Mit tudunk a terrortámadásokról? – Tények és találgatások

Talán a címből nem mindenki jön rá elsőre, miről is szólhat ez a cikk. Akinek mégis volt mersze megtippelni, valószínűleg el is találta: mi másról írhatnék a szeptember közepi számban, mint a 2001. szeptember 11-én történt egyesült államokbeli tragédiáról?

A hírek szerint azon a napon az al-Káida arab terrorszervezet négy utasszállító repülőgépet térített el öngyilkos merénylők segítségével. Ezek közül kettő a New York-i Manhattanben található World Trade Center 110 emeletes ikertornyait döntötte romba. (A World Trade Center, más néven Világkereskedelmi Központ a benne irodákat bérlő sok különféle kereskedelmi, jogi pénzügyi és tőzsdei vállalattal összesen mintegy ötvenezer embert foglalkoztatott, és 1993-ban már átesett egy terrortámadáson.) Egy gép a virginiai Arlington megyében található Pentagon épületébe csapódott. (Ez az Amerikai Védelmi Minisztérium hatalmas, ötszögletű székhelye.) A negyedik utasszállító nem érte el eredeti célját, helyette nyílt terepen, Pennslyvania államban zuhant le.

A merényletben résztvevő 19 terroristán kívül 2976 áldozata volt a támadásoknak.
Az al-Káida terrorszervezet egyik alapítója, Oszáma bin Láden vállalta a felelősséget a terrorakcióért. Amerika al-Káida elleni harcában végül két éve, tűzharcban sikerült megölni őt.

További, részletesebb információkat a Navine faliújságjáról szerezhettek. Aki nem tudja a klubhelyiségük jelszavát, kérje meg egy navinés haverját, szedje le neki a cikket egy kis időre a tábláról. Akinek nincs navinés haverja, sürgősen szerezzen be egyet.

A muglik és a varázslók többsége tehát évente 9/11 alkalmával a mugli terrortámadásról emlékezik meg. De hallottatok-e már arról az elméletről, amit a varázslók egy maroknyi, de annál vehemensebb csoportja vall?
Szerintük semmi köze az al-Káidának az ügyhöz, sőt, a muglik egyáltalán nem is játszanak szerepet a dologban. Az ő nézetük szerint Steven Green, elemi mágus és ex-auror áll a dolog mögött. A Lord Voldemort mintájára magát Revenge Sent-nek nevező férfi nem egyszer oltott már ki varázstalan és máguséleteket. Ő a felelős az 1998-ban “elsütött” fagyasztóbűbájért, ami a las vegasi Excalibur casino alatt működő varázslóbank majd minden dolgozójának halálát okozta, s minek után a bankban elhelyezett értékek jelentős részének lába kelt. Green az okozója a 2011-es virginiai földrengésnek is, amely a North Anna atomerőmű megsemmisítésére tett kísérlete volt. Szerencsére ekkor a helyi aurorok (Green korábbi munkatársai!) meg tudták akadályozni, hogy nagyobb kár essen az erőműben.

A levegőt könnyedén uraló sötét varázsló 2001. szeptember 11-én ismeretlen okokból négy repülőgépet térített el, és ezeket általa kijelölt területeken hagyta becsapódni. Célja egyesek szerint megfélemlítés volt. Ők úgy gondolják, csak ujjgyakorlatot jelentett a férfinek a művelet, és önmaga szórakoztatására, különösebb tervezés nélkül késztette lezuhanásra a vasmadarakat.
A legtöbben mégis azt vallják, olyan emberek büntetése volt a cél, akiktől Green korábban sérelmet szenvedett el. Utóbbit támaszthatja alá a tény, hogy a 2995 áldozat közül (mely 2421 muglit és 574 varázslót jelent) nyolc Green korábbi kollégája volt, ezek közül egy különleges megbízatással az utolsó repülőgépen tartózkodott az ominózus napon.
Revenge Sent azóta sem került kézre, pedig fejére vérdíjat tűztek, és az amerikai Mágiaügyi Minisztérium sosem hagyott fel keresésével. A 2001-es eset után 2011-ig semmilyen gaztett nem volt a nevéhez köthető (legalábbis bizonyítékot nem találtak erre), és egyelőre azóta sem hallottunk felőle.

Ami bizonyos: mágusok és varázstalanok, rendőrök, tűzoltók százai segítettek az emberek menekítésében és a helyreállításban. A Pentagont egy éven belül kijavították, és emlékművet is állítottak a tragédia tiszteletére. Napjainkra a World Trade Center maradék öt épületét lebontották, a helyükre parkokat állítanak. A tornyok helyére újat emelnek, amelynek Freedom Tower (azaz Szabadság torony) lesz a neve; idén, 2013-ban tervezik az átadását.

