haláleset történt, azonban az utóbbiak zökkenőmentesen, néhány kisebb-nagyobb sérüléssel teltek.
Melyik iskolában szeretett a legjobban tusát lebonyolítani?
Számomra mindegyik fontos volt, és nehéz lenne dönteni, rengeteg különleges embert ismertem meg, hol ezért, hol azért szerettem csinálni a munkám.
Eddig hogy érzi magát nálunk?
Remekül! A diákok és a tanárok is kedvesek, a házimanók csodálatos ételeket készítenek, és a kilátás is csodálatos.
Maga szerint ez más lesz, mint a többi tusa?
Minden tusa más, nem egyeznek a feladatok, sem a versenyzők…
Itt van pár hete már az iskolánkban. Mi a véleménye a kastélyról, és benne élő diákokról, tanárokról?
Mint mondtam, az emberek nagyon kedvesek, már akikkel eddig találkoztam. A kastély elhelyezkedése tökéletes, ha tehetném, maradnék még sokáig, és élvezném a nyugodtságot ami itt körbevesz mindent.
Igaz, még nem kezdődtek el a felkészítő edzések, de már van olyan diák, aki maga szerint esélyes lehet a győzelemre?
Minden versenyzőt esélyesnek tartok, mindenkinek meg van a maga erőssége és gyengéje, csak ki kell aknázni a lehetőségeket.
Köszönöm a válaszokat, viszlát!
Én is köszönöm!

Változások a házak élén

Itt az új tanév, ezzel együtt pedig száznyolcvan fokos fordulatot vett a négy ház vezetősége is: Az Eridon kivételével mindenhol új HV-val találkozhatunk.

Mint azt már megszokhattuk, ebben a tanévben is átgondolta igazgatónk a házak vezetését, és több helyen változásokat látott jónak. Somlói Sarolta helyére Rédey András Kálmán került a Levitába, Jim Goldman professzort a Navine élén Szendrei Véda követte,  a rellonosok pedig NLR helyett már rég ismert pótmamijukat, Alexandra Rachel Hanna Flaviu-t üdvözölhetik a  házvezetői székben – egyedül Kahlil L. Rochard professzor tart ki továbbra is a főnixek élén.
Mit is várhatunk a változásoktól? Reméljük, csupa pozitívat.
A bátor eridonosok szekere tovább robog kitaposott útján, Szendrődy-Nagy Áron tanár úr helyettesi segédletével.
Bár a rellonosokat kedves pótmamijuk vezeti, a helyettesi székbe nem más ült bele, mint a marcona Weaver professzor. Ki tudja, talán hűvös távolságtartása még az eddiginél is fagyosabbra varázsolja a sárkányok házának légkörét.
Jim Goldman professzornak mindig szívügye volt a Navine, az utóbbi időben azonban megszaporodtak egyéb teendői is. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy Véda prof is oda van a sárgákért, és szívvel-lélekkel segíti majd őket, pozitív kisugárzása pedig senkit sem kerül el. Markovits professzor pedig továbbra is segíti őt HVH-ként.
A Levitában is nagy felhajtás támadt a változások körül. Saci néninek szívéhez nőttek a kékek, de valljuk be, bizony eljárt már felette az idő, ezért a fiatal Rédey prof vette át a helyét. Diákjai azonban igazán kedves gesztussal búcsúztatták: levonultak a szobájába megajándékozni. Nem tudták azonban elbúcsúztatni szeretett HVH-jukat, Kékessy Fédrát, mivel a tanerő az új HV kinevezése után viharosan távozott az iskolából. Hogy mi állhat a háttérben, rejtély, de tény, hogy sok Levitás szomorkodott miatta, és néhányan még tüntetni is lementek a Nagyterembe. Aggodalomra azonban semmi ok: Az új HVH, Kőszegi professzor vállalta magára a levitás pótapu szerepét, és teljes gőzzel dolgozik a házért.
Sok tehát a változás, de hogy ezek jók vagy rosszak-e, csak az idő dönti majd el. Az Edictum mindenesetre sok szerencsét kíván az új vezetőségnek.