Akár elhisszük a varázslók elméletét Revenge Sentről és az ő bosszújáról, akár az arab terrorszervezetet okoljuk a történtekért, az bizonyos, hogy rengeteg ártatlan vesztette életét azon a szeptember 11-ei napon. S nem csak akkor, de jelenleg is majdnem 50 háború, felkelés, fegyveres konfliktus zajlik szerte a világban, ahol emberek halnak meg a szabadságért, szent meggyőződésükért, pénzért, hatalomért, vagy csak mert rosszkor voltak rossz helyen.

A legtisztább mágusfalu: Szalamandra-Szentegyed

SzalSzentEgyed

…és itt a legtisztább nem azt jelenti, hogy a város gondnoksága fokozottan figyel a szemét eltakarítására. Szalamandra-Szentegyed, ez a körülbelül 150 fős kis település Szolnok és Szarvas között nagyjából félúton elmondhatja magáról: teljességgel kizárták a mugli világot életükből. Beton, de még földutak sem vezetnek a faluba, hiszen nincs szükség rájuk. Mindenki hoppanálással vagy hopp-porral oldja meg a közlekedést, és hasonló módon tölti fel az élelmiszer- és italbolt, a patika vagy a gyógyház tulajdonosa a készleteit, de a felhasznált javak fő részét a falu maga termeli ki. Akik nem varázslóállásokat töltenek be a közeli vagy távolabbi városokban, a faluban földműveléssel, gyógynövénytermesztéssel, állattartással foglalkoznak, az asszonyok szívesen szőnek, a fiatal fiúk halásznak a közeli tóban, és a lakóknak nagy segítségükre van természetesen a varázstudományuk.
Az elzárt helység népe büszke arra, hogy a varázstalanoktól teljesen elszeparálva élhetnek. Akad olykor egy-egy család, amelynek kirepülő gyermeke nem szülei életmódját kívánja tovább folytatni, és elköltözik Szalamandra-Szentegyedből, de ugyanígy a falu a muglikat megunt tiszta vérű családok beköltözését is lehetővé teszi. Ugyan ha a betelepülők nem bizonyítottan aranyvérűek legalább tíz nemzedékig felfelé, előfordul, hogy még 20 év szentegyedi tartózkodás után sem tekintik igazi helybélinek a falu tősgyökeres lakói.

A település két faluból (Szalamandra és Szent-Egyed) egyesült még a XV. században. A két közösség jó barátságban volt, gyermekeik sűrűn jártak át egymáshoz, és ez nem is esett nehezükre, elvégre párszáz méter és egy folyócska választotta el a két helységet egymástól, aminek átugrálásából a szentegyedi gyerekek versenyt is csináltak. A folyóátugró verseny a mai napig dívik az ifjú varázslóknál és boszorkáknál. Szalamandra és Szent-Egyed két legmegbecsültebb családja döntésével aztán egy faluként élt tovább a két település, és az őket elszakító folyó fölé hidat építettek, az üres pusztát házakkal, és egy térrel építették be az egyesülést megpecsételendő. A tér érdekessége, hogy az azt körülölelő fákon ezernyi pixi él, és ünnepek alkalmával a falu lakói varázslataikkal úgy zavarják fel és világítják meg ezeket a lényeket, hogy temérdek kék szikraként varázslatos látványt nyújtsanak. Nem ritka, hogy az ifjú párok ilyen ünnepségekre időzítik egybekelésüket.

Hogy mi is a vonzata annak, ha egy település a mugliktól és technikájuktól teljesen elzárva él? Hadd meséljem el azt a történetet, amit én is csak úgy hallottam: vagy tíz éve történt, hogy egy repülő húzott el meglehetősen közel Szalamandra-Szentegyed fölött, és a lakosság húsz év alatti része pánikban tört ki, hogy a világ vége közeledik egy hatalmas átok képében. A kezdeti ijedség után együttes varázslatra készültek, hogy elpusztítsák a felettük süvöltő “átkot”, de az gyorsabban robogott el felettük. Szerencsére, hiszen lett volna egy-két menetük a Mágiaügyi Minisztériummal ellenkező esetben.
Az idősek tájékozottabbak, de a fiatalok mit sem tudnak a muglik létezéséről. Iskolájuk konkrétan nincs, de otthonaikban és a közösségi házban az idősebbektől rengeteget tanulnak, viszont a tananyag még csak nem is érinti a muglikat. Bár akik a faluban maradnak, nem is feltétlenül használnák ezen információkat, de egy a településtől elszakadt szentegyedi varázslóifjonc bizony nem egyszer bajba keveredik tulajdonsága miatt. Elmondható viszont, hogy Szalamandra-Szentegyed azon kevés helyek egyike, ahol őrzik a varázslóhagyományokat, és olyan legendákat őriznek, amelyek másol már rég feledésbe merültek. Nagy hangsúlyt fektetnek a varázslásra, csemetéik kiválóan bánnak varázspálcáikkal.
Mindenki maga döntse el, vajon megérné-e ebben a faluban élni. Te odaköltöznél?