Ilyen volt a tanévünk, vajon milyen lesz?

1. Kérem, foglalja össze az elmúlt tanévet néhány mondatban.

Nem mondhatnám, hogy unalmas tanév végén lennénk. Az elmúlt év során láthattunk rengeteg küzdelmet, például a házkupáért, vagy a kviddics meccsek során. Egyre sikeresebb a mestertanonci képzésünk, az iskola egyre nemzetközibbé válik, ami komoly nevet jelent az iskolának, én pedig ennek kifejezetten örülök.

2. A tanév során minek örült a legjobban?

A legjobban a kviddics meccseknek örülök. Örömmel láttam a lelkesedést, hogy sikerült bár házakon kívül – leszámítva persze az Eridonosokat – összehozni a csapatokat. Ez talán jót is tett nekik, hiszen különböző vérmérsékletű emberek sokkal jobban össze tudnak hangolódni hosszú távon. Örülök, hogy Ármin visszatérésével egy olyan vezetőt kaptunk, aki nem vesz mindent véresen komolyan, hanem látja a lehetőségeket egy-egy megmozdulásban.

 

3. Milyen személyes változások várhatóak a tantestületben? 

Jelenleg is két tanári interjú között vagyok. Idén kiemelkedően sokan jelentkeztek tanári posztra, aminek nagyon örülök, a legtöbben igen ígéretesek. Most, már így a tanév vége felé búcsút intettünk eddigi javasasszonyunknak, illetve iskolapszichológusaink is távoztak. Kicsit gyorsan ért minket mindkét hír, ám legnagyobb örömömre ezt a két, igen fontos, megüresedett posztot már be is töltötték, Chaske Tsosie úr javasúrként, míg Mácsai Zója volt diákunk pszichológusként jelent meg az iskolai életben.

4. Számíthatunk arra, hogy valaki betölti az igazgató-helyettesi posztot? 

Sokat gondolkoztam már ezen. Jó pár hét eltelt már azóta, hogy Krisztina visszatért a minisztériumba, ám a dolog nem lepett meg, hiszen már várható volt egy ideje. Menni akart, én pedig nem szerettem volna visszatartani. Szeretném betöltetni a posztot, de még nem jutottam döntésre ezzel kapcsolatban, talán, majd ha már minden tanár kollégát látok munka közben, tudok dönteni, és remélem a döntésem helyes lesz.

5. Mire számíthatunk a következő tanévben?

A következő tanévben remélem, hogy még több ismeretet tudunk átadni a diákoknak. Új tanárokkal, új tantárgyakkal. Remélem, hogy több program is megvalósulásra kerül majd a tanév során és egy év múlva hasonló örömmel várom majd az új tanév kezdetét.

2012-es évértékelés tanároktól, diákoktól

Januári számunk harsonájában két tanárt, és három diákot sikerült elcsípnünk, akik beszámolót tartottak a 2012-es évükről, és annak lezárásról. A kérdés pontosabban így hangzott: Hogy telt a ’12-es éve(d), az elvárásai(d)hoz közel járt? Hogyan ünnepelte(d) a Szilvesztert?

A válaszok pedig:

Markovits István:
Hullámzó volt a 2012-es évem, de csak a jóra fogok emlékezni, pláne, hogy decemberre ismét felszálló ágra kerültem, hála egy nem várt lehetőségnek. Ennek kapcsán engedjenek meg egy kis önreklámot: ismét kviddicsjátékosnak állok, a Bükki Bikák csapatában fogok szerepelni. A diákjaimnak azonban nem kell félni, a tanári munkámat továbbra is el fogom látni.
A szilvesztert egyedül töltöttem, a lakosztályomban. Meg se vártam az éjfélt, sokkal korábban lefeküdtem. Nem éreztem szükségét, hogy ünnepeljek, annyira nem tartom jelentős eseménynek a szilvesztert.