Egy régi-új tusa

Ha már Mágustusa: egy majd 20 éves esetről szeretnék mesélni nektek, ami egy hasonló, de külföldi Mágiaügyi Minisztérium szervezésében zajló Tusáról szól. Angliában történt, hogy az akkori, ottani minisztérium közreműködésével Trimágus Tusa néven hirdettek versenysorozatot három iskola között. Ezek a bolgár Durmstrang, a francia Beauxbatons és az angol Roxfort voltak.
Maga a Trimágus Tusa nem akkor került megrendezésre először: már az 1300-as években sor került az első ilyenre, azután pedig ötévente lezajlott egy-egy Tusa a résztvevő három iskola között. Volt egy hosszú kihagyás is, amikor a veszélyes próbák és több haláleset miatt felfüggesztették a Trimágus Tusa megszervezését. Sok év után először 1994-ben újra, ezúttal szigorított szabályokkal (kizárólag a 17. életévüket betöltött diákok jelentkezhettek) megpróbálkoztak vele.
A Trimágus Tusa nemcsak azért idézi a hármas számot, mert a három legnagyobb európai varázslóiskola között zajlott a versengés. Minden iskolából egyetlen, tehát összesen 3 versenyző indult rajta, és mindannyiuknak ugyanazt a 3 próbát kellett kiállniuk.

Az említett 1994-es Tusán azonban több különös eset is történt. Az első dolog, hogy a Tűz Serlege (ez ténylegesen egy serleg, amelybe a jelentkezési időszakban, akik indulni szeretnének, beledobnak egy cetlit nevükkel és házukkal, a Tusa megnyitóján pedig a serleg dob ki három nevet, minden házból egyet – a három diákot, akik részt vehetnek a versenyen) a hivatalos három versenyzőn kívül egy negyediket, egy második roxfortos diákot is kiadott a serleg mint indulót: Harry Pottert a Roxfort második bajnokaként.
A fiú akkor még csak 14 éves volt, és nagy zavart és felháborodást is keltett, hogy bár elmondása szerint nem jelentkezett (ezt higgyük is el neki, Potter a vonatkozó irodalom szerint megbízható, őszinte ember volt), mégis bekerült a neve a serlegbe, és az ki is választotta őt, így a Roxfort dupla eséllyel indulhatott.
A szabályokra hivatkozva végül mindenkinek bele kellett törődnie, hogy Harry Potter ugyanolyan értékű résztvevője lesz a Tusának, mint a többi három versenyző.
A Trimágus Tusa eztán szabályos mederben haladt egészen az utolsó fordulóig. Ezen a próbán mindenféle varázslat és varázslény akadályozta a versenyzőket útjukon. A be nem tervezett fordulat a főnyereményt jelentő Trimágus Kupa elérésekor következett be. A Kupát zsupszkulccsá bűvöltette a kor leghatalmasabb sötét varázslója, Voldemort. Nem lehet tudni egészen pontosan, mi zajlott ott, ahová vitte a zsupszkulcs az azt egyszerre megérintő két roxfortos bajnokot: Harry Pottert és a végzős Cedric Diggoryt. Ami teljesen biztos, hogy halálfalók közé kerültek, és szemtanúi lehettek a Sötét Nagyúr újbóli testet öltésének. A Roxfortba élve már csak Harry Potter tért vissza a zsupszkulccsal, magával cipelve Cedric Diggory holttestét is.