Alexandra Rachel Hanna Flaviu:
Azt hiszem, elmondhatom, hogy igen érdekesen alakult ez az évem. Nem éppen úgy, ahogy terveztem, de azt se mondhatom, hogy unatkoztam. Lett egy gyönyörű szép kislányom, ami okozott néhány változást a családban és olyan tapasztalatok birtokába jutottam, melyek már értek egy ideje. *halványan elmosolyodik* A szilvesztert viszonylag csendesen töltöttem. Három kisgyerek mellett nem olyan könnyű kimozdulni. A bogolyfalvi házat rendeztük be, kettesben ünnepeltünk a férjemmel. Meghitt volt, de tökéletes, sok mindent sikerült az év utolsó napján helyrehoznom.

Katherine Danielle Averay:
Nem nevezhetném nehéznek, de határozottan nem volt egyszerű. Rengetegszer kellett bizonyítanom, hogy képes vagyok megállni a saját lábamon. Összességében sikerült elérnem mindent, amit szerettem volna. Igaz, a szilveszteri fogadalmak egy részét idén ismét fel kellett sorolnom, de ezúttal azon leszek, hogy meg is valósítsam őket.
A szilvesztert a barátaimmal ünnepeltem. Nem az a tipikus másnapra-nem-emlékszünk-semmire buli volt, legalábbis részemről, de eddig ez vezeti a Szilveszteri Bulik listámat.

Elizabeth Charlotte Vane:
Hát, 2012 eléggé hullámvölgyes év volt. Sok minden történt ami jó és rossz is volt. Új embereket ismertem meg, és a tanulmányaimban is igen jó eredményeket értem el. Viszont, elveszítettem egy számomra fontos embert, de aztán újra egymásra találtunk. A szilvesztert csendesen töltöttem, mindentől távol. De, egész jól éreztem magam.

Woodarn Collenwen:
A 2012-es évemről nem sok mindent tudok mesélni. Mindenesetre elmondható, hogy élményekben gazdag és boldog időszak volt, s remélem a mostani évem is hasonlóképpen fog alakulni. Sikerült néhány magánéleti problémámtól megszabadulnom, amikről itt most nem nyilatkoznék, de ez a továbblépés egy új korszak beköszöntését is jelentette. Sokkal felszabadultabb és felfrissültebb lettem ennek köszönhetően. A tavalyi vizsgák jól sikerültek, a családban és a baráti köreimben nem volt nagy változás, így egy nyugodt év volt ez, csak hát vége lett… Összességében elégedett vagyok, de a kulcsfontosságú eseményeket az új évtől várom, ekkor tervezem megvalósítani. (:
A szilveszterem egy kissé csalódás volt számomra, mégpedig azért, mert nem volt lehetőségem otthon ünnepelni. Így tehát egy picit rövidebbre sikeredett a hazalátogatásom. Sajnos technikai okok miatt elmaradt a meghirdetett buli, így nem tudtam belevetni magam az éjszakába, más ismerőseim pedig nem értek rá. Így nem akartam láb alatt lenni, Magyarországra repültem és a kastélyban szilvesztereztem. Nem csaptam nagy mulatságot, de azért volt nevetés bőven, a hangulat pedig adott volt. A kastélybeli barátaimmal voltam. És persze azért előkerült valahonnan ital, de megerősítem: nem rúgtam be…

Így karácsonyoznak tanáraink

Idén szerettem volna megtudakolni, hogy hogyan ünnepelnek a tanári kar tagjai. Néhányan válaszoltak is a kérdésemre, így az alábbiakban ezeket olvashatjátok.