Így ért tragikus véget az 1994-es Trimágus Tusa. Harry Potter megkapta az első helyezettnek járó díjat, az 1000 galleont, de mint mindenkiben, benne is csak a szörnyű megrendülés maradt meg a tusából.
A történtek után kiderült, hogy az egész hátterében a Sötét Nagyúr állt, és egy halálfaló szolgáját (aki mellesleg az akkori nemzeti máguskapcsolatok főosztály vezetőjének fia volt!) építette be arra a tanévre a Roxfort tanári karába. A halálfaló magát egy megbízható ex aurornak kiadva, sötét varázslatok kivédése tanári állásában intézkedett afelől, hogy Harry Potter neve bekerüljön a serlegbe, majd ki is legyen sorsolva. Végig segítette a fiú haladását a versenyen, végül ő bájolta zsupszkulccsá a labirintus közepén lévő serleget.
Szerencsére a mi korunkban nincs ilyen hatalmas és rettegett sötét varázsló, akitől tartanunk kéne, így nyugodtak lehetünk, hogy semmilyen veszélyes szövetkezés áldozatai nem leszünk a Bagolykő Mágustusáján. A történetet csak azért meséltem el, hogy megemlékezhessünk bátor, hősies diákokról, és a huszadik század nagy alakjairól.

Források:
– Mágikus Virtusok Krónikája, szerkesztette és gyűjtötte: Priscilla de la Mare
– Évszázadunk hősei, írta: Gustav Cyrana

A Föld napja – április 22.

Tudtátok-e, hogy már 1969-ben felmerült az ötlet az USA-ban, de az első Föld napja ünnepséget 1970-ben, március 21-én tartották meg?
Mára a világ minden országában ünneplik ezt a napot, és lelkes akciókkal, majálissal, érdekes programokkal várnak mindenkit. Felhívják a figyelmet a veszélyekre, tanítanak fiatalokat és idősebbeket arra, hogyan éljenek úgy, hogy az a bolygónak jobb legyen.

Jellemzően muglik által ünnepelt nap a Föld napja, amelyet minden évben április 22-én tartanak. Nem is csoda ez, hiszen főként a mugli technika az okozója a Föld rohamos pusztulásának. Igen, rohamos a romlás, még ha nem is a mi személyes időérzékünk szerint, bár szerencsére már elég sokan komolyan veszik az intő jeleket. Az 1850-es években történt ipari forradalommal kezdve megindult valami, ami mára visszafordíthatatlan károkat okozott bolygónkon. A Föld népessége egyre nő, ezzel együtt pedig a bolygó energiáinak túlhasználása is hatalmas léptékkel fokozódik.
De nem csak a muglik pazarolják az energiákat, ugyanúgy mi is tehetünk a Föld megbetegedéséről, és természetes, hogy nekünk is tennünk kell ez ellen!
Bár az olajhasználat inkább a muglikhoz köthető, mivel legtöbben velük, köztük élünk, és hasonlóan töltjük napjainkat mint ők, sokban mi is ugyanúgy hozzájárulunk a környezet pusztításához, ugyanúgy szerepet játszunk a növekvő nyersanyag- és élelemigényben. Ökolábnyomunk jóval nagyobb, mint az egészséges lenne, tehát jóval többet veszünk el a Földtől, mint amennyire annak ökológiai kapacitásából futna. Egyszerűen kimerítjük a bolygónkat.

Hogy mit kéne tennünk?
Abbahagyni az ivóvízpazarlást, igyekezni megújuló energiaforrásokat használni, illetve inkább bűbájokkal kielégíteni az energiaigényünket, az elemi mágusok (főleg levegő-elementalisták) könnyedén segíthetnek az energiatermelésben! Csökkentenünk kellene az elfogyasztott húsmennyiséget, védeni az állatokat, gondoskodni biztonságukról. Inkább szelektíven gyűjteni a hulladékot újrahasznosítás céljából. Óvjuk a természetet, ültessünk fákat, ha lehet, kerüljük el az üzemanyaggal hajtott járművek használatát, ha tehetjük, utazzunk ehelyett hopp-porral, seprűvel vagy hoppanáljunk. Hívjuk fel ismerőseink figyelmét arra, mennyire fontos lenne vigyáznunk Földünkre!

Augusztus 20 és a tűzijáték kapcsolata

Minden évben muglik ezrei csodálják… de hogyan is vált efféle fényűzés az eredetileg keresztény ünnep kihagyhatatlan részévé.