Antonie Holden:

Nálunk minden a megszokott mederben fog folydogálni.
Az ünnepi menü sem valami hajj de, hiszen húsimádó karaj, sajtos-baconos rakott csirke, malaccomb jamaicai módra, és töltött káposzta, diós és mákos bejgli, illetve cseh krémes kísértében. Levesként egy kis aszalt szilvás borlevest terveztem.
Érdekesség, hogy az esti filmek végét mindig elalszom Wink

Eugene Carnage:

Mivel nincs ismert élő rokonom, azt kell mondjam, a Karácsony és más hasonló, hagyományosan családi berkekben töltött ünnepek nem igazán játszanak központi szerepet az életemben. Ám ahelyett, hogy otthon búslakodnék, mondhatom, immár szokásommá vált az utazás az ünnepi szezon alatt. Ilyenkor kiválasztok egy általam még nem ismert, nem látogatott várost, és ott töltöm el az ünnepi időszakot. Ily módon részese lehetek annak, ahogy az adott helyen ünneplik a Karácsonyt; figyelem a helyiek szokásait, új emberekkel ismerkedek meg. Mások élettel teli mosolya immár sok éve megment attól, hogy magányosan teljenek az ünnepek. Mindebből fakadóan természetesen mindig a helyi specialitásokat próbálom ki.

Gróf Wickler György:

A karácsony az egyetlen ünnep, melyet a kastélyon kívül töltök, ilyenkor hazalátogatok a családi házba, hogy az ünnepet a gyermekeimmel, Zsófival és Vincével, illetve Vince feleségével és az unokáimmal, Sárával és Bencével töltöm. Ezek a napok a karácsonyi mesék, a nevetés, a finom illatok jegyében telnek. Amikor mindenki hazatér a házból kilátogatok a feleségemhez, majd visszatérek az iskola falai közé.

Kahlil L. Rochard:

Általában  legalább a három ünnepi napot otthon töltök – ami a vacsorát illeti, mivel a halon kívül semmiféle húst sem eszek, így általában pisztrángot vagy pontyot kapok, egyébként a karácsonyi menü elég változatos. A szüleim a föld számos országában jártak, így a klasszikus mákos guba mellett tradicionális a borscs és a krumplisaláta, a rántott pulyka vagy épp más érdekességek. Süteményből mézes gerbaud, mandulatorta, ischler-fánk és gesztenyés mignon készül főleg, de ha futja az időből, a szaloncukor is házilag készül.
Magasságom miatt rám hárul a szekrények tetejének takarítása és a fa díszítése, így kiveszem a részem a házimunkából. A konyha közelébe nem nagyon engednek, mivel egyrészt elefánt a porcelánboltban effektust idézek elő, másrészt még nyersanyagként hajlamos vagyok megenni a készülő édességeket.
Az ünnepek leginkább nyugalomban, békességben telnek- mivel most már mindketten felnőttünk és máshol élünk, az együttléten van a hangsúly. A családban mindenki legalább egy hangszeren játszik, így ez is közös szórakozás a csendes estéken.

Kékessy Fédra:

A karácsony menete nálunk sajátos, de az első nap, mint a mugliknál is, szűk családi körben zajlik.  A szüleim sokat adnak a formalitásra és a tradíciókra, és szorgalmasan ápolják a kapcsolataikat is, ezért az ünnep második napján a Fővárosi Mágusok Szövetségének karácsonyi vacsoráján vesznek részt minden évben. Mi nem Krisztus születését ünnepeljük ezen a napon, mint a vallásos muglik, hanem a téli napfordulót, a fény születését, mely analógiájában megegyezik az előzővel, mégis más. Nem is fenyőfát díszítünk, hanem általában tölgy vagy bükk fiatal hajtását rügyeztetjük ki mágikus úton vagy fűzfa gallyat, attól függően, hogy a megújulás mely aspektusát kívántuk ezzel erősíteni. Van olyan is az általam ismert mágusoknál, akik babért vagy borostyánt tesznek vázába, illetve ezzel díszítik otthonaikat. Mindkettő a megújulás és az újjászületés, a körforgás jelképe s ez a szimbolikus ág adja meg az ünnep jellegét. Az ételeinkben is ez a szokás köszön vissza. Általában ilyenkor előnyben részesülnek a növényi magvak, mint az újjászületés hordozói.
Idén a kastélyban fogok ünnepelni. Gyertyát biztosan gyújtok majd, mert az az ünnep elmaradhatatlan része, és mint maga a fény, jelképezi, hogy ettől a naptól kezdve hosszabbodnak a nappalok, mert a fény legyőzte a sötétséget. De csak ilyen szerényen, visszafogottan ünneplek. Iskolai feladataim is lesznek a szünetben, mert az élet nem áll meg, de pihenésre és elmélyülésre is szánok majd időt.