Azt mindenki tudja, hogy az Újkenyér ünnepe, augusztus 20-a egyik legrégibb magyar ünnep, és ha más miatt nem is, de a színes tűzijáték, a sokszínű programok mindenki számára emlékezetes.
Egy kis történelmi áttekintés, így az elején, hogy akik esetleg nem ásták bele magukat túl mélyen a mugli történelembe, ők is képben legyenek. Eredetileg Szent István király még augusztus 15-ét Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, majd Szent László változtatta meg ezt a dátumot 20-ára, mert e napon avatták szentté Istvánt, majd később fiát, Imrét és Gellért püspököt. Így innentől kezdve több mint 800 évig megemlékeztek róla.
Tudom, most senki sem a varázstalanok történelmére kíváncsi, de tekintve, hogy nagyban összeforr a mi világunkéval, és nem mellékesen nagy hatással van a kettő egymásra. Sok mugli feltalálás és kutatás alapja volt egy-egy nem kellően titkolt varázslat, mint például esetünkben érdekes tűzijáték. De csak szépen sorban.
Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthattuk meg e nemzeti ünnepünket, hiszen a magyar állam jelképe volt, melyeket tűzzel, vérrel próbáltak irtani. Ám az 1867-es kiegyezést követően az ünnep visszanyerte régi fényét, ami hatalmas öröm volt sok ember számára, nemcsak a muglik, hanem a varázslók és boszorkányok körében is, hiszen hiába volt könnyebb átvészelniük a háborús időket, de nekik sem volt leányálom. Nem beszélve a kifejezetten hazafias varázslókról, a tettre kész fiatalokról, akik eddig is alig bírták elnyomni lázadásukat, s hogy bele ne szóljanak a folyó ügyekbe, de tudták, ha belekeverik magukat, akkor hasonló választ kapnak a támadó ország varázslóitól. Így a kiegyezést követő augusztus 20-a hatalmas ünnep volt nemcsak a muglik, hanem az ő számukra is.
Ekkor hatalmas össznépi ünnepet rendeztek egy elméletileg tökéletesen biztonságos helyen, de az égre fellőtt vörös – fehér – zöld színű lobogót nemcsak a tűzijátékra várakozó emberek, hanem az azt szervető pirotechnikus is meglátták. S az nem elég, hogy a fényeket, hanem a fantáziát is benne, mert a közönség imádta, és azt hitte az ünnepély része, utóbbiak, pedig minden erejüket bevetve próbálták megtalálni az embert, aki ezt előidézhette. A Mágiaügyi Minisztérium talán az ünnepi hangulat miatt, inkább egyik dolgozóját bízta meg egy „a muglik számára is értelmezhető” megoldás kitalálásával, és az ő feladata volt megmagyarázni a jelenséget. Így ő, kinek nevét sajnos nem jegyezte fel senki, 2 nap múlva jelentkezett a technikusoknál és előadta a tudományos magyarázatot, így a problémát megoldottnak tekinthettük, és egy gyönyörű már-már művészetté fejlődött találmányt adtunk a mugliknak.
De visszatérve augusztus 20-ához, amit innentől kezdve gyönyörűbbnél gyönyörűbb fények kíséretében ünnepelhettünk, egyre nagyobb jelentőséget nyert. 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, majd 1895-ben a belügyminiszter elrendelte a középületek fellobogózását címeres zászlóval. De nem sokáig tartott a nyugodt ünnepély, mert 1945-ben eltörölték, mint nemzeti ünnepet, mert a kommunista rendszer túlzott egyházi töltete miatt nem vállalhatta. Teljesen nem akarták megszűntetni, így inkább átalakították, és innen az Új kenyér ünnepe, majd később az új alkotmány ünnepéként kezdték el emlegetni, míg 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a Népköztársaság ünnepévé is nyilvánította.
A magyarországi rendszerváltozással ismét felelevenedtek a régi tradíciók, de Szent István ünnepének igazi rehabilitációja 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése alapján, mely Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára.
Így immáron több mint 10 éve nyugodtan tehetjük tiszteletünk államalapítónk, Szent István előtt és csodálhatjuk a milliónyi szikrából összeálló tüneményt, a Tűzijátékot.

 

Amiért még a muglikat is irigyeljük

Alexander Puffskin könyvében, a 20 dolog, amiért irigyeljük a muglikat című írásában nem meglepő módon azt a 20 fő dolgot említi, amelyet irigyelhetünk a varázstalanoktól. A telefon, internet és egyéb érdekes találmányok mellett a kiemelkedő 4. helyen említi az Olimpiai játékokat.
Miért érdekes ez? És mi is az az Olimpia? Nincs olyan mágus, aki ne tudná, pedig az Olimpia jellemzően mugli rendezvény, melyet négyévente tartanak abban a városban, mely egy korábbi pályázás során elnyerte a megtisztelő rangot. Idén, 2012-ben Londonban tartották a játékokat, és amint a Varázsvilág hírei rovatunkban olvashatjátok, az angol mágiaügyi miniszter is kilátogatott küldöttségével a díszes megnyitóra – természetesen titokban, de ez mégis hatalmas szó!
Mi a mágusok sportja? Természetesen a kviddics, vágja rá mindenki azonnal. Nem szűkölködünk versenyekben: házibajnokságok, Európa-bajnokságok, és persze a Kviddics Világkupa. A muglik azonban jóval több sportággal büszkélkedhetnek: A nyári olimpiai játékokon 28 sportág 38 szakága szerepel mintegy 300 versenyszámmal!
A Mágusok Olimpiai Szövetsége (MOSz) szigorúan ellenőrzi, hogy a mugli játékokon ne vehessen részt varázsló, hiszen hatalmas előnnyel indulna. S éppen ezért nem rendezhetünk mi, mágusok sem Olimpiát: a varázserőt olyan sok módon használhatnánk fel teljesítményünk javítására, hogy az eredmények végül nem is emberi erőfeszítést tükröznének, pedig éppen ez az Olimpia lényege!
Négyévente tehát még a mágusok figyelme is a mugli versenyzőkre fordul! Idén harmincadjára gyönyörködhettünk a játékokban, 2016-ban Rio de Janeiro várősára függesztjük a szemünket. És persze szurkolunk a magyar sportolóknak, akiknek sikerei éppúgy boldogítanak bennünket, mint a muglikat: idén fantasztikus, 8 arany, 4 ezüst, 5 bronz az eredmény!

Felhasznált irodalom:
Puffskin, Alexander: 20 dolog, amiért irigyeljük a muglikat. Blizzard kiadó, 2010 London

1848. Március 15.

Az egész már kora reggel elkezdődött. Reggel hat és nyolc között a Petőfi és felesége által bérelt ház első emeletén Jókai Mórral, Vasvári Pállal és Bulyovszky Gyulával tanácskoznak későbbi eseményekről. Egy proklamációt szerkesztve, mely a 12 pontot is tartalmazza.

1. Kívánjuk a sajtó szabadságát, a censura eltörlését.
2. Felelõs minisztériumot Buda-Pesten.
3. Évenkénti országgyûlést Pesten.
4. Törvény elõtti egyenlõséget polgári és vallási tekintetben.
5. Nemzeti õrsereg.
6. Közös teherviselés.
7. Úrbéri viszonyok megszüntetése.
8. Esküdtszék. Képviselet egyenlõség alapján.
9. Nemzeti Bank.
10. A katonaság esküdjék meg az alkotmányra, magyar katonáinkat ne vigyék külföldre, a’ külföldieket vigyék el tõlünk.
11. A politikai statusfoglyok szabadon bocsáttassanak.
12. Unio.