Szendrei Véda:

A mi karácsonyunk a testvériség jegyében szokott telni. Részben a lengyel testvéreink hagyományait követjük, részben pedig a saját, magyar szokásaink szerint ünneplünk. Igaz, alapvetően is felfedezhetőek hasonlóságok a két nép karácsonyi szokásait illetően.
Mi annyira nem vesszük komolyan a dolgot, hogy 12 fogás legyen az asztalon- nem győznénk megfőzni, viszont nálunk is rengeteg halételt eszünk, gombát, és az elmaradhatatlan céklalevest. Az édesanyám csinálja a legjobban a világon, de a lányok csak fújoznak. Aki nem ebben nőtt fel, annak talán tényleg érdekes lehet az íze. De a hagyomány szerint kötelező mindenbe belekóstolni. Vacsora után karácsonyi dalokat éneklünk- természetesen 2 nyelven, majd jön az ajándékozás, ami után együtt elmegy a család az éjféli misére, a pasterkára.
Hagyományosan édesanyáméknál ünneplünk, Lengyelországban, minél nagyobb családi körben. Karácsony első és második napján pedig bejárjuk a tágabb rokonságot, barátokat.

Somlói Sarolta Sára:

Mivel zsidó vallású vagyok, ebben az időszakban a Hanukah-t ünneplem, sajnos azt is magányosan, mivel nagyon régóta nem akadt olyan társ, akivel megoszthattam volna ezt az ünnepet. A karácsony ennek ellenére fontos nekem, és mióta a kastélyban vagyok, leginkább az okoz örömet, ha buzdíthatom a diákokat készülődésre, ajándékozásra, és látom az örömüket. Idén volt szerencsém meglátogatni két kedves diákot, akik igazi karácsonyi menüvel lepték meg a Levitát.

Szentirmai Auróra:

Nálunk ennyi év után is kissé feszültek a családi karácsonyok, ami a férjem és az apám jó viszonyának tudható be. Még mindig nem tudta túltenni magát az édesapám a házasságunkon, hogy a három gyerekről ne is beszéljek. A kicsik szeretik az ünnepeket, mindig nagyon részt akarnak venni a készülődésben, ez persze azt eredményezi, hogy évről évre kevesebb dísz jut a fára. Anyukám már huszadikán elkezdi előkészíteni az ünnepi menüt, amit már jó ideje nem számolok, hogy hány fogásból áll. Az biztos, hogy januárra mindenkinek új ruhatár kell, mert a szülők szeretik túletetni a gyerekeiket.

Angyalbőrbe bújt farkas – Interjú Szendrődy-Nagy Áronnal

Őszinte leszek, amikor az igazgató úr bemutatta nem nagyon figyeltem, hiszen a “gyermekeim” révén már elég sokk ért az évnyitón, azonban, amikor belépett a tanári szobába és nem messze helyet foglalt tőlem, azt hittem valaki nagyon csúnya játékot űz velem. Pont ő? Pont itt? Pont tanárként? Ez nem lehet teljesen komoly…és mégis az. Hogy ki is? Ifjúkorom egyik legnagyobb – ha szabad így fogalmazni – ellensége, maga Szendrődy-Nagy Áron.1. Gondoltad volna,hogy egy nap visszatérsz a “gyökereidhez” és újra a falak között töltöd majd időd nagy részét?
Őszintén szólva? Nem igazán. Eleinte nem akartam visszatérni, csak sodródtam az árral, egyedül, sokat gondolva rád, azonban be kellett látnom, hogy hiányzik az iskola. A diákok, akik között otthon érezhetem magam, akik között néha esetleg csínytevéssel is foglalkozhatok. Dehát ez nem újdonság, tőlem legalább is. Lám, mégis itt vagyok.