A küövetkező helyszín a Pilvax kávéház volt, ahol Jókai felolvasta a proklamációt, Petőfi pedig elszavalta a Nemzeti dalt, melyet két nappal korábban írt. Az eső szakadt, de ez nem hátráltatta őket, a körülbelül tizenöt fő az orvosi egyetem elé vonult, ahol ismét szavaltak és felolvastak. A medikusok közül jó néhányan csatlakoztak hozzájuk, és az egyetem utcáján végigvonuló közel négyszáz fős tömeghez folyamatosan csatlakoztak az emberek. Az Egyetem téren összegyűlt tömeg miatt a jogászok és politechnikusok berekesztették óráikat, Petőfi szavalt, Jókai pedig felolvasott.
A tömeg nagyjából fél tizenkettő körül érkezett a Landerer nyomda elé, ekkora már a tömeg ötezer fő körülire növekedett. Landerer hangosan ellenállt, csendesen instrukciókat adott, majd a főnöki irodába záratta magát. Míg a nyomtatás folyt, az esőben várakozó tömegből alkalmi szónokok emelkedtek ki, tovább buzdítva a népet.
Az első példányokról felolvasnak, míg a többit a nép közé szórják. Dél körül a vezérszónokok feloszletják a tömeget, és három órára a Nemzeti Múzeum előtti népgyűlésre hívják őket. Az időpontra a tömeg kétszerese érkezett. Vasvári és Irinyi szónokolt, azonban Petőfi itt nem szaval, csak egy kisebb beszédet monott. Elhatározzák továbbá, hogy kiszabadítják Táncsics Mihályt a börtönből, és hatfős bizottságot választanak, akik Pest Város Tanácsával tárgyalnak majd. Klauzál Gábor és Nyáry Pál is csatlakoznak a tömeghez, akik a városházához indultak, hogy lecsillapítsák a kedélyeket és átvegyék a mozgalom irányítását. A “Márciusi ifjak” átengedik a hatalmat a mérsékelt liberálisoknak, akik ismertebbek és elfogadhatóbbak voltak a polgárok számára.
A városházán a politikusok és a fiatalok bizottsága a 12 pontról vitatkozott, melyet végül is elfogadta. Ebben nagy szerepet játszott, hogy megrémítette őket a bent tartózkodó háromszáz fő, valamint a kint tartózkodó közel tizenötezer ember jelenléte. A megmozdulás annyira jól sikerült, hogy csatlakoztak a követelésekhez és a forradalom választmányának vezető bizottságába is jelölték képviselőiket. Az egyik nyomtatott pédányt lepecsételték és aláírták, fél öt körül pedig megválasztották a 13 tagú Rendre Ügyelő Választmányt. Ezek után az egész épületet Petőfiék rendelkezésére bocsátották.
A nép és a bizottmány tagjai a hajóhídon átvonultak a budai várba, ás a helytartótanács elé terjesztették a 12 pontot, valamint ismertették az eddigi helyzetet. A tanács alelnöke fél hat körül mindenbe beleegyezett.
Délután hat órakör kiszabadult börtönéből Táncsics, akit feleségével együtt a nép húzptt hintón a “A Nádorhoz” címzett fogadóhoz, a Váci utcába, ahol ingyen szállást kaptak a tulajdonostól. Este hét órakor a nép által már előzetesen kívánt előadást, a Bánk bánt félbeszakította a színházba beözönlő nép. Elénekelték a Himnuszt és a Szózatot valamint számos egyéb dalt is. A Nemzeti dal elszavalása után más verseket is előadtak. Ezzel egy időben, fél tizenegyig a Rendre Ügyelő Választmány ülésezett és két határozatot is hoztak, melyek másnak az egész városban láthatóak lettek.

A régi nem normális boszorkány égetés Bagolykőn

Mindenki azt hiszi, hogy a boszorkány égetések és üldözések csak a 13. században voltak gyakoriak, azonban ez súlyos tévedésnek minősül. Az 1900-as években is még ragyogóan keresték ezeket a különleges képességekkel megáldott embereket, és egyes esetekben rájuk is találtak, kissé kezdetleges módszerekkel. Az egyik ilyen “vizsgálat” az volt, hogy beledobták a boszorkánysággal gyanúsított személyt a folyóba. Ha az fennmaradt a felszínen, akkor boszorkány volt. Olyan ‘mérésekkel’ is igazolták még őket, hogy ha megegyezett a súlya egy fáéval, akkor is ennek minősült. De valójában még azokat is elkapták, akik rossz szemmel nézték a máglyára küldéseket.
Egy nevét eltitkolni akaró falusi lakostól hallottunk egy történetet:
– Valamikor az 1930-as években történhetett egy eset, ami akkor nagy botrányt keltett. Az egyik főtéren nyilvános kivégzést akartak végrehajtani. Egy kedves, fiatal menyasszony a párjával együtt kimentek a pékségükből a nagy tömeg miatt. Ahogy előttük is végighurcolták azt a boszorkánysággal vádolt nőt, a fiatal kisasszony nem bírta, és az egyik őrnek nekivetette magát, hogy hogy lehet így bánni valakivel. Nem járt utánuk ezeknek a dolgoknak, ezért is nem tudta, hogy mi a következménye a tettének. Az akkori egyik magasabb beosztású pap pedig igen nagyon üldöztette a boszorkákat, és 2 pillanat alatt a kis menyecskét is azzal vádolták. Az a pap rendkívül élvezte a kivégzéseket, örült ha más emberek arcán láthatta a kínt és a fájdalmat. Mikor két nappal később ez a jóformán még leányzó került a perzseléshez, a vőlegényét ott előtte ölték meg, a lánynak pedig kivágták a nép előtt a nyelvét, mint akkoriban minden ‘boszorkánynak’. Elég morbid dolog volt, de akkoriban ebben hittek az emberek és nem kegyelmeztek senkinek sem, akiről azt hitték, hogy boszorkány. Ekkoriban csak a hit számított nem pedig a józan ész. Ahogy felkötötték szerencsétlent a máglyára, alig bírta kimondani, amit akart. De nagy nehezen sikerült neki. Szerencsétlen lány már a füsttől fuldoklott. Igaz, milyen kegyetlenek voltak akkoriban? Azt mondta a papnak, hogy minden olyan emberért megfizet, akik nem voltak azok, amiknek mondta őket. Az az úr pedig csak megmosolyogta a lányka kijelentését, majd azonnal eltűnt a nyelve a szájából, mintha kimetszették volna és fél órányi szenvedés után megfulladt. Abban a pillanatban nem akartak abban a falucskában, vagy városban, már nem is emlékszem, de ott hirtelen nem számított, hogy élnek-e köztük boszorkányok, vagy sem. -megrázott minket a történet ezért is egy két perces csenddel emlékeztünk meg azokra akik ekkoriban, erre a sorsra jutottak. Egyikünk sem gondolta volna, hogy ilyen kegyetlenek voltak akkoriban az emberek.
Az “élménybeszámolót” egy kedves öregasszonytól hallottuk, akire szintén ráfogták, hogy boszorkány és be is börtönözték őt, de megmenekült. Nevet nem szeretnénk említeni, mert megkért rá minket és mi ezt tiszteletben is tartottunk. Annyit viszont elárulhatunk, hogy a faluban él és virul, most már.