2. Mivel a mi korosztályunk szinte teljesen kiballagott, így már kevesen emlékeznek a diákéveidre, vagy a gyerekkori csínytevéseidre, így megtennéd nekem, hogy néhány mondatban bemutatkozol az olvasóknak?

Ha már ilyen szépen kérted.. Szendrődy-Nagy Áron vagyok, az új Fotográfia tanár. 23 éves vagyok és nagyon szeretem a Bagolykövet. Imádok rosszalkodni, főleg, ha ezt egy szőke hajú, nálam idősebb valakivel tehetem meg. Pontosabban imádok még mindig diákként viselkedni.

3. Honnan jött az ötlet, hogy tanár légy?
Spontán dolog volt. *vont vállat egyszerűen* Csak belegondoltam, mit is csinálnék szívesen, és rájöttem, hogy vissza kell ide jönnöm, folytatnom az életem, a félbehagyott munkáimat, fenntartani a kapcsolataimat és az új diákokkal megismerkedni.

4. Vázold fel nekem kérlek, hogy milyen tudást is szeretnél átadni a diákjaidnak?

Hűűű. Na, ennél sokkal könnyebb kérdést fel sem tehettél volna. Vagy de.  Mindenesetre a tudás alapja a fényképezés alapegységeinek bemutatása. Néhány elméleti anyaggal társítva, persze. A történelmi háttér, nagy kutatók, hogyan is működik a fényképezőgép, milyen beállítás mire alkalmas… ezek korántsem egyszerű dolgok, akárki akármit is hisz. Szeretném, ha a diákok megtanulnák,miként csinálhatnak szép képeket a lehető legegyszerűbben.

5. Egy elég ritka tárgyról beszélünk, pedig a fotózás manapság igen felkapott téma. Három évfolyamon tanítasz jelenleg. Nagyjából hány diákkal számoltál a jelentkezésedkor?
Nem számoltam előre. Fogalmam sem volt arról, mekkora lehet az érdeklődés egy ilyen tárgy felé, csak azt tudtam, hogy én egy jó ideje ezzel foglalkozom, számomra fontos és biztos, hogy lesz más is, akit érdekel a téma. Most úgy tűnik, ez a “más” elég sok embert takar, legalább is egyelőre. De lehet, csak a külsőm miatt.. *elneveti magát.* Dehogy, csak viccelek, persze, a fényképészet nagyon is felkapott téma a XXI. században.

6. Hogy néz ki nálad egy tanóra, ha mondjuk terepre viszed a srácokat?
Sokat gondolkoztam már ezen a témán. Ha terepre megyünk, természetesen kötelező eszköz a fényképezőgép, anélkül ne is jelenjenek meg nálam a diákok. Ha valaki nem rendelkezik ilyen masinával, abban legyen annyi lelkiismeret, hogy szól nekem előre, ugyanis tudok mindenkinek ilyet biztosítani A terepen fotózás itt egész tág fogalom, hiszen ez jelentheti a szabadban lévő kerteket, parkokat, azonban lehet egy műterem is. Vagy akár az erdő. Valóban, szeretnék majd egyszer kimenni a diákokkal a tiltott rengeteghez, persze egy jól megszervezett túra keretében, bár amennyit lejárnak oda a lurkók, azt hiszem nincs mitől féltenem őket.

7. Gondolom tele vagy most tervekkel, van valami olyan, amiről már beszélgethetünk is?
Óó, mi sok mindenről beszélgethetünk. Tele vagyok tervekkel, minden téren, mind kapcsolatilag, mind tanításilag, de ezeket egyelőre nem szeretném megosztani a néppel, legyenek csak meglepetések. Senkinek sem árthatnak.

8.Ha most kampányolnod kéne a tárgyad mellett, mit mondanál a diákok meggyőzésére?
Hú. *elneveti magát.* Sosem voltam egy jó kampányoló, ezt igazán tudhatnád.. Talán azt mondanám, hogy nálam minden óra örömmel telik, semmi sem kényszer, szívesen látok mindenkit, aki akár csak egy kicsit is foglalkozni szeretne ezzel, legyen az fiú, vagy lány. Esetleg már tanár..