Bogolyfalva története

Történelmi áttekintés:

1247-ből maradt fenn az első írásos emlék a városról, de többen is a honfoglalás körüli időkre teszik a falu alapításának idejét. Elnevezését a faluban található boglyokról kapta, akik már az első lakosok idején is a környéken éltek. Manapság is szép számmal megtalálhatóak a falu bármely pontján.
A török időkben rengeteg török varázsló költözött a faluba, az üzletek virágzásnak indultak, Bogolyfalva híre az egész országban ismert lett varázsló körökben. A törökök után a település magánkézbe került, ám a birtokosai (a Kövesdy család) nem törekedtek a falu virágzásának fenntartására, így sokan elköltöztek, és alig tíz év alatt a település teljesen elnéptelenedett. A minisztérium ezt nem nézte jó szemmel, de nemes családdal szemben sokat nem tudott tenni, így a bonyodalmakat elkerülve felvásárolta a település maradványait, és szegényebb varázslóknak és boszorkányoknak adományozta a földeket és eszközöket, hogy művelni is tudják azokat. A lakatlan időkben az épületek állapota romlott, de az ide költözők együttes erővel mindent megjavítottak. Úgy vélték, ez egy második esély, melyet minden tekintetben szeretnének megragadni.
Öt éven belül már több üzlet is működött a faluban. Kezdetben csere alapon, egy közös helyen cserélték el a megtermelt javakat, később a pénz is elkezdett szerepet játszani. Az 1800-as évek elején kezdett igazán feléledni a falu, a férjhez adott és megnősült, családjuktól elköltözött fiatalok hazalátogatásaival, új családjuk elhozásával. Ekkor sok új üzletág beindult. Az elsők között volt a ma is sikeres vállalkozás, a Czukorvarázs cukrászda, melyet a kezdetekben, az 1808-as évben alapítottak.
Innentől a falu lakossága nagyjából stabilizálódott, és kezdte visszanyerni régi fényét. A mostani állapot a török idők első évtizedeire mutat vissza, de azzal, hogy az 1990-es évek végén a minisztériumi kirendeltség Bogolyfalván rendezkedett be, a hely biztonságosabb lett, és lassan elindult a fejlődés újabb lépcsője felé.

Látnivalók:

– A falu főterén álló kút írásos emlékek szerint a földből emelkedett ki és kezdetben csak jósok tekinthettek bele, azonban a vízhez hozzáérni a kút peremén található írás szerint szigorúan tilos. Egyszer egy kisfiú, nem ismerve a rúnákat, melyek erre figyelmeztetnek egy követ dobott a kútba és a varázstalan tárgy hatására a víz is elvesztette mágikus erejét.

– Bogolyfalván a Macskabagoly utcza egyes szám alatt található a falu legrégebbi háza. Az ott élő család – állítása szerint – a honfoglaló őseinkkel érkezett ide, és ez volt az első letelepedési helyük. Családfájuk Árpád koráig visszavezethető, és a minisztériumban található levéltárban köthetőek is ehhez a településhez.

– Bogolyfalva cukrászdájában készítik egyedül a lángnyelv kompozíciót, mely ízében és látványosságában is különleges. A süteményt és az italokat, melyek alkotják, már rengetegen megpróbálták lemásolni, de eddig senkinek sem sikerült. A titkot pedig mindig csak egy ember őrzi, aki halálos ágyán mondja el az utódjának a receptet.